2012. február 19., évközi 7. vasárnap

Gondolatok az olvasmányhoz (Iz 43,18-19.21-22.24b-25)

Két irányban menekül az ember önmagától, korától, küldetésétől: a múltba vagy a jövőbe. Életkortól is függ, ki melyik irányt választja. Az ifjú nem hagyatkozhat a múlt emlékeire, az idős ember számára a földi jövő vagy nagyon esetleges, vagy az esteledés növekvő homályát jelenti. Egy nép, egy nemzet ifjú, élete teljében lévő és idős egyszerre, az alkotó személyek életkorát tekintve. Mégis, lehet egy nemzet jellemzően ifjú, élete teljében lévő és lehet idős. Ez attól függ, hogy a nemzetben melyik generáció van túlsúlyban. „Európa vén” – az ismert sláger szerint, de a tények szerint is. Ha a föld népességét egészében tekintjük, a föld egyre fiatalabb. Úgy érzem, a próféta biztató szavai a vén Európának szólnak. Szerintem Európa úgy tekintheti, hogy ez a mondat – „nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van, nem látjátok?” – neki szól. Európa vajúdik, újjá kell születnie! A „lélek” mely eddig uralta és irányította, melynek Mammon a neve, elhagyni készül a testet, Európa testét. Ismerjük a sokat idézett kijelentést: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz Európa.”

Mi magyarok pedig joggal tekinthetjük úgy a próféta mondatát – „A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet” – hogy egyenesen nekünk szól, a jövő küldetését vetítve elénk. Ha szolgalelkűek lennénk, ha a Mammon szolgálatában minden elvünket feladnánk, szeretne minket Európa és Amerika, mint oroszlán a zsákmányát. De a szabadságnak nagy ára van. Krisztus követésének is nagy ára van!

Gondolatok a szentleckéhez (2Kor 1,18-22)

Úgy tűnik, hogy könnyen érthető Pál apostolnak a ma idézett első mondata: „szavainkban, amelyeket hozzátok intéztünk, nem mindegy az igen és a nem.” Benne van e kijelentésben az is, hogy van olyan beszéd, amelyben nincs különbség az „igen” és a „nem” között. Szerintem ilyen beszéd a diplomácia nyelve. De könnyű áthárítani a vádat a politikusokra e tekintetben. Magunkra alkalmazva mikor nincs szétválasztva beszédünkben vagy magatartásunkban az „igen” és a „nem”? Jézus tanításában megtaláljuk a választ: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Mt 6,24) A Mammon nagybetűvel, megszemélyesítve szerepel a Szentírásban. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán vagyont, anyagi javakat jelent, hanem Istennel szemben álló szellemi valóságot, mely szolgájává tudja alázni az embert. Az ember, a rendelkezésére bocsátott anyagi világon, a természeten uralkodhat, önmaga fölött is uralkodhat, de van nálánál magasabb rendű lét, ahol ő csak szolga lehet. Vagy Istennek szolgál vagy a Mammonnak. Ha Isten dicsőségét szolgálja az ember, akkor Isten magához emeli őt, és így az ember is megdicsőül. Ha a Mammon szolgálatába szegődik, akkor a Mammon varázslatának áldozata lesz, és ha felébred a varázslat mámorából, üresnek és szennyesnek találja magát.

Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 2,1-12)

Valami különleges, nagy bűne lehetett annak az embernek, aki béna volt? Semmi okunk, hogy ezt feltételezzük. A betegség és a bűn közötti összefüggés sokkal mélyebb és szélesebb körben keresendő, ahogy ezt a keresztény teológia tanítja is az áteredő bűnről. Ha a személy bűne és a betegség között nyilvánvaló lenne az összefüggés, akkor a börtönökben súlyos betegek lennének a jogosan elítéltek. Tudjuk, hogy nem így van. Fordítva is igaz. Gondoljunk csak arra, hogy ártatlan gyerekek között mily sokan vannak betegek. De gondolhatunk az állatokra is, a vadállatokra, a háziállatokra, a madarakra. Ők is megbetegszenek, pedig aligha mondhatjuk, hogy személyes bűnük miatt történik ez.

Ősrégi felismerés, bibliai igazság, hogy az egész teremtett világ egy szerves egység. Ezt az igazságot minden kultúra ismeri, csak más stílusban fogalmazza meg. Erre mondok példát:
Az analógia törvényét a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított Tabula Smaragdina mondja ki: "Az, ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van; ami lent van, az ugyanaz, mint ami fent van."

Mi ez az analógia? A Li ki azt mondja: "Ha a királyi székben hivatott ember ül és belőle életadó szellem sugárzik, az emberek között nincs betegség, a háziállatokat nem támadja járvány, a gabonát nem lepi el a gyom és a rozsda, a tartományok hercegei nem viszálykodnak, és a nép között nincsen szükség büntetésre. Ha pedig az emberek között fellép a betegség, a háziállatok között járvány, a gabonát ellepi a gyom és rozsda - azért van, mert az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, de hogy az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, azért van, mert a templomok csarnokait elhanyagolják." Íme az analógia. Íme a dolgok között levő érzékfölötti azonosság, amelyet csak egyetlen ponton zavarjanak meg, az egész azonnal megzavarodik.

Az analógia az emberi lényen belül is fennáll. Minden külső jellegben van valami rejtett egyöntetűség, amely a beszédben, a hangban, a cselekvésben megnyilatkozik. Ezen az egyöntetűségen alapszik a fiziognómia (arckifejezés és arcvonások együttese), a kironomia (kéz tudománya), mert a kéz alakjából, színéből, keménységéből, a tenyér vonalaiból, az ujjak hosszúságából, a köröm alakjából az ember éppen úgy felismerhető, mint írásából, arcából, járásából. De az arc, kéz, írás, alkat, alak visszautal a lényre magára. Minden megnyilatkozás mögött analógia van.

Buzgán József