2009. március 8., nagyböjt 2. vasárnapja

Vannak az életben ünnepnapok, melyekre szívesen visszagondolunk. Ezek erőt adnak a hétköznapok szürkeségeiben. Ilyen az esküvői szertartás a házasember számára, vagy az újmise a felszentelt papnak. Amikor Jézus elindult utolsó jeruzsálemi útjára, tudta, hogy ez már a Golgotára vezet. Azért ment föl a Tábor hegyre, hogy a döntő napok előtt megerősítést kapjon theofániában, istenjelenésben. És azért vitte fel a három kiválasztott apostolt, hogy őket is előre feltöltse erővel. Hogy amikor majd rájuk borul az Olajfák hegyének sötét éjszakája, árasszon lelkükre fényt a színeváltozás tündöklése.

Legyünk hálásak az Úrnak, ha részesít bennünket a Tábor hegyi élményekben. Segítsenek ezek a kereszthordozás óráiban.

Nagyböjt 1. vasárnapja bemutatta, hogyan hozta meg Jézus élete nagy döntését a pusztában. Lemondott a dicsőséges földi messiás-ország megalapításáról és vállalta a kereszt botránya által történő megváltást. De a döntő napok előtt neki is, tanítványainak is szüksége volt megerősítésre. Ez történt a Tábor hegyen, amelyről nagyböjt 2. vasárnapján értesülünk az Evangéliumban. Két kérdés foglalkoztat minket: miért „hegyet” választott Jézus a színeváltozásra és miért Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. 

I. Miért „hegyen” történt a színeváltozás?

A hegy már az Ószövetségben is az Istennel való találkozás helyének számított.
1. Ábrahám Mória hegyére ment fel. Kétségek közt háborgott a lelke. Nem értette az Istent: miért kívánja fia feláldozását? Hogyan fog akkor népéből származni a Megváltó? Fönn a hegyen erősítést kapott: Isten hűséges, nem vonja vissza ígéretét. Próbatételnek szánja.
2. Mózes a Sínai hegyre kapaszkodott fel. Nem tudta, Isten megbocsát-e bálványimádó népének. Itt kapott bizonyságot: Isten irgalmas, nem törli el a lázadó népet. Megújítja a szövetséget.
3. Illés a Kármel hegyére menekül. Egy szál maga maradt Baál 450 papjával szemben. Áldozatbemutatásának elfogadásával az Úr igazolja: Izrael Istene erős Isten, megvédi népét.
4. Jézus színeváltozása a Tábor hegyén történik. A kitartást jutalmazó Isten igazolja őt. Messiási működése kezdetén a pusztában, meghozta élete nagy döntését: vállalja a passióval történő megváltást. Megkockáztathatjuk: könnyű volt akkor fiatalos hévvel, a Lélektől felkenve, megkezdeni az igehirdetést. De azóta elmúlt három év. És amint közeledett Jeruzsálem felé, egyre félelmetesebben rajzolódott ki előtte a kereszt. Emberi természetének szüksége volt megerősítésre. Ezt a Tábor hegyen kapta meg. A fényes felhő az Atya jelenlétére emlékeztette, ruhájának hófehér tündöklése a húsvéti sírban megjelenő fehérruhás angyalokra utalt, Mózes és Illés megváltó haláláról beszélgettek vele. A Mennyei Atya pedig megismételte a Jordán fölött elhangzott szavait: „Ez az én szeretett Fiam…”

+! A mi életünkben is előfordulhat, hogy fel kell kapaszkodnunk Mória hegyére. Amikor nem értjük az Istent. Kegyetlennek tűnik törvénye, kudarc ér. Merjük gondviselésére bízni magunkat. Akkor találkozunk Isten hűségével. Valószínűleg a Sínai hegyre is eljutunk. Bűneink mélységébe hullva Isten irgalmáért kiáltunk és megtapasztaljuk megbocsátását. A mai szekularizált világban nagy szükségünk lesz a Kármel hegyi élményre. Az Úr ad majd jelet számunkra és bizonyságot kapunk az erős Istenről. És számíthatunk rá, hogy az Olajfák hegyén a szenvedést sem fogjuk elkerülni. Ezért kérjük az Urat, vigye fel lelkünket előtte a Tábor hegyére, hogy felkészüljünk a keresztútra.

II. Miért vitte magával apostolait?

A Tábor hegyi jelenet megerősítette Jézust, de bizonyságot adott a három kiválasztottnak is. Azért fogják tudni elviselni a szenvedő Messiás látványát az Olajfák hegyén, mert erőt kaptak a hegyen. Péteren olyan öröm fut át, mint a legszebb ünnepi pillanatban: a sátoros ünnepen, amikor a zsidók egy hétig sátorokba költözve vigadtak. Szeretné ezt az eufórikus boldogságot állandósítani. Jézus nem engedi apostolait felkészületlenül nekimenni a passiónak. Azt akarja, kapjanak előre vigaszt, kegyelmet, erőt, hogy össze ne roppanjanak a kereszt súlya alatt.

III. Az evangélium minden kornak szóló üzenete

Akiket az Úr kiválaszt magának, legyenek készen, hogy keresztek jelentkeznek életükben. De Isten stílusa az, hogy a nagy szenvedésekre nagy vigasztalásokkal készít fel a „hegyen”. Ez a hegy sokszor nem földrajzi magaslatra hív, hanem szobánk csendjében szólít meg az imádságos percekben. Vagy a szentmise áhítatában a templomi padban térdelve. Mellénk léphet egy jó könyv olvasása, vagy a Biblia lapjainak forgatása közben. De megerősíthet egy bizalmas lelki beszélgetés alatt, vagy a nagyböjti lelkigyakorlat idején.

*

Prohászka püspök nagyon szeretett kirándulni. Elmélkedő lelke itt telítődött gondolatokkal. Itt érlelődtek ki prédikációs témái. A szenvedésre itt erősödött meg. Amikor nem tudott a Pilisbe eljutni, átment a templomba és az Eucharisztia előtt szívta magába a magaslatok tiszta levegőjét. Elmélkedéseiben buzdítja olvasóit is: „Látogassátok az Oltáriszentséget! Az a mi igazi Tábor hegyünk. Beszélgessünk Vele, kérjünk tanácsot tőle, meneküljünk Hozzá és sírjuk el Szíve előtt gondjainkat.”

Hajnal Róbert/Magyar Kurír