2010. december 30. — Csütörtök

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:
Simeon után a mai evangéliumban az idős Anna alakja jelenik meg, aki szintén ott van a templomban Jézus bemutatásakor. A csendes várakozás, a templomban való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei után hirtelen megelevenedik körülötte az élet, amikor megpillantja Jézust. A Gyermeket látva Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás, érdemes volt állandóan a templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
Sok esetben gyors választ és intézkedést várunk Istentől, amikor kéréseinket elé tárjuk. Máskor azonnali találkozást szeretnénk. Meg kell tanulnunk a türelmes várakozást és az állhatatos imát, hogy kéréseink teljesüljenek. És meg kell tanulnunk felismerni Isten érkezését.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus Krisztus! Evangéliumodban így szólsz hozzánk: miért aggódtok? Aggodalmaskodással semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap megajándékozol minket a hit élő forrásaiból fakadó békességgel, amely nélkülözhetetlen számunkra, ha Téged szeretnénk követni, és Benned újjászületni.

Magyar Kurír