2010. december 15. – Szerda

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

Lk 7,19-23

Elmélkedés:

Keresztelő János tanítványai kérdezik ezt Jézustól mesterük kérésére. Az adventi időben most mi is megkérdezzük: Jézus-e a megígért Megváltó vagy mást várjunk? Jézus-e az Üdvözítő vagy mást kell várnunk? Jézus személyében teljesednek-e be az ígéretek vagy tovább kell várnunk?
A választ az Evangélium pontosan megadja. Az Egyház története folyamán számos tanúságtevő keresztény is válaszolta a kérdésre. Isten most a mi személyes válaszunkra, a mi hitvallásunkra vár. Nem várakozhatunk örökké, mert nem a várakozás a cél, hanem a megérkezés. Amikor Isten Fiához érkezünk, jó volna megfogalmazni saját hitvallásunkat. De vajon hiszem-e teljes szívemből, hogy Jézus az én megváltóm és Üdvözítőm?
Milyen nagy boldogság a szentestén kimondani: Jézusom, terád vártam!
(his)

Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

Magyar Kurír