2011. november 6., évközi 32. vasárnap

Gondolatok az olvasmányhoz (Bölcs 6,12-16)

A Bölcsesség könyvéből ma felolvasott részlet azért került be a mai nap idézetei közé, mert a mai evangélium a bölcsességről és annak hiányáról, a balgaságról tartalmaz egy példabeszédet. De összecseng a szentleckével is, mert a testi halál utáni életről tudni és arra készülni szintén bölcsesség, talán a legfőbb bölcsesség.
Az olvasmány önmagért beszél, hiszen a legszebb szavakkal szól róla. Önmagában véve a bölcsesség emberi adottság, azok egyike. Az ószövetségi gondolkodásban Isten lelkének egyik arca. Azt is lehet mondani, hogy maga a Szentlélek. Ha egy embert Isten megajándékoz az Ő Szent Lelkével, az kitüntetés. Ezt az ajándékot kérte és kapta meg Salamon király is. Ha az ember a lelket is besorolja gondolatvilágában a körülhatárolható és kisajátítható valóságok közé, akkor nehézségei támadhatnak. De aki megkapta ezt az ajándékot, azt boldoggá teszi, mert élvezi, hogy övé a nagy ajándék, és ő azonos az ajándékkal.

Gondolatok a szentleckéhez (1 Tessz 4,13-18)

Mindig, de halottak napja körüli időszakban különösen időszerű az életről és a halálról elmélkedni. Pál izraelita, Tesszalonikában pedig görög éltek. A görög kultúra fejlett volt, de más gondolatvilágban éltek a vallást illetően, mint az izraeliták. A két kultúra fogalomvilágát egyeztetni kellett annak, aki keresztény lett. Az apostol Jézus személyére irányítja görög hallgatói figyelmét, Jézusra, aki valóságos testben élt és járt a földön. Meghalt ő is, de halála után új életre támadt, új formában jelent meg elsősorban tanítványainak, de másoknak is, Saulnak is, akiből épp ez a találkozás formált új embert. Az apostolok mindegyikének a halálból új életre támadt Jézussal való találkozás formált új embert. Ők mind tanúk lettek, hogy Jézus él. De mind levonták a következtetést is: vele együtt mi is feltámadunk. Ezzel az örömhírrel járták a világot. Az emberek pedig elfogadták, mert az ember már testi életében is magában hordozza az új élet csiráját.

Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 25,1-13)

A példabeszéd, melyet a mai evangéliumból hallottunk, és amelyről mai elmélkedésünk is szól, a jövőre, ha szabad ezt mondani, az abszolút jövőre irányítja figyelmünket, gondolatainkat. Nem is térünk el a példabeszéd céljától, ha egy kissé megtoldjuk a példabeszédet. Mi történt volna, ha az eset rendszeressé válik?
-    a kereskedők kihasználva a buta menyasszonyok butaságát, hétvégén és éjszaka is nyitva tartottak volna, és kissé megemelve az árakat, éjjel-nappal lehetett volna olajat kapni. Mindenki jól járt volna…… Valami mégsem lett volna rendjén! Mi?
-    Az okos menyasszonyok, mivelhogy okosak, kihasználva a buta menyasszonyok butaságát, eladásra is vittek volna olajat, és kihasználva a helyzetet, a legmagasabb áron adták volna olajukat.
-    A legokosabb menyasszonyok a legmagasabb áron, már megfizethetetlen áron adták volna olajukat, de tudva, hogy nem tudják azt megfizetni, adtak volna hitelt, nagyon magas kamattal. Aztán adtak volna hitelt, hogy a kamatot fizetni tudják. A buta menyasszonyok pedig minden hitelt aláírtak volna, sőt a mennyegzős ruhájukat is zálogba adták volna, és mindent amit lehet, csak olajat kapjanak, és nyélbe üssék az esküvőt. Aztán jöjjön, aminek jönni kell!
-    Lehet még folytatni a lehetőségek kihasználását, de megérkeztünk a mához. Pontosan nem tudom most megmondani, de minden magyar állampolgárnak több millió forint tartozása van külföldi bankok felé. Itt már látszik, hogy a példabeszéd nem is a jövőre vonatkozik, hanem egy örök jelenről szól. Mert ha valaki kíváncsi arra, hogyan adósodtak el az egyiptomiak egy éveken át tartó aszályos időjárás idején, az olvassa el a Teremtés könyvét a 39. fejezettől az 50. fejezet végéig. Csak néhány kérdéssel szeretnék segíteni az olvasásban: Ki volt a fáraó tanácsadója, akkor, amikor a fáraó végtelenül meggazdagodott, a nép pedig végtelenül elszegényedett? Jákobnak egy fia, Jákobé, akinek a másik neve Izrael. Ez az idegen volt a gazdasági miniszter Egyiptomban. Sikerült elérnie, hogy testvérei is beköltözzenek Egyiptomba, és ott éljenek évszázadokon át.

„Világosságotokból adjatok, de olajotokból ne!”

Mi az olaj? Mi a tőke? Mibe érdemes befektetni a tőkédet? Mi az, ami kamatozik, ami nem vész el? Mi az, amit Isten is értékel?

Reményik Sándor A menekülő című versében így elmélkedik erről:

Ha menni kell, magammal sokat vinnék, /Az egész világot. /Rámástól a sok-sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot,/ Vinnék sok írást, magamét meg másét, /
Sok holt betűbe zárt eleven lelket, / S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek. / Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintón, amelyen legelőször szálltam, / A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni, / Vinném a házunk, mely hátamra nőtt,
Az utca kövét küszöbünk előtt. / Vinném..... én Istenem, mi mindent vinnék!
Olvasgatnám az ablakok sorát, / Simogatnám a fecskefészkeket
S magamba színék minden verkliszót,/ Mint bűbájos, mennyei éneket....
Utánam honvággyal tekintenének / Az ajtók mind és mind a pitvarok,

Buzgán József