2008. január 13., Urunk megkeresztelkedése

Évszázadokon keresztül az volt a szokás, hogy az újonnan megválasztott pápát hármas koronával megkoronázták. I. János Pál szakított ezzel a hagyománnyal. Helyette a főpásztori székbe való beiktatással kezdte meg pápai működését. – Jézus sem azzal kezdte messiási működését, hogy elutazott Rómába Augustus császártól koronát kérni. Heródestől sem kért Negyedes Fejedelmi címet. De azért nyilvános működése előtt az ünnepélyes beiktatásról nem mondott le. A Jordán partján a külső körülmények ugyan szerények voltak, mégis részt vett benne az ég és a föld, jelen volt rajta Izrael népe és a teljes Szentháromság.

A mai liturgia külön ünnepet szentel urunk megkeresztelkedésének emlékére. Az ünnep tárgya: Jézus beiktatása messiási hivatásába. Többfelvonásos dráma játszódik le szemünk előtt.

Előjáték
Az előjátékhoz a forgatókönyvet évszázadokkal korábban már a próféta előre összeállította. Felsorolta előre a Megváltó tulajdonságait, hogy amikor eljön, mindenki felismerje.
Előre rámutatott szelídségére. Kijelentette róla: nem fog hangoskodni, az utcákon nem hallják szavát, a megroppant nádat nem töri össze, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki. Amikor eljött Jézus, nem volt nehéz benne felismerni: Õ az, akire vártak.
Dicsérte engedelmességét. „Isten szolgájának” nevezte, aki nem saját elképzelését, módszerét akarja ráerőltetni az Atyára, hanem készségesen vállalja a megváltásnak azt a módját, amit az Atya meghatározott számára. Ez is stimmelt Jézusban.
Elárulta róla a Szentlélekkel való betöltekezést. Isten Lelkének irányításával hajtja végre üdvözítő küldetését. „Kiárasztom rá Lelkemet”, ígéri meg a Messiás számára Isten a próféta ajkán keresztül. – Ez mindjárt a Jordán partján be is teljesedett.
Közli: kivívja működésével Isten legmagasabb tetszését. Előre kijelenti Róla: „Õ lesz az én választottam, akiben nekem kedvem telik.” Igaz, évszázadokig kellett várnia az Atyának, amíg végül a Jordán partján mennydörgéshez hasonló módon kicsattanhatott belőle az elismerés.
Ilyen forgatókönyv ismeretében egyáltalán nem volt nehéz felismerni Jézusban azt, akinek el kell jönnie.

A felvonások
Jézus megkeresztelkedésekor történelmi valósággá vált, ami addig csak várt ígéret volt. A Jordán folyóban történt vízbemerítés után az Úr azonnal feljött a vízből és megtörtént az Üdvözítő hivatalos beiktatása messiási küldetése teljesítésébe. Máté négy felvonásos drámában mutatja be az ünnepélyes beiktatást. Mindegyikkel a Messiásnak fontos tulajdonságát akarja kihangsúlyozni.
Keresztelő Jánossal való vitájában Jézus bűntelenségét.
Addig János soha senkit vissza nem utasított az alámerítéstől. Hiszen az a bűnösség elismerését és a megtisztulás vágyát fejezte ki. Még a kapzsi vámosokat, az erőszakos katonákat és az öntelt farizeusokat is megkeresztelte. Jézusnál azonban megtorpant. Tudja, hogy bűntelen, makulátlan, szent. Ezért azt kéri, Jézus keresztelje meg őt.

A bűntelenségben nem tudjuk követni Jézust. De ha mi méltó tanítványai akarunk lenni, ha az apostoli, missziós életre vállalkozunk, lelkileg tisztuljunk meg a bűnbánatban. Enélkül hiteltelen lenne minden szavunk.

A Jánossal való párbeszédből kitűnik Jézus engedelmessége is.
Az Úr azt mondja Jánosnak: „Teljesítenünk kell, ami igazságos.” Az ószövetségi nyelvben „igazember”-nek nevezték azt a személyt, aki teljesíti Isten akaratát. Az Úr itt élete programját, jelszavát úgy fogalmazta meg: az én feladatom, hogy mindenben teljesítsem az Atya akaratát.

Figyeljünk fel Jézus kijelentésében a nyelvtani többes számra: „teljesítenünk kell”. Ezzel világosan utal arra, hogy munkatársaitól is elvárja, hogy az apostoli életben Isten terveit valósítsák meg, ne egyéni elképzeléseiket.

A „menny megnyílása” Jézus „hídépítő” hivatását hangsúlyozza.
A keresztelkedés után Jézus teofániában – istenjelenésben részesült. Szentírási nyelven: „megnyílt az ég”. Az eredeti bűn következtében „bezárult az ég”. A messiási korszak nagy ajándéka éppen az lesz, hogy megnyílik az ég. Jézuson keresztül ismét szabad utunk nyílik az Istenhez, belépőjegyet kapunk a mennyek országába.

Odafönt vár ránk a mennyei örökség. Csak el ne tékozoljuk az örök életbe való belépési lehetőségünket.

„A Szentlélek leszállása” jelenti, hogy Jézussal új korszak köszöntött ránk.
A Szentlélek megjelenése mindig valami egészen új dolog megjelenésére vonatkozik. A teremtés történetében olvassuk, hogy amikor a föld puszta és üres volt (tohu va bohu), Isten Lelke ott lebegett az ősvizek felett. A rendetlenségből rendet, a káoszból kozmoszt, az élettelenből élőt varázsolt. A Jordánnál galamb képében leszálló Szentlélek is azt igazolja: most valami egészen új korszak kezdődik: a megváltás időszaka.

A mi keresztelésünk is azt a nagy újdonságot, belső változást jelenti, hogy Isten teremtményéből Isten gyermekévé, bűnösből megigazulttá, pogányból kereszténnyé válunk.
Az Atya szavából Jézus istenségének leghitelesebb igazolása tűnik ki.
Az Atya hangja mint a mennydörgés robaja, mint roppant hegyek közt megcsendülő visszhang hitelesíti, hogy a Jordánban megkeresztelkedő názáreti ács: a Fiú, vagyis a Szentháromság második személye, aki egylényegű Jahvéval.

Számunkra az igazán boldogító tudat, hogy a keresztség által mi Isten fogadott gyermekeivé lettünk, Jézus testvéreivé, a mennyország jövőbeli birtokosaivá.

Minden mozzanat Urunk megkeresztelkedésében, minden felvonás a drámában csodálatos nyitány a Messiás számára. Megadja neki a kezdő sebességet a megváltó munkához, melynek megkezdésére 12 éves kora óta oly türelmetlenül várt. Az emberiségnek pedig a legnagyobb örömhír, mert ütött az üdvösség órája. – Jézus beiktatása után elindul Betániából pénz, fegyver és emberi biztosítékok nélkül a világ meghódítására és olyan barázdát vág a történelembe, amelyet azóta sem lehetett kitörölni. Példát ad nekünk is missziós hivatásunkhoz. Bárcsak minket is kísérne az Atya szava: „Ez az én szeretett fiam, akiben nekem kedvem telik!” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír