2008. február 10., nagyböjt 1. vasárnapja

Hazai – 2008. február 5., kedd | 10:01

A megtérés erénye

Párizsban egy fiatal pap felkereste a bíboros érseket. Kérte, helyezze őt a külvárosba, a legszegényebb plébániára. A nyomornegyedben szeretne dolgozni. A püspök megkérdezte: „Miért éppen ezt a nehéz területet választja magának?” A válasz: „Hogy az Istenről való híradás ki ne vesszen ezen a környéken”.

A szentbeszéd után a pap hamuval keresztet rajzol homlokunkra. Ha a családban, utcán nekünk szegeznék a kérdést: „Mire való ez a hamuval való megjelölés?”, válaszoljunk hasonlóképpen: „Hogy a megtérésről való híradás ki ne vesszen ezen a környéken”.

Jézus ajkán legelső prédikációjában felhangzott a figyelmeztető szó: „Térjetek meg!” És nagyböjt első vasárnapján, a hamvazás alkalmával a pap is ezt ismétli felénk: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség örömhírében!"

Mit is jelent ez voltaképpen? Egy szóval nem is lehet rá válaszolni, mert nagyon gazdag tartalmat hordoz. Alkotóelemeit próbáljuk összerakni.
 
1. A bűnök eltörlése, kijavítása

Az elektronikus számítógép legrokonszenvesebb billentyűjére ez van felírva: DEL, vagy DELETE (azaz: töröl). Nekem azért tetszik, mert elég megnyomni és máris eltörli, eltünteti a helytelent, kijavítja a rossz szöveget. Utána könnyű beírni a helyeset, az újat, a jót. A megtérés ezt jelenti az erkölcsi életben. Ha valamit ott elrontottunk, az utat eltévesztettük, könnyű korrigálni. Ostobaság lenne a „fusi munkát” tovább folytatni, amikor rájövünk a javítás lehetőségére. Ostobaság lenne a „zsákutcában” kóvályogni, amikor rátaláltunk a jó útra.
 
2. Pályamódosítás

Mielőtt a holdrakétát fellövik, a tudósok kitűzik a célt, meghatározzák a pályát, kiszámítják a sebességet. A földi irányítóközpont érzékeny műszerek segítségével állandóan figyelemmel kíséri az űrhajó helyét. Mihelyt a legkisebb rendellenességet a műszerek érzékelik, azonnal pályamódosítást hajtanak végre. Mert az eltérés idővel tökéletes céltévesztést okozhat, hiszen kozmikus távolságokról és sebességről van itt szó.

Mindannyiunk szívében van egy érzékeny műszer: a lelkiismeret. Ez azonnal jelzi, ha a helyes útról letért lelki életünk hajója. Ilyenkor feltétlenül pályamódosítást kell végeznünk. Ez magában foglalja a bűnbánatot, a gyónást, a jóvátételt.

A mi életünkben rendszerint nem nagy, halálos bűnök fordulnak elő, hanem hanyagságok, mulasztások, hűtlenségek. Most nagyböjtben elemezzük ki, melyik a fő hibánk, amelyre több más bűn is visszavezethető. Ilyenek lehetnek: lustaság, harag, önzés, érzékiség, rendetlenség, élvezetek halmozása. A húsvéti előkészületi időben törekedjünk komoly eredményt elérni fő hibánk leküzdésében, és újból helyes pályára állítani lelki életünket.

3. Kiengesztelődés

Ha a megtérési folyamaton átjutottunk, kiengesztelődünk Istennel. Akkor ezt a kiengesztelődést tovább kell folytatnunk horizontális síkon. Ki kell engesztelődnöm:
1, Környezetemmel. Megbocsátok családtagjaimnak, rokonaimnak,
munkatársaimnak. New gyűlölöm többé lakótársamat, szomszédomat, a ház lakóit.
2, A keresztény közösséggel. Oldjam fel a neheztelést azok iránt, akik a
templomban zavarnak hangos imájukkal, hamis énekükkel, furcsa viselkedésükkel.
 
4. Megújulás

A megtérést a görög szöveg ezzel a szóval jelzi: „metanoia”. Értelme: változtassátok meg a gondolkodásmódotokat! Gyökeresen újuljatok meg! Az egyetemes Egyház a II. Vatikáni Zsinaton megkezdte a nagy megújulást. De nem elég, ha az intézmények, a formák, struktúrák megváltoznak. Igazában az Egyház tagjainak belsőleg kell megváltozniuk. Elsősorban lelki megújulásra van szükség.

Legyen ennek a nagyböjtnek legfőbb feladata a megújulás. Szent X. Piusz pápa jelszavát tűzzük magunk elé: „Instaurare omnia in Christo” – „Mindent megújítani Krisztusban”.

5. Hit

Az ember érzi, hogy természetes képességeinek segítségével ebben a világban saját szerencséjének kovácsa lehet. Bízik abban, hogy saját erőivel megszerzi a földi boldogságot. Isten azonban közbelép: „Én neked olyan életet ígérek, amely túlmutat a halálon, olyan boldogságot, amely fölülmúlja minden vágyadat, és olyan biztonságot, amelyre ráhagyhatod életedet. De ezentúl én leszek sorsod irányítója. Bízd rám magad!

A hit az a döntő aktus, amellyel az ember elfogadja Istennek ezt az ígéretét. Lemond saját erejének boldogító hatásáról, és rábízza magát a láthatatlan isteni segítségre. Ábrahámot a Biblia azért nevezi a hit példaképének, mivel lemondott a tapasztalható, látható valóságról a láthatatlan érték érdekében. Rábízta életét az abszolút támaszra, átadta magát Isten hívó szavának.

A kereszténység első századaiban a nyilvános bűnösök nyilvános vezeklést vállaltak. Szigorú böjtöt tartottak, nagy önmegtagadásokat végeztek, hosszú imákat mondtak. Nagyböjt kezdetén vezeklő ruhát öltöttek, és a püspök meghintette fejüket hamuval. A középkor óta az összes hívek önként magukra vették a hamuval való meghintést.

A mai szentmisében mi is részt veszünk a hamvazáson. Ezzel kifejezzük őszinte megtérési szándékunkét, életünk jobbításának vágyát és az Istenre való bizalmas ráhagyatkozást. A pap közben azt mondja: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség örömhírében!" Magunkban mondjuk: „Jézus, add, hogy hozzád térjünk, veled haljunk, veled éljünk!"


Szent-Gály Kata: Megtérés

                                            Én ismerem a bűnt, Uram,
                                            én messziről jöttem.
                                            Jogom van hozzá, hogy nagyon szeress,
                                            hogy homlokomra két vonást tehess,
                                            mert kiváltottál önmagaddal engem.
                                            Kereszted, mint a rám sütött pecsét:
                                            tied vagyok és nem a földé.
                                            Hazataláltam és szeretnék
                                            a te házadban lakni mindörökké.

Amen.