2008. december 28., Szent Család vasárnapja

Bevezetés: Lehetne ma az idilli családról beszélni: „Der Vater arbeitet, die Mutter kocht, das Kind spielt.” /az apa dolgozik, az anya főz, a gyermek játszik / De hát ilyen csak a nyelvtankönyvekben létezik. Lehetne a boldog házasság szépségeit ecsetelni: „Hetedhét országra szóló lakomát rendeztek, s aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak”. De az ilyen csak a mesében szerepel. Lehetne az eszményi házasság képét megrajzolni: „Tisztán az oltárig, híven a sírig.” De ez is a szentek álmai közé tartozik. Ha azt akarjuk, hogy ne az emberek feje felett hangozzanak el
a vágyak kivetítései, akkor a reális helyzetből kell kiindulnunk.
Egyetlen értelmes megoldás: felkutatni a házasság jelenlegi válságának okait, felkészíteni a jövő generációt a felelősségteljes döntésre és meghatározni saját feladatainkat.
Szent Család ünnepén a bibliai olvasmányok is erre adnak példát.

I. Mi vezetett a házasság válságához?

1. A fiatalok nem látnak ideális családi életeket.
A példaképnek, a modellnek óriási inspiráló hatása van. Egy papi hivatás kialakulásában is döntő szerepet játszanak a pozitív papi eszmények. Hogy a plébánosa, hitoktatói, szerzetestanárai olyan példát mutattak-e, amely vonzóvá teszi számára a papi életet.
A mai fiatalok jórészt azért ábrándulnak ki a házasságból, mert kevés ideális családi életet látnak. Sajnos néha még saját szüleik sem tudnak vonzó családmodellt állítani eléjük. Honnét vegyék hát a követendő példát?

2. A társadalom családidegen szemlélete.
A mai fogyasztói társadalom megelégszik családalapítás helyett pusztán közös háztartással. Életre szóló elkötelezettség helyett beéri az alkalmi együttélés örömével. Azt hiszi, hogy a tartós kapcsolat akadályozza az önmegvalósítást. A szexualitást merő gyönyörkeresésnek tartja, a gyermeket pedig nem ajándékként fogadja, hanem teherként menekül tőle.
Ilyen légkörben még a keresztény fiataloknak is keményen meg kell küzdeniök a családidegen szemlélettel.

3. Az ország vezető testületének tudatos családromboló politikája.
A törvényhozók mindent megtesznek a fiatalok családalapítási lehetőségének korlátozása érdekében. Egyre nehezebbek a gyermekvállalás feltételei, meggyengült a családtámogatás rendszere, hátrányos helyzetbe kerültek a nagycsaládosok.

4. A média romboló hatása.
Pozitív házasságkép alig jelenik meg a rádió, a tv, a mozik műsorában. Nincs jóformán egyetlen újságcikk, regény, irodalmi, vagy művészi alkotás, amely a család harmóniáját, boldogságát mutatná be. Ehelyett a torz családkép és erkölcstelen szemlélet szinte elárasztja a szórakoztató műsorokat és a reklámok világát.

Nem elegendő azonban a házasság válságjelenségeinek kutatása. Mert mi nem sopánkodni akarunk csupán, vagy a felelősöket keresni. A kereszténységnek fel kell készülnie a pozitív példaadásra. És ebben a felkészítésben óriási felelősség hárul a szülőkre, katolikus iskolákra, papokra, egyházi közösségekre egyaránt.

II. Hogyan kell felkészíteni a jövő nemzedéket a holnapi családalapításra? Milyen erények elsajátítását kell elsősorban megcsillantani előttük?

1. Az önzetlen szeretetre való felkészítést.
Főként az egykék megszokják, hogy körülöttük forog a világ. Senkihez nem kell alkalmazkodniuk. Szülők, nagyszülők lesik az egyetlen gyermek minden vágyát, ajándékaikkal elhalmozzák. Óvják fúvó széltől drága gyermeküket. Mártják tejbe, vajba, mit sem kímélnek tőle. Bizony derék fajankó válik így belőle. /V.ö. Arany János: Toldi 2. éneke./ Aztán egyszer csak eljön a házasságkötés ideje. Ott pedig alkalmazkodni tudni kell. Önzetlennek lenni, lemondani az önközpontúságról.
De aki 20 éves koráig ezt nem szokta meg, az a házasságban nagyon nehezen boldogul. Két önző ember pokollá tudja tenni egymás életét. Egy-kettőre jönnek a jelenetek:
„ Igen? Én csak itt gürizzek, a nagyságos úr meg nézi a meccset a színes tv-n?
Na, gyerünk csak ki a konyhába. Nem esik le az aranygyűrű az ujjadról, ha segítesz a krumpli pucolásban!”
„Ja? Én vállalom a plussz munkát! Te meg a fodrásznál traccsolsz, vagy kocsikáztatod a gyereket  és még egy meleg vacsorával sem tudsz fogadni?”
„Na, hát akkor beszéljünk arról, hogy ki vette a bútort.”
„És a lakásomba ki költözött be?”
Hát erre nem lehet építeni családi otthont. Mind a ketten becsapva érzik magukat. Ebből csak feloldhatatlan konfliktus származhat és boldogtalanság.
Aki nem azzal megy a házasságba, hogy én adni akarok, boldoggá tenni a páromat, az egyszerűen alkalmatlan a házasságra!

2. Az állhatatosságot, a hűséget.
A mai fiatalság jellemében ez is hiánycikk.
Váltogatják az iskolát, az egyesületet, a hittancsoportot. Belekapnak különböző hangszerekbe, nyelvekbe, sportokba, de a legkisebb nehézség esetén abbahagyják vállalt feladataikat. Ez még nem lenne tragikus. De aki ezt az állhatatlanságot megszokja, könnyen a házastársra is kiterjeszti. Nem tud kitartani mellette. Főként ha rájön, hogy nem angyallal kötött házasságot, hogy társa nagyon is emberi hibákkal küszködő személy.

3. A sajátos férji, illetve feleségi erények elsajátítását.
A fiú akkor lesz ideális férj, ha törekszik a határozottságra, az imponáló tudásra, a gyakorlati dolgokban való talpraesettségre, ha vállalkozó szellemű, bátor és merész, ha fizikailag erős, szellemileg vasidegzetű, ugyanakkor udvarias és gyengéd. Ezeket az erényeket nem az esküvő után kell elsajátítani, hanem ifjúkorban, sőt már gyermekkorban.
A leánynak pedig a speciális feleség- és anyai erényekre kell szert tennie. És ezeket sem elég asszonykorban kezdeni. Legyen második természetévé a szelídség és figyelmesség, az áldozatkészség és a türelem, adjon a vonzó külsőre, de ne hanyagolja el a lelki értékeket sem. Törekedjék a mély hitre és az imponáló vallásosságra, szeresse a házi munkát, de értse és szeresse választott hivatásának követelményeit is.
Iszonyatosan csalódik a házasságban, aki tudatosan nem készül fel rá jellemében, erényeiben, aki azt képzeli, ezek az erények magától teremnek.

III. Sajátos feladataink

Szent Család vasárnapja minden keresztényt emlékeztet az óriási felelősségre.
A fiataloknak önnevelési programot kell kitervezniük. A szülőknek, nagyszülőknek támogatniuk kell a családi életre való készülésben gyermekeiket, unokáikat. A pedagógusoknak a szaktárgyukon kívül az ideális házasságra is fel kell készíteni tanítványaikat. A papoknak, keresztény közösségeknek, lelkiségi mozgalmaknak össze kell fogni a jövő házastársak és szülők nevelésére.

Befejezés: A remény szavaival zárjuk gondolatainkat. Minden nehézség ellenére bizalommal tölt el minket, hogy sok katolikus családban él a hit, az egymás iránti szeretet és áldozatvállalás. Hogy családjaink, egyházközségeink közösséget keresve, egymásnak segítséget nyújtanak. Hisszük, hogy a házasság szentségében a keresztény család képes boldogságot ajándékozni tagjainak és bátorító jel lesz társadalmunk számára.
Ebben a reményben imádkozunk minden magyar családért és házasság előtt álló fiatalért.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír