2011. december 11. advent harmadik vasárnapja - JAVÍTOTT VÁLTOZAT!

Gondolatok az olvasmányhoz (Iz 61,1-2a 10-11)

Ezek a magasztos igék eredetileg az izajási iskola egy kora fogság utáni vezetőjére vonatkoztak. Minden egyes mondat gazdag bibliai hagyományt őriz. Az teszi különösen jelentőssé ezeket a verseket, hogy Jézus a názáreti zsinagógában ezekre hivatkozva hirdeti meg a messiási kor kezdetét, saját messiási küldetését. (Lk 4,16-21) Az Úr kegyelmének esztendejét meghirdetni szívet derítő örömhír. A názáreti zsinagóga hallgatói is elismerik, hogy fenséges szavak ezek. Miért lobbannak mégis haragra, és miért akarják letaszítani a szikláról Jézust? Azt hiszem azért, mert szívükben bálványt készítettek maguknak, messiásnak nevezték, és mivel egy közülük való ember – ha közvetve is – messiásnak jelenti ki magát, istenkáromlásnak tartják.
    „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem.” Izaiás jövendölésében a messiás-királyra vonatkoznak e szavak (Iz 11,1-2), de Joel és Zakariás próféták már az egész népnek megígérik, hogy „Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban. (Joel 3,1-2) Péter apostol is erre a próféciára hivatkozik az első keresztény Pünkösd napján. (ApCsel 2,17)
    Nekünk is szól, ránk is vonatkozik ez az ígéret. Isten különleges módon is jelen lehet életünkben. Aki hitelesen képes szólni Istenről, Istenhez vezető útról, az igazságról, mely a lét alapja, az életről, melynek sokféle megnyilvánulását tapasztaljuk önmagunkban és külvilágban, abban Isten Lelke van jelen. Aki nem csak hallgatni akarja Isten neki szóló üzenetét, hanem érteni is szeretné, és erőt is kíván meríteni abból, neki is szüksége van arra, hogy Isten Lelke töltse be őt. Szívünk mélyéből kell ezt kérnünk, és késznek kell lennünk arra, hogy átalakít minket Isten Lelke. Ha ez együtt van, Isten Lelke minket is betölt.

Gondolatok a szentleckéhez (1 Tessz 5,16-24)

Úgy is tekinthetjük Pál apostol szavait, mintha karácsonyra egy képeslapon üzenné ezt nekünk. Sok jó kívánság és tanács. Ha ezt a képeslapot tükörnek tekintjük, megláthatjuk benne magunkat, keresztény erényeinkkel és emberi hibáinkkal együtt. Aki reménykedik, hogy Krisztus jobbjára szólítja őt, az akkor is derűs lehet, ha most van oka aggodalomra, ha a derű, mint a boldogság kék madara, magasan fölötte, tőle távol röppenne egyre messzebbre.
 A szüntelen ima lelki állapot, tudat-állapot. A derűs szív önmagában véve is ima, amíg a derű jelen van. A tudat, hogy életem ajándék az élet Urától, aki küldetést is adott, akkor ha nehéz is az élet, a tudat, hogy küldetést teljesítek, erőt ad a küzdelmekhez.
    Isten Lelkét kiolthatjuk. A szabadságunk jele ez. Isten nemcsak valamivel ajándékoz meg, hanem saját Lelkét adja nekünk, de tiszteletben tartja szabadságunkat, és magunkra hagy, ha el akarjuk küldeni. Ha magunkra maradtunk, akkor kezdünk sóhajtozni az Ő Lelkének jelenlétéért.
    A tükörbe nézést egy fohásszal fejezhetjük be: Uram! Őrizd meg szellememet, lelkemet testemet olyannak, ahogy Neked tetszik. Ezt kérem tőled!

Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 1,6-8.19-28)

A Gondviselés különös útjai szembetűnnek és elgondolkodtatnak Keresztelő János sorsában. Az evangéliumból ismerjük fogantatása, születése körülményeit, melyek egyértelművé teszik, hogy „az Úr keze volt vele”(Lk 1,66). Mindnyájunkról elmondható ez, hiszen „benne élünk”, de Keresztelő János esetében hozzátehetjük, hogy különös, kivételes módon mutatkozik meg életében Isten jelenléte, „Isten keze”. Ez egészen addig érthető és világos, míg börtönbe nem kerül. Az okot is tudjuk: egy idegen asszony ármánykodása, a fejedelem gyengesége miatt kerül börtönbe. Hogyan fér ez össze azzal, hogy János kivételesen Isten embere? Összefér. János halálának körülményei még hangosabban fogalmazzák meg a kérdést: miért engedi meg ezt Isten? Egy lány tánca, a király gyengesége és könnyelműsége, egy gátlástalan asszony féltékenysége az oka János lefejezésének. Méltó ez a halál egy prófétához, a messiás előfutárának így kell meghalnia? Méltó ez a halál Isten emberéhez? János sorsa több tekintetben hasonló Illés prófétáéhoz. „Illés ő” (Mt 11,14), mondja róla Jézus is. Nemde tüzes szekéren kellett volna Keresztelő Jánosnak is távoznia a hozzá méltatlan világból? A választ maga Keresztelő János fogalmazza meg a börtönben, amikor véleményt kérnek tőle a Názáreti Jézusról: „Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta.” (Lk 3,27) „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.”(Lk 3,30) János teljesítette küldetését, és csak Isten tudja miért, de szüksége volt arra, hogy halálának okozói idegenek és nők legyenek. Talán János is tudta, amit Jézus így fogalmazott: „Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál.” (Lk 7,28) Be kellett látnia és el kellett fogadnia, hogy idegen asszonynak is hatalma lehet fölötte. Erre a belátásra és ennek elfogadására neki lehetett szüksége, hogy a mennyek országában akár a legkisebb lehessen, ha van ott hierarchia.

Ha nem is fogalmazta meg Keresztelő János, de Reményik Sándorhoz hasonlóan gondolkodhatott a börtönben, ahol további sorsát előre sejtette. Reményik Sándor, Én eltűnök… c. versében így fejezi ki gondolatait:

Én eltűnök...

        
Én eltűnök már a művem mögött,
Mint horpadt sír a virágok alatt
Mint sápadt, elgyötört hajnali hold,
Ha tért foglalva felbukkan a nap.

Én eltűnök már a művem mögött,
Mint repkény alatt elsüllyed a rom,
Mint délibábos felhőzet mögött
Elrejtőzik a kietlen orom.

Virágok alatt ne keresd a sírt,
Napfényben holdat keresni: minek?
Repkény alatt rom, felhőn túl orom:
Nincs abból haszna, élve senkinek.

Virág, repkény, napsugár, délibáb,
Hirdessétek, hogy bennetek vagyok,
S ki mögöttetek, alattatok van,
Az már csak sír, rom, halvány hold, halott.

Buzgán József

Buzgán József/Magyar Kurír