2011. április 3., nagyböjt negyedik vasárnapja

Gondolatok az olvasmányhoz (1 Sám 16,1b.6-7,10-13)

Sámuel látó ember volt, aminek egyik jele, hogy még elkóborolt szamarak hollétét is meg tudja mondani a távolból. Azt hinné az ember, hogy az ilyen látó ember érzelmileg kiegyensúlyozott, mert mindenben látja Isten tervét, akaratát. Látja is, és erről a ma idézett részlet is tanúskodik. Érzelmileg mégsem kiegyensúlyozott, maga sem tudja miért, de ragaszkodik személyekhez, dolgokhoz, körülményekhez. Bánkódik Saul miatt és nem is egy múló pillanat terjedelméig. Ettől ember az ember, a ragaszkodásai miatt, amit bizonyos körülmények között hűségnek is nevezhetnénk. De azáltal is ember az ember, hogy el tud szakadni attól, amihez ragaszkodik, ha ez Isten akarata, amit rendszerint a körülmények változása, alakulása jelez.

Sámuel most is, amikor új királyt keres, látó ember módjára lát, látja Isten tervét, és elindul Betlehembe, hogy megkeresse és felkenje az új királyt. Itt újra legyőzi a látó ember prófétai képességét a gyarló ember ösztönös látásmódja és ítélethozatala. A daliás termetű ifjú látványa egyből megnyeri az öregember tetszését, de téved. Válogathat a derekabbnál derekabb hét ifjú legény között, és nincs köztük az Isten választottja. Mind a hetet elveti az Úr, és itt a hetes számnak misztikus értelme is lehet.

Kit választott az Úr? Azt, aki a látóhatáron sincs, akinek még a kora sincs meg. A legkisebbet választotta az Úr. Miért? Meseszerű ez az elem? Lehet. A válasz nem ott van, hogy ez a fiú a legfiatalabb, nem ott, hogy a nyájat őrzi, nem ott, hogy vörös, nem ott, hogy szép termetű. Talán a válasz része, hogy „nyílt tekintetű”, mert „Isten nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”

Gondolatok a szentleckéhez (Ef 5,8-14)

Egészen biztos, hogy Pál apostol levelének ma idézett részében a nekünk szóló, és minden kor emberének szóló, minden időben érvényes mondat ez: „Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog.” Nyilvánvaló, hogy nem az emberi élet egyensúlya, a regenerálódásához szükséges élettani alvást sokallja Isten, hanem a kábaságban töltött életvitelt. A világ fiai és a világosság fiai fogalompár gyakran előjön a Bibliában. Mi a világosság fiai vagyunk? Nem biztos, mert különben nem mondaná Jézus a mihaszna intézőről mondott példabeszédben, hogy „Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”

A világosság gyümölcseit felsorolja az apostol, de a sötétség meddő tetteire csak utal. Melyek a sötétség meddő tettei, melyekre egy idő után fény derül, és így fényforrás lesz? Azt hiszem, napjainkban a politikai számonkérések erről szólnak.

Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 9,1-41)

Akik itt jelen vagyunk, mindannyian látunk. Ha bizonyos távolságban már homályosan is, ha szemüveg segítségével is, de látunk. Milyen szörnyű lenne, ha nem látnánk! Aki vakon születik, talán nem is tudja, miben szegényebb a látó embereknél. Van-e nagyobb kincs, mint látni? 
De látás és látás között igen nagy a különbség. A testi szem csak eszköze a látásnak, de nem mindegy, hogy honnan történik az irányítása ennek az eszköznek és hogyan történik a feldolgozása a kapott információknak. Mi van a látás mögött? Tapasztalat, jó értelemben vett előítélet, értelem, szív, egyéniség, bölcsesség és még ki tudja mi más. Ha ezt tudatosítjuk, akkor értjük Jézus szavait is a mai evangéliumban: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.”

Mit mondanak erről tekintélyes, híres emberek? Néhányukat idézem:

„Érzékeny szív! értelmes ész! Éltünk két fő kelleme!
Csupán magad, értelmes ész, Szerencsénket nem teszed, Sőt még inkább vesztünkre lész, Mert több javunk elveszed; Érzékeny szív, te legfőbb kincs! Nagyobb rossz vagy, mint sem jó, Ha mindenütt veled ott nincs Az ész, úgy mint kormányzó; - De, kiben szív s ész kezet fog, Az a százszor s többször boldog! Minden jó s szép, a mi van, Övé ezen világban.” (Kisfaludy Sándor: Himfy)
   
„Két ember él bennem; az egyik hideg fővel számító ember, a másik szív ember. Ne gondolja, hogy én nem éppen úgy érzek, mint más ember, sőt inkább érző szívű vagyok. De kora ifjúságomtól kezdve igyekeztem elnyomni magamban minden érzelgősséget, s ma már teljesen mentes vagyok ettől.” (Napóleon)

„Igazán csak a szívével lát jól az ember. Ami igazán lényeges, az a szemek számára láthatatlan.” (Saint-Exupéry: A kis herceg)

„Ó, szabadíts meg, Uram, a jeles szándékú és tisztátalan szívű embertől: mert a szív minden dolgoknál álnokabb és elszántan gonosz. Ha alázat és tisztaság a szívben nem lakik, már a házban sincsenek: és ha a házban nincsenek, híjukon van a Város is. Mert a teremtés műve örök vajúdás.” (Eliot, amerikai születésű angol író)

A középkorban élt szerzetes, Kempis Tamás írja: „Minden féltett dolognál jobban vigyázz a szívedre, mert abból indul ki minden élet. Ha van öröm a földön, az a tisztaszívű emberé… Ha helyén volna a szíved, akkor számodra minden teremtmény az isteni élet tükre és a szent tanítás könyve volna. Nincs olyan kicsiny és semmit érő teremtmény, amely Isten jóságát ne tükrözné. Ha szívedben jó és tiszta volnál, mindent akadály nélkül látnál és helyesen fölfognál.
Teremts hát magadnak olyan szívet, melyben Istennek öröme telik. Tegyél mindent Isten tetszésére és a felebarát javára. Akkor tiszta lesz a szíved, akkor bensőleg szabad leszel, akkor békének örvendsz, és olyan boldog leszel, hogy a világon senkivel nem cserélsz. Kívánhatsz-e magadnak ennél jobbat? És ha megteremted magadnak ezt a tiszta szívet, nem csupán magaddal teszel jót, hanem mindazokkal, akik találkoznak majd veled, mert békességet, örömet, kedvességet fogsz sugározni feléjük is, és valamit meg is kapnak majd a benned lévő örömből és békéből”

„Jézus Krisztus, akinek nincsenek földi javai és semmi látható tudományos teljesítménye, a maga szentségének rendjébe tartozik. Nem fedezett fel semmit, nem uralkodott; de alázatos, türelmes, szent volt, szent Istennek, rettenetes a gonosz lelkeknek, és semmi bűn nem találtatott benne. Ó, milyen nagy pompában és csodálatos fényességben jött el a szív szemeinek, amelyek látják a bölcsességet!” (Pascal)

Buzgán József
buzgan.jozsef [kukac] gmail.com