2012. február 26. nagyböjt 1. vasárnapja

Gondolatok az olvasmányhoz (Ter 9,8-15)

Mondhatná valaki: ma már tudjuk, hogy milyen fizikai jelenség a szivárvány, mikor és hogyan jelenik meg. Az ókor emberének is lehetett sejtése arról, hogy fizikai jelenség a szivárvány, hiszen adott körülmények között jelenik meg. Az ókor embere azonban minden ilyen jelenségben jelképet látott. A szivárvány olyan szép, mint egy virág. Sajnálatra méltó lenne az az ember, aki nem látná a virág szépségét, hanem pusztán a fizika, a biológia és a kémia sajátos jelenségét látná a virágban. Olyan lenne ez, mintha a nemzetiszínű zászló valaki számára csak egy színes textildarabot jelentene.

Jelkép itt a szivárvány, a szövetség jelképe a Teremtő és a teremtett világ között. Különös, hogy a szövetségbe nem csak az értelemmel bíró ember tartozik, hanem minden élőlény. A vízözön minden élőlényt sújtott, kivéve talán a vízben élő lényeket. A vízözön az emberek erőszakossága, bűnei miatt következett be. „Megbánta Isten, hogy embert teremtett a földre…”(1Móz 6,6) Mégis, minden élőlény bűnhődik. Igen, itt is az a gondolat érvényesül, hogy a teremtett világ egy szerves egészet alkot, minden és mindenki egymásra utalt. Az áteredő bűn és a megváltás gondolata rejtve jelentkezik itt: egy mindenkiért, mindenki egyért, akár érdemről, akár bűnhődésről van szó.

A hangsúly pedig a szövetségen van. Annak a szövetségnek, melyet Mózes köt Istennel a rábízott nép nevében, képviseletében, annak a szövetségnek előzményei vannak. Jézus sem felejti el a szövetség jelentőségét, de egy új és örök szövetséget köt. Az Ő vére pecsételi meg az új és örök szövetséget. Talán nem eléggé tudatosítjuk ezt a szövetséget, melynek részesei vagyunk. Talán nem eléggé tudatosítjuk ennek jelentőségét, amikor látjuk a szentmisében felemelt kelyhet, melyet így kínál a Krisztus: „vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan! Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé…”

Gondolatok a szentleckéhez (1 Pét 3,18-22)

Péter apostol és vele együtt Krisztus legelső hívei mind, Krisztus halálát nem véletlen balesetnek, nem pusztán a zsidó vezetők féltékenységének és ármánykodásának, nem is a római hatalom érzéketlenségének tekintették, hanem Isten terve szerinti eseménynek tekintették. Így, ezen az áron vezetheti Krisztus a benne hívőket, az egész teremtett világot Istenhez. Érdemes itt arra a kijelentésre is figyelni, hogy Jézus feltámadás utáni életét „lélek szerinti élet”-nek nevezi az apostol. A másik érdekes megjegyzése, hogy amit a hiszekegyben így mondunk: „alászállt a poklokra”, azt ő így fogalmazza: „így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez”. Azok számára, akiknek levelét címezte, ezek a fogalmak nem lehettek egészen újak, mert akkor szükségét érezte volna, hogy magyarázza. A levél stílusából érződik, hogy ezeknek a fogalmaknak ismeretét feltételezi olvasóinál. Majd kitér a keresztség mibenlétére, de nem időzik hosszan annál sem, hanem olyan újabb titkos tant vázol, ami máig is a legmélyebb titkok közé tartozik. Az angyalok, a hatalmasságok, az erősségek az ember fölötti világ hierarchiájának nevei. A végén pedig egy ma is nehezen értelmezhető hittani fogalmat említ: „Isten jobbján foglal helyet”, tudniillik a feltámadt Krisztus. Ez a fogalom is része a keresztények ősi hitvallásának. Íme, egy rövid levélrészlet, és milyen tömör teológia! Ad okot és alkalmat az elmélkedésre, hogy önnön lényünket más szemmel lássuk, mint a hétköznapok során.

Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 1,12-15)

Kortársaink nem szeretik a böjtöt, nem is értik mire való. „Élvezd az életet! Hiszen ma élünk, holnap meghalunk.” Ez vagy valami hasonló korunk emberének életszemlélete és jelszava. A nagyböjt mai formája is már inkább csak jelképes.
Mindezek ellenére a böjtölés nagyon ősi emberi jelenség. Honnan származik, hol ered a böjt gondolata? Biztosan régebbi, mint a mi bibliai alapú kultúránk. Mi most mégis maradjunk saját kultúránk területén, és keressük a böjt eredetét és értelmét, célját!

Az ószövetségi szentírás Leviticus nevű könyve ősi törvények és szabályok gyűjteménye. Ebben olvassuk:

Lev 23.26-32:
Az Úr ezt mondta Mózesnek:
„Ennek a hónapnak a tizedik napja az engesztelés napja. Tartsatok rajta szent összejövetelt. Böjtöljetek, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, mert ez az engesztelés napja, amelyen elvégzik fölöttetek az engesztelés szertartását az Úr, a ti Istenetek előtt. Aki nem böjtöl ezen a napon, azt ki kell irtani övéi közül, aki pedig dolgozik, azt én pusztítom ki népéből. Ne végezzetek semmiféle munkát, ez örök törvény utódaitok számára, bárhol laktok is. Szombati nyugalom legyen ez számotokra. Tartsátok meg a böjtöt, s a hónap kilencedik napjának estéjétől a következő estig tartózkodjatok a munkától.”

A ma embere megütközik ezen a szigoron, de csak azért, mert a korszellem mást diktál. A ma embere nagyobb lelki megrázkódtatás nélkül tudomásul veszi a vegyszerek használatát a mezőgazdaságban, az iparban, jóllehet ezek késleltetett bombák, melyek csak évek, esetleg évtizedek múltán betegítik meg, vagy ölik meg emberek millióit. A ma embere természetesnek tartja, hogy emberi magzatok millióit roncsolják szét az anyaméhben, de adnak neki egy idegen nevet – abortusz – és már szentesítik is a gyilkosságot. A ma embere elviseli, olykor természetesnek tartja, hogy munkahelyén napi 10 vagy annál is több munkaórát kell töltenie, és áldozatnak tekinti magát, ha ötven éves korában keringési elégtelenségben hal meg. A ma embere dohányzással, alkohollal, energia itallal és más lassan ölő mérgekkel áldozik Molok oltárán, akinek ördögei kíméletesen kínozzák és lassan, de biztosan kiszívják a nekik áldozók vérét, agyvelejét és idegenergiáját, és észre sem veszi, hogy önmaga ellensége, csak jajgat vagy inkább káromkodik. A ma emberét azzal lehet megnyerni, ha azt ígérik neki, hogy több pénzt kap a postán, amiből beteg testét tovább kínozhatja.

Mózes próféta volt. Ő látott. Ő előre látott. Ő a lényeget látta. Ő az Élet Urának szemével látta a népet. A nép akkor sem látott többet, mint amennyit ma. Mózes küldetést kapott, hogy néhány ezer emberből népet formáljon. Olyan népet, mely évezredek multán kis lélekszáma ellenére az egész világot irányítani fogja. Soha nem lesz úgy ura a világnak, mint a nagy nemzetek, de a legnagyobb nemzetek királyait és elnökeit fogják a háttérből irányítani. E nép fiai ott lesznek a szellemi világ élén, ott lesznek a gazdasági élet bázisainál, ott lesznek a törvényhozásban, ott lesznek politikában, ott lesznek az egészségügyben, mindenütt ott lesznek, ahonnan a világot irányítani lehet. Csak rabszolgamunkát nem fognak végezni. Négyszáz évig rabszolgák voltak Egyiptomban, de számukra a rabszolgaság ideje egyszer s mindenkorra lejárt. Mózesnél a népnevelés egyik fontos eszköze a böjt volt. Mózes tudta, hogy milyen eszközökkel lehet rabszolgákból olyan embereket faragni, akik nem 40 napig, hanem 40 évig a pusztában is képesek megélni, akiket szét lehet szórni az egész világra, és mégis összetartó, egységes nép maradnak. Akiket mindig ki akarnak irtani, és akik minden népet és nemzetet mégis túlélnek.

Hol van a helye a böjtnek az embert felemelő törvények között? Érdekes, de meg lehet tapasztalni, hogy az igazi böjt testvére a csendnek, a tisztaságnak, a rendnek, és a nyugodt pihenésnek, az alvásnak. Ezek egyike sem cél, aminek önmagában van értéke, amit önmagában élvezhet az ember. Ezek mindegyike eszköz, és ezek együtt szülik az ember számára azt a szellemi, lelki, testi állapotot, aminek a neve béke a lélekben, egészség a testben és világosság a szellemben. Ezek együtt az igazi élet, a boldogság. A hozzá vezető út pedig a böjt.

Buzgán József