2011. november 13., évközi 33. vasárnap

Gondolatok az olvasmányhoz (Péld 31,10-13. 19-20.30-31)

Mi gondot okoz a mai olvasmány? Lehet, hogy félreértem, de lehet, hogy sok asszony is félreérti. Mert a „derék asszonyt ki talál?” kérdés azt sugallja, hogy nagyon nehéz ilyen asszonyt találni. Majd utána nézek a „derék” kifejezésnek, hiszen jelentése gazdag. A Káldi Biblia jegyzete így magyarázza: „Erényes asszonyt, férfias, erős jellemmel, nehéz találni.” Egy asszony, a maga nemében lehet jellemes, erényes úgy is, mint nő. Miért kellene férfiasnak lennie? A második mondat sem hízelgő az asszonyok, még a „derék” asszonyokat illetően sem, hiszen nem hasonlítható egy női lény tárgyhoz, értékét illetően, legfeljebb akkor, ha adják-veszik a nőt pénzért, vagy valami tárgyért cserébe. A következő mondat már kevésbé kifogásolható, de azért igen. Ahogy ismerem a női nemet, inkább ők vágynak arra, hogy egész szívükkel ráhagyatkozzanak a férjükre, és nem fordítva. Az utána következő mondat megint csak azt a gondolatot takarja, hogy olyan társadalmi körülmények között írták, amikor a férfi minden családi vagyonnak birtokosa, és az asszonyt is úgy tekinti, mint értéktárgyat. Az természetes, hogy ma már kivételes helyzet az, ahol az asszony fonja, szövi a család tagjai számára a ruhaneműt. A következő mondat egyértelmű, és sok derék asszony példáját idézi: Szent Erzsébet, Teréz anya, Gertrud von Le Fort és még nagyon sokan mások. Tehát voltak és vannak derék asszonyok. A szépség és okosság értéke fölött elvileg nem lehet vitázni. A gyakorlatban mit értékelnek jobban a férfiak, ha nőről van szó? A választ illetően itt is kétségeim vannak. Azzal teljesen egyetértek, hogy a dolgos asszonyt, és sok ilyen található, magasztalnunk kell keze munkájáért. Közeli példa jut eszünkbe mindannyiunknak, édesanyánk.
Miért írtam le mindezt? Mert olyannak találom az olvasmányt, mintha régészetről szólna.

Gondolatok a szentleckéhez (1 Tessz 5,1-6

Úgy látszik Pál apostol leveléből is, hogy kortársait nagyon foglalkoztatta, mikor lesz a világ vége, ill. az utána következő ítélet, majd az új ég és új föld. Minden kor embere más okból és más módon teszi fel ezt a kérdést, de minden kor emberét foglalkoztatja. A Malakiás féle jövendölések és a maja naptár lejárta miatt, illetve ezek ürügyén ma is nagyon sokan foglalkoznak a 2012-es esztendővel. Amire az apostol hivatkozik az: Máté 24,42. s köv. Luk. 12,39. Péter II. 3,10.
Az a nap más módon is bekövetkezhet, mint ahogy az emberek fantáziájában kavarog. Megrendítő az Egyiptomban történt közlekedési katasztrófa. Együtt érzek az érintettekkel. De egy-egy hétvégén és nagyon gyakran szintén tíz fölött van a halálos kimenetelű közlekedési balesetek száma. Tehát „az a nap” mindig nagyon közel van, és bármelyikünkhöz, hiszen nemcsak közlekedési baleset következtében jöhet el.
Mit jelent a világosság és a nappal fiának lenni, és mit jelent az éjszaka és a sötétség lányának lenni, arról nagyon hosszan lehet értekezni. Úgy gondolom, ha a szentleckét választjuk elmélkedésünk alapjául, az idézett részlet utolsó mondata legalkalmasabb erre: „Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.”

Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 25,14-30)

Akár derék asszonyok példáját idézzük, akár a talentumokkal való gazdálkodást értelmezzük, az alábbi két példa mindkettőre jó.

Arról könnyű volna példát mondani, milyen az, amikor valaki elássa egyetlen talentumát. Szerencsére arra is találunk példát, amikor valaki öt talentumot kapott, és másik ötöt szerzett rajta. Ilyen példát szeretnék mondani. 1981-ben jelent meg egy könyv Sugárzó emberek címmel. A példát ebből a könyvből veszem.
1908-ban X. Piusz pápa magánkihallgatáson fogadott egy hetvenegy éves skót származású orvosnőt, Agnes McLaren-t. A kistermetű, energikus asszony egy tervet terjeszett a pápa elé: Indiában, és főképpen a mohamedán országokban olyan kórházakra lenne szükség, amelyeket katolikus orvosok és ápolónővérek vezetnének. Lefestette a pápának, milyen magas az anya- és gyermekhalandóság azokban az országokban, mivel férfiorvos nem érintheti a szigorú elzártságban élő nőket. Szakszerűen képzett orvosnők és egészségügyi személyzet segíthetne csak rajtuk. Két óriási akadálya volt ennek. Az egyik az, hogy az hogy a IV. Lateráni zsinat minden papnak és szerzetesnek megtiltotta az orvosi gyakorlatot. A másik akadály az volt, hogy az orvosi egyetemekre nőt nem vettek fel.
Az orvosnő elgondolásait egy fiatal osztrák lány valósítja majd meg. Neki kell áttörnie a kánonjogi kódex korlátait, megváltoztatnia pápák, bíborosok, szentszéki hivatalok, a Propaganda Fide, az egyháziak és nem utolsó sorban a közvélemény gondolkodásmódját. A IV. Lateráni Zsinat 1215-ben volt. Közel 700 éves törvényt kell megváltoztatni az egyházban. Ez még a pápának is nagy falat. Egy erős asszony, akiről a mai olvasmányban szó van, erre mégis képes.

Hogy’ lett orvos Agnes McLaren? Már említettem, hogy skót volt, és presbiteriánus. 30 éves korában tett egy európai körutat. Visszatérve hazájába, megtudta, hogy egyik barátnője hiába küzd azért, hogy bejuthasson az egyetem orvosi fakultására. Az edinborough-i Lordok Tanácsa ugyanis nem engedélyezte nők számára az orvosi tanulmányokat. Erre elhatározta, hogy ő orvos lesz. Valakitől azt a tanácsot kapta, hogy próbálja meg a felvételt a Montpellier-i katolikus egyetemre. Erre Londonba utazik, megkeresi Manning bíborost, és ajánlást kér tőle ő, a presbiteriánus skót nő. A bíboros megírta az ajánló levelet, és Agnes McLaren beiratkozott az orvosi karra. Az egyetemi tanulmányok után Rómában, Párizsban, Kanadában és az Egyesült Államokban tökéletesítette szaktudását. Életét betöltötte a szegények és betegek szolgálata. 67 éves korában, 1904-ben találkozik egy misszionáriussal, aki 26 évet töltött Keleten. Tőle tudta meg, milyen kegyetlen sorsa van a mohamedán nőknek, ha orvosra volna szükségük, pl. szüléskor. McLaren szerette a kihívásokat. Máris elhatározta: katolikus orvosnőket kell találnunk, aztán én magam is Indiába utazom, és ott dolgozom. Ekkor utazott Rómába, magánkihallgatást kért X. Piusz pápától, bemutatta tervét a pápának. A pápa áldását adta a tervre. Londonban Agnes McLaren megszervezte az Orvosmissziós Bizottságot, előadásokat tartott, orvosokat, tanulásra kész fiatal lányokat keresett az indiai Rawalpindiben (ma Pakisztán) 1909-ben megalapított kórház számára. Felkereste a szerzetesházakat is, de amikor orvosi és szülésznői kiképzésről kezdett beszélni, az ajtók becsukódtak előtte. Tiltja a kánonjog…

Nem adta fel a harcot. Váratlanul levelet kapott egy fiatal osztrák leánytól, aki késznek mutatkozott arra, hogy orvosi tanulmányokat kezd, és utána Rawalpindi kórházában orvosként dolgozik. A skót orvosnő és az osztrák lány között megindult a levelezés. A lány árva volt, édesanyja meghalt, amikor ő 8 éves volt. Az innsbrucki orsolyiták intézetében kezébe akadt a skót orvosnő prospektusa. A lány eldöntötte, hogy orvos lesz. Tudta, hogy emiatt el kell hagynia hazáját, mert Ausztriában sem vettek fel nőket orvosi egyetemre. A McLaren által alapított Orvos-missziós Bizottság pártját fogta, az Írországi Cork egyetemén megkezdte orvosi tanulmányait. Közben kitört az I. világháború
Itt már egy újabb történet következik, Anna Dengel története, aki kivitelezte azt, amit az úttörő skót orvosnő megálmodott és eltervezett. 1925-benn a washingtoni érsek egyházmegyéjében jóváhagyta a missziós-nővérek (pia unio) alapítását. 1936-ban Róma is szabad utat jelzett a kongregáció számára. Tizennyolc évvel az alapítás után az orvos-missziós nővérek létszáma meghaladja a százat. Közben volt egy második világháború. A háború befejezése után egymás után jöttek létre az új alapítások - kórházak, szülőotthonok, rendelőintézetek - Indiában, Indonéziában, Dél-Afrikában, Jáva szigetén, a Celebes és a Fülöp-szigeteken, Kongóban, Venezuelában, Vietnámban, Ghánában, Ugandában, Kenyában…..Az alapításokat szinte mindenütt Anna Dengel végezte. Itt csak annyit, hogy 1957-ben az Orvosmissziós nővérek kongregációja pápai jogú intézmény lett. 1966-ban a kongregáció mintegy 700 nővére a négy világrészen 49 házban működött.

1975-ben, az aranyjubileumon az őt körülvevő és a négy világtáj országaiban vele ünneplő nővéreknek ezeket a gondolatokat adta:
Ha igazán szeretsz, találékony vagy.
Ha szeretsz, próbálsz tapasztalatokat gyűjteni, és minden érdekel.
Ha igazán szeretsz, türelmes vagy és hosszan tűrő.
Ha szeretsz, alkalmazkodsz.
Ha szeretsz, adni akarsz, fáradhatatlanul, önzetlenül és nagyvonalúan.
Ha szeretsz, a szolgálatot keresed és nemcsak a munkát.
Az ember nem kíméli önmagát, amikor szeret….

1980. április 17-én hívta őt haza a mennyei Atya.

Buzgán József