2012. június 17., évközi 11. vasárnap

Gondolatok az olvasmányhoz (Ez 17,22-24)

A mai olvasmány önmagában alig érthető. Egyrészt a képek, a metaforák önmagukban nem sokat mondanak a hallgatónak. Másrészt a történelmi helyzet ismerete nélkül legfeljebb szimbolikus értelemben lehet olvasni, és akkor bármit bele lehet magyarázni az önmagában is szép, képekkel teli szövegbe. Általánosságban, és kiragadva összefüggéséből a próféciát, az az üzenet, hogy Isten, az Úr mindenek fölött Úr, a legnagyobb királyok, uralkodók is csak addig és ott vannak hatalmon, amíg és ahol Isten időt és helyet ad nekik. Ez mindenkor igaz.

Ezekiel Jeruzsálemben szolgált a Kr. e. VI. században, majd Babilonban, a hosszú fogság, száműzetés idején. Úgy ítélte meg, hogy a nagy történelmi katasztrófa a nép bűnei miatt következett be. Júda befogadta az idegen kultúrát, idegenek szövetségében bízott, Jeruzsálemben is pogány szokások terjedtek el, és nagy volt az igazságtalanság.

Miután bekövetkezett a katasztrófa, már nem bűnei miatt ostorozza a népet, hanem a reményt igyekszik felébreszteni és éberen tartani a nép lelkében. A reményt illetően voltak, akik egy Dávid házából származó királytól várták sorsuk jobbra fordulását. Ezekiel egy teokratikus közösségtől várta a fordulatot. Isten a királya ennek a közösségnek, és az istentiszteletek szervezik újra a népet. Ezekiel Jeruzsálemben szolgáló pap volt, amíg állt a templom Jeruzsálemben.

Gondolatok a szentleckéhez (2 Kor 5,6-10)

A mai szentlecke is hosszabb gondolatsor kiragadott része. Olyan gondolatok ezek, melyekkel minden embernek szembe kell néznie, és meg kell tudni fogalmazni a maga számára, hogy mi az élet, a testben való élet, mi történik ezzel a testtel a halálban, és hová tűnik az élet, mi marad meg örökre az emberből. Ismételhetjük Pál apostol szavait valamilyen fordításban, és ez még könnyű is, ám lehet, hogy zengő érc zúgása, amit mondunk. Miért vagyunk távol az Úrtól, amíg testben élünk? Nehéz megválaszolni saját magunknak is ezt a kérdést, mert miközben szeretünk testünk kívánságait követve élni, ugyanakkor szenvedünk is a testi kínok miatt, melyek akaratunk ellenére jönnek. A lelkünk pedig kötve van testünkhöz, és e testi életben az elméleti hiten ritkán képes felülkerekedni és látássá, tapasztalattá, tudássá válni. Egyszerre kétfelé húzó vágy támad bennünk életünk folyamatában: szeretnénk megválni a testtől, ugyanakkor örökké fiatalon és bajok nélkül egészségesen élni a testben.

Mindeközben még szellemünk szerint is nyugtalanok vagyunk, mert tudjuk, hogy számon fognak kérni minket testben eltöltött életünk cselekedetei alapján. Visszatekintve eltelt életünkre, megtaláljuk azokat a cselekedeteket, melyek jó lett volna, ha nem történnek meg. Mégis, ha minden körülményt figyelembe veszünk, belátjuk, hogy annak bizony úgy kellett történnie. Mindezek ellenére bízunk Isten szeretetében.

Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 4,26-34)

A példabeszédeket, a Biblia egészét mindig magyarázni kellett. A nyelv tökéletlensége miatt van ez. Egy szónak mindig van környezete, mely a beszélő vagy író szellemében adott. Ám, amint kimondunk vagy leírunk egy szót, az más környezetbe kerül, és már mást jelent abban a másik környezetben. Vegyük a mai első példabeszédet! Van fogalmunk a magvetésről, akkor is, ha ezt a munkát ma már javarészt gépek végzik. A gond ott kezdődik a megértésben, hogy „a föld magától terem”. Az itt a bökkenő, hogy valóban úgy látszik, hogy magától történik minden az életben. Pedig a természeti filmeket nézve egyre jobban rácsodálkozhatunk arra, hogy egy szellemi hatalom áll minden történés mögött. Ugyanakkor az élet automatizmusa mintha azt mutatná, hogy lehet manipulálni a természetet, be lehet avatkozni, le lehet rombolni, meg lehet ölni az élőt. Mindezeket hogyan tudom alkalmazni a fogalomra, a nagy titokra, melyet e két szó jelöl: „Isten országa”?
A görög szövegben ez „magától” így hangzik: „automatosz”. Erről elmélkedik Reményik Sándor is, Kegyelem című költeményében.

A mustármag példabeszéde is arról szól, hogy „magától” történik növekvése. Bármely magról elmondható ugyanez. Ha megfelelő időben megfelelő körülmények közé kerül, elkezdi életét a föld alatt, folytatja a föld fölött, és hoz sok-sok olyan magot, melyben „magától” benne van egy program. Erre rácsodálkozhatunk, és áhítat tölti be lelkünket. Most cseresznyeérés idején újra jön a bökkenő. Elvből nem permeteztem a fát. A következmény: ott van a legtöbb gyümölcsben egy kis élőlény. Miattuk van a cseresznye vagy miattunk, emberek miatt. Ez is „magától” történik?

Sokáig tartó szárazság volt. Jött egy néni, hogy mondjunk már misét esőért. Másnap már esett az eső. Ennek két hete. Azóta esik. Ma már jöttek, hogy már elég volna az esőből.

Választ keresve visszatérhetünk Ezekiel prófétához, aki azt mondja: minden Isten, az Úr által történik. Mi azért nem értünk mindent, mert alig látunk túl az orrunk hegyénél. Hisszük, hogy a szárazság idején is, az árvizek idején is Isten országa bontakozik „magától”.

Buzgán József