2010. február 21. nagyböjt 1. vasárnapja

Az olvasmányhoz (MTörv 26,4-10)

Talán nem baj, ha személyes élménnyel kezdem a mai olvasmányhoz kapcsolódó gondolatokat. Amíg nem jártam a Szentföldön, úgy homályosan, elképzeltem a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Amikor néhány éve láthattam a Szentföldet, amit gyerekkorom óta elképzeltem a Biblia hallgatása, olvasása, tanulmányozása során, életem legnagyobb lenyűgöző élményében volt részem. Mi nyűgözött le? Az, ami lényegében nem változott kétezer év alatt sem. Például a Genezáreti tó és környéke. Az idő tűnt el ott, ami eltelt Jézus kora óta. Majd hazajövet, keresni kezdtem emlékeim közt a tejet és a mézet, a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Emlékeim között nem találtam ezt Izraelben. De megtaláltam a zsidók fejében, lelkében, szívében, akik rabszolgák voltak Egyiptomban, és akik évtizedeken keresztül vándoroltak a kietlen pusztaságban. Mindezek után, több évtizedes pusztai vándorlás után, meglátni a Jordán folyót és annak termékeny völgyét, ott bizony tej és méz folyik.

És mit lát egy lát egy magyar ember Magyarországon? Bocsánat! Mit nem lát sok magyar? A neki adatott föld gyönyörűségét és gazdagságát nem látja. És mert nem látja, eladja bagóért. Évszázados rabszolgaság és több évtizedes pusztai vándorlás kell ahhoz, hogy felnyíljon a magyar ember szeme is?

A szentleckéhez (Róm 10,8-13)

„Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura.” Már földi értelemben is üdvös lenne, ha ezt az egyetlen mondatot minden nemzet fia értené, helyesen értené. Pál, a nemzetek apostola ezt értette, tudta. Itt és most ezt írná: Nincs különbség szlovák, ukrán, román, osztrák, szerb, horvát és magyar között. Nincs különbség! Ez a tanítás van közel hozzád, az ajkadon és a szívedben! Nincs különbség! Az indoklás is itt következik: „Ha száddal vallod, hogy Jézus az Úr.” Itt meg kell állni! Ki az én Uram? Erre a kérdésre csak egyéni válasz lehetséges. Ki az én Uram? Ha őszintén, ha teljes meggyőződéssel azt mondhatom, hogy Jézus az én Uram, és szívemben hiszem, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor, akkor, az emberről, az életről, a világról gyönyörűséges kép jelenik meg előttem. A halál, a félelmetes halál csak kapu, csak kapu. Gárdonyi tudta ezt:

„Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok: az a halott a koporsóban nem én vagyok. Csak hamu az, elomló televény. A láng eltűnt. A láng, - az voltam én. Sorsomnak gyászán se könnyezzetek, s nem mondja a pap: „Ime, porba hullt!” Sirassátok az árva gyermeket, s ne a rabot, aki megszabadult. S mikor a szónok a sírnál beszél, és végül kiált: „Hát Isten veled!” ne le a sírba integessen nékem, fölfelé nyújtson búcsúzó kezet!"

Az evangéliumhoz (Lk 4,1-13)

Ha Jézusnak ki kellett mennie a pusztába, akkor minden embernek ki kell mennie a pusztába. Ki kell mennie a pusztába, és böjtölnie kell. A materiális szemlélettől csak a pusztában, a böjtölés által szabadulhat meg az ember. Az anyaghoz nagyon kötődünk. Csak a böjt szabadít meg ettől a kényszerű kötődéstől. Mennyire szereti az ember az anyagot, az anyagot, amit megeszik és megiszik. Millió formát ad neki, hogy élvezhesse. Pedig annak az imádott anyagnak át kell mennie a kapun, és szellemé kell válnia, gondolattá és szeretetté, és életté, és művészetté. Az anyag pedig várja, türelmetlenül várja, hogy gondolattá, szeretetté, művészetté üdvözülhessen. Igen, azt várja, hogy visszatérhessen Istenhez, aki a szeretet. A böjt pedig út a szeretet felé.

Van ezen az úton akadály is: a sátán. Erről szól a mai evangélium. De erről az útról annyit lehet mondani, amennyit egy könyv címe elmondhat a könyv tartalmáról. A könyvhöz kell egy ember, aki annyit merít a könyvből, amennyi szellem a könyvben van, és amennyi szellem őbenne van. A szellemi befogadóképesség egyéni, nem korlátlan, de bővíthető. Többféle módja van a szellemi befogadóképesség bővítésének. Nem csak a szó szoros értelmében vett tanulás alkalmas erre, hanem például a böjt is. A böjt a tisztulás útja, és a tisztulás révén az önismeretben is gyarapszik az ember. Az igazi böjt kalandos út, és kockázatos út. Jézus böjtjét, a negyvennapos böjt által szerzett tudást, csak Jézus érti. Aki sejteni akar belőle valamit, annak vállalnia kell a böjt útját. A materialista szemléletből nincs más kiút, csak a böjt útja. Lemondás a húsételről péntekenként, kis böjt, és az is ér valamit. Jézus böjtje nem kis böjt volt.

Buzgán József (buzgan.jozsef[kukac]gmail.com)