2011. február 13., évközi 6. vasárnap

Gondolatok az olvasmányhoz (Sir 15, 15-20)

    Sirák fia könyvéről tudjuk, hogy a Biblia deuterokanonikus könyvei közé tartozik. A protestáns kiadású Biblia ezt a könyvet ezért nem is tartalmazza. Intelmeket és bölcs mondások gyűjteményét találjuk a könyvben. Ebből is következik, hogy vannak előzményei a Bibliában. A ma idézett részben például felfedezhetjük Mózes búcsúbeszédét, melyet a Tóra ötödik könyvében a Második Törvénykönyvben találunk. Az a mondat, melyet a Sirák fia könyvében így olvasunk: „Az ember előtt ott az élet és a halál” a Mózesi beszéddel összevetve lesz érthető. Ezért itt idézem:
„Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok,” (MTörv 30,15-19)
    Hiszem és vallom, hogy ez a figyelmeztetés nem csak az izraelitáknak szólt, hanem alkalmazva, minden nemzet számára, sőt minden ember számára és mindenkor érvényes.

Gondolatok a szentleckéhez (1 Kor 2, 6-10)

    Pál apostol ma idézett levélrészletének értelmezésekor elakadtam már ott, hogy „csak a tökéleteseknek hirdetünk bölcsességet”. Több fordítást megnéztem, de mindegyikben ez a „tökéletes” szó szerepel. A keresztényeket nevezi tökéleteseknek, máskor pedig szenteknek. Nyilvánvaló, hogy nem köznapi értelemben használja az apostol a tökéletes vagy szent jelzőket, amikor Krisztus híveihez szól. Mondhatjuk azt, hogy teológiai értelemben használja e jelzőket, és akkor az értelmük az, hogy Krisztus Misztikus Testének tagjai Krisztus által tökéletesek vagy szentek.
    De mi az a bölcsesség, melyet az apostol szembeállít a „világ pusztulásra ítélt fejedelmeink bölcsességével”? Nem nehéz e kérdésre megtalálni a választ, hiszen ugyanebben a levélben az apostol ezt leírja, amikor Krisztusról, a megfeszítettről szól. Ez az igehirdetés, amint fogalmaz, a zsidók szemében botrány, a pogányok szemében pedig oktalanság, „a meghívottaknak azonban Isten ereje és Isten bölcsessége”. (1 Kor 1,23) Ez a meghívott kifejezés ezek szerint a „tökéletesek és szentek” szinonimája.
    Érdemes elidőzni e levél ma is idézett mondatánál, mert igazi „evangélium” örömhír van benne, és a lélek azonnal rezonál erre a mondatra: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.”

Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 5, 17-37)

    A próféták és a farizeusok pártja különös feladatának tekintette évszázadokon át, hogy ébren tartsák a nemzetben a törvény mindenek fölötti tiszteletét. Ez a párt abban látta küldetését, hogy a törvény szellemében az élet legapróbb részleteire készített szabályt.
    Amikor eljött Jézus, szembeszállt a farizeusokkal. Nem egyszer tett olyat, ami a törvénnyel ellenkezett. Magától érthető tehát, hogy a nemzet ellenségének tartották. Jézusnak természetesen védekeznie kellett volna. Nem védekezett. Ellenkezőleg, megerősítette a törvény fontosságát az ember életében, de valamit a törvénytisztelő farizeusokkal szemben nagyon erősen kihangsúlyozott: nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. Ma elhangzott tanítását azért mégsem egyszerű megérteni, és a megértésnek is több szintje van.
    Első szint: szószerinti értelem. Jézus azért jött, hogy tökéletesítse a mózesi törvényt, hogy abból egy pont sem maradjon el, hogy ne csak a cselekedetet tartsuk bűnnek, hanem már a törvénnyel ellenkező gondolatot is. Ezt a tőle megszokott módon ki is sarkítja a lehetetlenségig, ad abszurdum. Ez az értelmezés nem jó, mert a lehetetlenre senki sem vállalkozik. Olyan parancsot, amit lehetetlen teljesíteni, meg sem kísérli az ember követni. Ez az értelmezés zsákutca, félreértése a jézusi tanításnak.
    Második szint: arra ösztönöz ezzel a tanítással Krisztus, hogy ne a felszínen lássuk és értelmezzük az emberi cselekedeteket, a bűnt és az erényt, hanem hatoljunk mélyebbre, vegyük észre, hogy a tettek a gondolatokból fakadnak. A jó és a rossz, mint mag ott van mindenkiben. Bizonyos körülmények között ez a mag csirázni kezd a föld alatt (tudat alatt), majd megjelenik a felszínen (a tudatban), ez a gondolat, mely már észlelhető, ellenőrizhető, kezelhető. A világirodalom egyik jeles alkotása ezt csodálatos szimbolikával mondja el. Saint-Exupery, A kis herceg című bájos és bölcs könyvében ír egy majomkenyérfáról.

    „Megjegyeztem neki, hogy a majomkenyérfák nem cserjék, hanem hatalmas, templomtorony nagyságú fák, és magával vihetne akár egy csordára való elefántot is: egyetlenegy majomkenyérfával sem bírnának el. ... Mielőtt megnőnek, a majomkenyérfák is úgy kezdik, hogy kicsinyek....
Nos, mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények: tehát voltak jó növényektől származó jó magvak meg rossz növényektől származó rossz magvak is. A magvak azonban láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek eszébe nem jut, hogy fölébredjen... akkor nyújtózik egyet, és először csak egy elbűvölő, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni. Ha rózsa vagy retek hajtása, hadd nőjön kedvére. De ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.
    - Fegyelem kérdése - mondta egyszer később a kis herceg. Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és módja szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat, mihelyt mag tudja különböztetni őket a rózsáktól, mert amíg egészen zsengék, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Igen unalmas munka, de igen könnyű....
    Néha semmi baj sem származik belőle, ha valamilyen munkát későbbre halasztunk. De mindig végzetes következményekkel jár, ha a majomkenyérfákról van szó. Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kívül hagyott három cserjét...
    Itt van, ezt a bolygót rajzoltam a kis herceg útmutatása szerint. Sosem szerettem az erkölcsi intelmek modorában írni; a majomkenyérfák veszedelmét azonban olyan kevéssé ismerik, és azt, aki netán egy kis bolygóra tévedne, akkor kockázat fenyegeti, hogy ezúttal kivételesen legyőzöm a viszolygásomat, és azt mondom: "Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!" Azért dolgoztam annyit ezen a rajzon, hogy figyelmeztessem barátaimat egy veszélyre, melyet nem ismernek, noha régtől fogva ott leselkedik a sarkukban, akárcsak az enyémben. A tanulság, melyet nyújtok, megéri a fáradságot. Lehet, hogy fölteszitek majd a kérdést: "Miért nincs több ilyen nagyszabású rajz a könyvben, amilyen a majomkenyérfáké?" Erre egyszerű a válasz: "Próbálni próbáltam, de nem sikerült. Amikor a majomkenyérfákat rajzoltam, lelkesített az az érzés, hogy sürgősen kell cselekednem.”

    Minden, amit a törvény parancsol az embernek, ésszerű, de gyakran hosszú következtetések után képes belátni ésszerűségét, és ezt is csak akkor, ha higgadt, szenvedélyektől mentes. Cselekedni vagy eldönteni, hogy nem teszem, gyakran gyorsan kell. Ilyenkor a törvény nélkülözhetetlen segítség. Még az is jó, ha valaki ismeri már magát, és saját törvényeket állít magának, hogy fáradtan vagy váratlan helyzetben is helyesen döntsön.

    A harmadik szint: Ha még mélyebbre hatolunk, a rossz gyökerét is megtaláljuk. Aki erre képes, már csírájában meg tudja akadályozni, hogy a majomkenyérfa élni tudjon, és veszélyeztesse a bolygót.

Buzgán József