2009. február 1., évközi 4. vasárnap

Egy modernkedő hittudós, Herbert Haag, német nyelven kiadott egy könyvet. Címe: „Abschied vom Teufel” = Búcsú az ördögtől. Azt akarja benne igazolni, hogy gonosz lélek nincs. Az ördög csak egy gyermekeket ijesztgető szörny. Mesealak, pogány mítosz. A biblikusok szerint azonban az ördögűzések az evangéliumok legtörténetibb jelenetei. Hitelességükhöz nem fér kétség. Jézus számtalanszor hivatkozott a gonosz lélek fölötti hatalmára. De egyúttal igazolta, hogy félni nem kell tőle, mert Õ úr a szellemi világ felett is.

Az évközi 4. vasárnap evangéliuma a „tisztátalan lélektől” való megszállottságról tudósít, amelyből Jézus egyetlen szava képes megszabadítani. Mit kell tartanunk a Személyes Gonoszról és hogyan kell küzdenünk ellene? Ez a mai mise kérdése.

Létezése
Létezik-e egyáltalán?

Vannak kirívó gonoszságok. A Rendőrújság megdöbbentő hírről számolt be évekkel ezelőtt. A Békés megyei kis faluban, Mezőkovácsházán brutális gyilkosság történt. Egy 17 éves fiú megölte és feldarabolta 13 éves kis húgát. Testrészeit feldarabolta és szétszórta a lakásban. Húgának vérével mázolta a falra a fordított keresztet és alá ezt a szót írta: SÁTÁN. A vallató rendőrszázados előtt azt mondta: végig észnél volt, mindenre emlékszik. Nincs bűntudata. Kijelentette: „Jó érzés volt! Kiéltem magam. Nem bántam meg semmit. Nincs értelme az életnek, sem a munkának, sem a családnak. Nem szeretek senkit, szüleimet sem. Nem érzek fájdalmat. Jó gonosznak lenni!” Igazolványában találtak egy 13 pontból álló sátáni fogadalmat. Első pontja így szólt: „A Sátánt soha el nem árulom!” – Testvérek! Meg lehet ezt természetes úton magyarázni?
És amikor zászlókkal felvonuló tömegre gépfegyverből sortüzet adnak le?
És amikor Himnuszt éneklő ünneplőkre vízszintesen ráállítják a tankágyú csövét, és százával maradnak a téren halottak?
És amikor ártatlan milliókat gázkamrába hurcolnak?
Meg lehet ezeket természetes úton magyarázni?
Minden gondolkodó ember azt mondja: ez már nem emberi gonoszság! Ez már emberfeletti! Itt már a személyes Gonosz aktív közreműködését kell feltételeznünk!

Vannak hétköznapi példák is, amelyek szintén aláhúzzák a Gonosz működését.
Amikor örökség miatt testvérek közt vérre menő verekedések törnek ki.
Amikor feneketlen gyűlölet tölti el az évszázadokig békésen egymás mellett élő szomszéd népeket.
Amikor valaki legnagyobb jótevőjét hurcolja a vérpadra.
A gyilkosságok, megerőszakolások, rablások, kétségbeesések nem húzzák alá: igenis, van személyes Gonosz!?

Neve
Jézus maga is beszélt róla: „Láttam a Sátánt mint villámot leesni az égből.” Példabeszédeiben konkolyhintőnek, ellenséges embernek, evilág gonosz fejedelmének, hazug csábítónak, minden hazugság atyjának nevezte. Népiesen ördögnek nevezzük. De nehogy krampuszt értsünk alatta! Találóbb, ha a görög kifejezést használjuk: diabolosz. „Dia-ballo" annyit jelent, mint szétdobálni. A diabolosz az a sötét erő, amely szétdobálja az emberiséget. Népeket dobál szét és veszít össze engesztelhetetlenül egymással, családtagokat szór szét, felborítva a családi egységet, személyiséget kerget lelki hasadásba, és okoz skizofréniát. Ördögön, krampuszon nevetünk, de a „szétdobáló” sötét valóság!

Harcmodora
A szétdobáló hallatlan ravasz módszerrel dolgozik. Kerülő úton jut el hozzánk. Nem azt mondja: szarvam van, patám van, puttonyom van, vasvillával jövök. Dehogy! Akkor el tudnánk kerülni. Rendkívül szimpatikus módon jelentkezik. Úgy, mint Madách: Ember Tragédiájában Lucifer, öltönyben, nyakkendővel. Vagy Goethe művében Mefisztóként: okosan, intelligensen, szimpatikusan.

Nem azt mondja: „Lázadj az Isten ellen, vétkezzél!” Inkább: „Légy modern! Tedd, amit a többség!”
Nem úgy csábít: „Légy házasságtörő!” Dehogy. Hanem: „Neked is jogod van a boldogsághoz!”
Nem azt súgja: „Törj be, rabold ki, tedd tönkre”. Nem. Szimpatikusan: „Adj kölcsön. És mivel kisegítetted, jogod van kamatostul visszakérned. Biztosítsd magad jelzáloggal.”
Nem: „Légy durva!” Hanem: „Neked van igazad. Gyáva vagy, ha nem torkollod le ellenfeledet.”
Jézusnak egyenesen a Bibliát idézte: „Írva van: az angyalok tenyerükön hordoznak”
Péternek azt súgja: „Beszéld le a szenvedés vállalásáról!”
Lucifer, azaz „fényhordozó" a neve. Csakhogy a fénnyel el is lehet vakítani!

Fegyvereink
A kafarnaumi ördögűzés azt igazolja, hogy Jézus erejével le lehet győzni a Gonoszt. Lucifer nem egyenlő súlycsoportban van Jézus Krisztussal. Ezért az egyházmegyei exorcisták nagyon kitartóan imádkoznak, majd Jézus nevében és az ő tekintélyével megföllebbezhetetlen határozottsággal parancsolnak. Sőt! Jézus minden követője számára jelentette ki: „Ez a fajta imádsággal és böjttel kiűzhető.” Péter apostol a hit fegyverét ajánlja: „Álljatok ellen neki hittel!” Pál apostol egész fegyvertárat nyit a hívek előtt. Hivatkozik a római katona nehéz fegyverzetére: ha az „oplités”-t, ezt a nehéz páncélt felöltötte a harcos, csak előre mehetett benne. Vagy győzött, vagy meghalt. Ebben menekülni, elfutni nem lehetett. Szívleljük meg tanácsát!

„Derekatokra csatoljátok fel a tisztaság övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a Gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje.” (Ef 6,14-17)

Mécs László, a költő, a világ gonoszságán elmélkedik. Végigpásztázza tekintetével az emberiség történelmét, és fájdalmasan állapítja meg, hogy a személyes Gonosz működése úgy borul rá, mint valami hatalmas, csábító, kápráztató árnyék. Mégsem kell félnünk. Ne meneküljünk az ördög kényelmes árnyékába. Inkább vállaljuk a küzdelmes sorsot, hiszen földi életünk hernyó-élete után – ha kitartunk – pillangó-élet lesz az égi jutalmunk.

Mécs László:
AZ ISTENNEK NINCS ÁRNYÉKA.

A Sátánnak nagy az árnyéka:
Fél-földgolyónyi néha-néha,
Oly tarka, mint a páva farka,
Oly babonázó, mint a bűn,
Hosszú, mint a történelem
És édes, mint a szerelem
És hűvös, mint a pénzek érce,
És bűvös, mint a vágy lidérce
Oly gyönyörű, mint a gyönyör,
Cél-bomlasztó, mint a csömör,
Itt nem kell folyton hősnek lenni,
Lehet pihenni, inni, enni.

Én voltam ott, aludtam ott,
De hallottam a szólamot
S a trombitától megütötten
Az Isten oldalára szöktem.

Itt nem lehet pihenni, enni,
Itt nem lehet csak hősnek lenni:
Izzadni, aszni, tűrni, menni
Vagy a Sátán szép árnyékába
Gyáván, árulón visszaszökni
Itt nem lehet csak hősnek lenni,
A hernyó-sorsot végigenni,
A gond gubóját átnyiszálni
S mint fény-pillangó égbe szállni.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír