2012. július 29., évközi 17. vasárnap

Gondolatok az olvasmányhoz (2Kir 4,42-44)

Az olvasmányban szereplő „Isten embere” Elizeus próféta, a nagy Illés próféta tanítványa és utódja (Kr. e. 850 körül élt). Akárcsak Illés, ő is karizmatikus személyiség. Ő is hősiesen küzd Izrael ősi kultúrájáért, az ősi vallás tisztaságáért. A Baál kultusz veszélyeztette Izrael kultúráját és vallását abban az időben. Elizeus próféta, harcos politikus is, sőt forradalmár. Tetteit a Biblia feljegyezte. A ma idézett történetben úgy szerepel, mint csodatevő. A történet erősen hasonlít ahhoz, amit majd az evangéliumban olvasunk a Názáreti Jézus kenyérszaporításáról. Illés is hasonló csodát művelt a szegény özvegy lisztjével és olajával. (1Kir 17,14 sköv) Természetes magyarázat nincs az ilyen eseményekre, de van misztikus magyarázat. A Gondviselés működik akkor is, amikor elvetjük a gabonát, és egy gabonaszemből nő az a gabonaszál, mely többször tíz szemet hordozó kalászt növel. „Magától” történik ez a természetben. Csak a programot írta a gabonaszembe Valaki. Ez a program olykor ott is működik, ahol a természet törvényei ezt nem követelik. Olyan, mint a számítástechnikában a „random” működése. De mégsem, mert a csodák nem mindig (talán sohasem) történnek véletlenül. A hit műve a csoda az élet minden területén. „Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz”- hirdeti Jézus. (Mk 9,23) A hit törvénye ez, mely éppoly gyakran megnyilatkozik, mint az úgynevezett természeti törvények. Végeredményben a természeti törvények is csodák, mert az anyag nem produkálhat értelmes törvényt és rendet, hanem csak hordozhatja a fölötte uralkodó szellem erejét.

Gondolatok a szentleckéhez (Ef 4,1-6)

„Fogoly vagyok az Úrban” – így is fordítható (így fordítja a Békés-Dalos és a Szt I.T.) az eredeti görög szöveg (egó deszmiosz en küriosz), de érthetőbb, és nyelvtanilag is helyt áll, ha így értelmezzük: „rab vagyok (raboskodom) az Úrért”. Az nyilvánvaló, hogy nem panaszképpen, hanem büszkén jelenti ki ezt Pál apostol. Ez az élethelyzet mindennél hitelesebbé teszi az apostol tanácsait:
„Éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok”. Sokféle értelmezésre adna módot önmagában véve ez a mondat. A folytatás azonban félreérthetetlenné teszi ezt a mondatot.
„Alázat, szelídség és türelem”. Akinek nincs tapasztalata ezen erények gyakorlásában, gyengeségnek tarthatja mindhármat, de aki tényleg gyakorolja ezen erényeket, az megtapasztalja ezek hatalmas erejét.
„Viseljétek el egymást szeretettel!” Egy idős, tapasztalt, alázatos, szelíd és türelmes ember aranyfedezetű tanácsa ez. A Károli fordítás még patinásabb: „elszenvedvén egymást szeretetben”. Csodálatos párosítása a szeretet erényének a szenvedéssel. Ez a szeretet nem az ösztönök hátországával működik, ez tudatos, következetes, igaz szeretet.
„A béke kötelékével tartsátok fenn a lelki egységet.” Lelki szemeim előtt egy kéve gabona jelenik meg. Több száz szál gabona, minden szálon gazdag kalász, és egy marék gabonaszálból font kötél tartja össze a kalásszal büszkélkedő gabonaszálak százait. Ilyen kévének kell lennünk! A sok szál és kalász egy kévében egységbe rendeződik a Gondviselő gyönyörűségére.

Ne azt a hírt vigye a gólya nemzetünkről, amit Tompa Mihály a kereplő madár csőrére ad:

„Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk ...!”
(A Gólyához)

Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 6,1-15)

Lehetséges, amiről az evangélium szól: a kenyér és hal csodálatos megszaporítása? Ha igen, akkor mi ennek az alapja. Van, aki azt mondja: ez csoda. Istennél minden lehetséges. A katekizmus egyik kérdésére adott válasz is azt mondja: Jézus csodáival bizonyította istenségét. Ez a válasz ugyan sántít, mert nemcsak Jézus tudott csodákat tenni, hanem mindenki számára lehetségesnek tartotta a hit által. Tehát a hit alapján lehetséges a csoda. Persze, ez a válasz sem elégít ki mindenkit, mert tovább lehet kérdezni: mi az a hit-alap? C.S. Lewis egy könyvet írt a kérdésről Csodák címen. E könyv alapján írok most a csodákról.
A csoda az emberek többsége számára úgy lehetséges, hogy két világ létezik egymás fölött. Létezik a természet világa, és fölötte a másik, a természetfölötti világ. Ha a természetfölötti világ ereje behatol a természet világába, akkor történik csoda. Akik tehát hisznek a csodák lehetőségében, azok számára nyilvánvaló a természet világa, mely nyitott a természetfölöttire, és a természetfölötti világ létéről éppen a csodák tudósítanak. Akik azt vallják, hogy csak a természet világa létezik, azok nem a csodák lehetőségét tagadják, hanem a magyarázatot a természet világán belül keresik a csodás jelenségekre. A csoda lehetőségében való hit vagy annak elutasítása nem esik egybe a vallásos és nem vallásos magatartással, sem az istenhívő vagy istentagadó fogalom-párjával.

A természet törvényeit illetően három felfogás különböztethető meg:
1) Ezek a törvények szigorúak és kérlelhetetlenek, amelyeket kizárólag megfigyelés alapján ismerhetünk meg, és bennük semmi ok vagy értelem nem fedezhető fel. Tudjuk, hogyan működik a természet, de nem tudjuk miért, és nem látjuk okát, hogy másként ne működhetne.
Értékelés: Ebben a felfogásban helye van a csodának a természetben, sőt, nemcsak kivételképpen függesztődhet fel a törvény, hanem azok egésze is megváltozhat.

2) A törvények statisztikai átlagot jelentenek. A természet alapvetően esetleges és szabálytalan ugyan, de rendkívül nagyszámú egyedeinek viselkedése hozzávetőleges pontossággal kiszámítható.
Értékelés: Itt még nyilvánvalóbb, hogy az átlagszámításba befér a kivétel.

3) A természeti törvények, a fizika alaptörvényei ugyanolyan „szükségszerű igazságok”, mint a matematikai törvények. Ellenkezőjük értelmetlen badarság lenne.
Értékelés: Ez a felfogás első látásra nem enged helyet a csodának, még kivételképpen sem. Mégis, ez csak akkor igaz, ha a törvények zárt körön belül érvényesek, vagy minden lehetséges törvényt ismerünk. A biliárdgolyók útja például kiszámítható. Ezen alapul a játék. De ha a biliárdgolyó útjába valami kis akadály kerül, akkor az ismert törvények körébe új törvény lép, és érvényesül is. Itt van a csoda lehetősége, egy nem ismert új körülmény, ami ismereteink szerint nem a fizika világába tartozik, és ott mégis hat. Ezáltal viszont már a természet világához tartozik ez az eddig nem ismert új körülmény is. A csodák tehát nem zavarják meg a természet törvényeit.

Miközben a fent említett könyvet olvastam, mely filozófiai és lélektani alapon közelít a csodák titkához, úgy találtam, hogy mindenki számára puszta elmélet a csoda mindaddig, amíg nincs szüksége rá. Amint valami okból csak a csoda segíthet valakin, máris lehetségesnek tartja.
A másik dolog, amit megértettem az, hogy a csodás események leírásában sokkal több és mélyebb az allegorikus vagy jelképes üzenet, illetve értelmezés, mint a szószerinti értelem minden áron való igazolása. Mi a kenyérszaporítás csodájának leírásánál a jelképes vagy allegorikus üzenet? Nagyon egyszerű. A Gondviselésbe vetett hit ébresztése, erősítése. A körülmény sem mellékes. Nagy tömeg ember verődik össze. Valamit igényelnek, valamit, ami nem kenyér, nem testi táplálék. Annyira igénylik ezt, hogy a testről meg is feledkeznek. És akkor, szinte a semmiből megadatik nekik test tápláléka is. Ha jól átgondoljuk, annak az alapvető krisztusi tanításnak az igazolása, ami így hangzik: „Ne aggodalmaskodjatok a holnap miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem a ruha miatt, hogy mibe öltöztök. … Ti keressétek Isten országát és annak igazságát, a többi megadatik nektek.” (Mt 6,25)

Reményik Sándor megnevezett személynek (Melitskó Saroltának) címezte Csendes csodák című költeményét, de mindenkinek szól:

Ne várd, hogy a föld meghasadjon / És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái / Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre / Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás / Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe, / Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked / Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled, / Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni / Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe, / Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák. / Rajtuk át Isten szól: jövök.

Buzgán József