2010. december 17. – Péntek

Abban az időben Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Ti Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra. Csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni. Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek teljesítését rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem.”

Jn 5,33-36

Elmélkedés:

Jézus világító fénynek nevezi Keresztelő Jánost, akinek a fényében azonban csak ideig-óráig gyönyörködtek az emberek. Más fények elvonták róla az emberek figyelmét, s ők engedtek a csillogó látszatnak. Szemünket könnyű elkápráztatni. De a káprázat hamar elmúlik, mert a decemberi hangulatvilágítást januárban leszerelik a városokban és a bevásárlóközpontokban. A karácsonyi vásárlásra csábító csillogás csak ideig-óráig tart, s helyét más reklámfogások veszik majd át. Az ünnepi fények hamar kialszanak, s a világító fényfüzérek a következő karácsonyig a raktárakba kerülnek. Úgy tűnik, nem ez az igazi fény.
A karácsonyi Gyermek a mi igazi világosságunk. Krisztus születésével érkezik a Világosság a világba. Felismerjük-e Krisztus örök fényét?
(his)

Imádság:

129. zsoltár – A mélységből kiáltok/2.

Remélek az Úrban, benne remél a lelkem, és bízom ígéretében.
Lelkem várja az Urat, jobban, mint éji őr a hajnalt.
Bizony, jobban, mint éji őr a hajnalt, várja Izrael az Urat,
mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges a megváltás nála.
Választott népét ő váltja meg minden bűnétől.

Magyar Kurír