2012. június 24., évközi 12. vasárnap

Gondolatok az olvasmányhoz (Iz 49,1-6)

A tudat állapota, minősége, tartalma minden embernél alapvetően fontos. A kiválasztottság tudata kimeríthetetlen erőforrás. A mártírok tudatállapota irigylésre méltó, ha a mártíromság önként vállalt. A prófétaság tudata is irigylésre méltó, és nem csak a vallás prófétáira gondolok. Petőfi Sándor minden igazi költőt prófétának tekint, s hogy mit tart a küldetésükről, azt A XIX. század költői c. versében meg is fogalmazza. Ez a vers nem más, mint egy olyan próféta gondolatainak kivetítése Európára és XIX. századra, amilyen Izaiás is volt.
A próféták, a költők küldetéstudata és a társadalomban betöltött szerepe szembetűnő. Valójában minden ember az anyaméhtől kezdve, sőt már korábbról küldetést kap. Nem mindig tudatos ez a küldetés, mert nem rendkívüli. Aki küldetését követve él, az jól érzi magát a bőrében akkor is, ha üldözik, akkor is, ha leküzdhetetlennek látszó akadályok állnak előtte. Ilyeneké a mennyek országa, ahogy a Hegyi beszédben is olvassuk. Aki nem érzi jól magát a bőrében, az jelet kapott, hogy keresse és kövesse küldetését és ne önmagát.

Gondolatok az olvasmányhoz (ApCsel 13,22-26)

Az első olvasmányhoz fűzött gondolatokban van egy kitétel, miszerint már az anyaméhben, sőt azt megelőzően elő van készítve egy ember küldetése. Az anyagelvű, a materialista világnézetű ember számára ez valószínűleg érthetetlen. Az ókor embere már tudta (vagy még tudta), hogy ez így igaz. Példa erre Lukács evangéliumában Keresztelő János története. Az ő születését és küldetését úgy készíti elő Isten, hogy anyja meddő. Mindkét szülő túl van azon, hogy gyermeknek adhasson életet az emberi tapasztalat szerint. Ekkor kap jelet az apa, Zakariás. Isten útjai különösek! Az éltesebb korú házaspár hosszú időn át kérhette az Élet Urát, hogy adjon nekik gyermeket. Úgy látszott, Isten nem hallgatja meg kérésüket. Akkor, amikor már ebbe bele is törődtek, akkor, amikor emberileg már nem volt remény, akkor jön az angyal, és közli: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált: feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni.” Az angyal azt is jelenti Zakariásnak, hogy a gyermek már anyja méhében betelik a Szentlélekkel. Zakariás természetesen nem tudja azonnal elhinni az örömhírt, amit az angyal közöl vele. Ezért jelet kap, megnémul, amíg a gyermek meg nem születik. Amikor Názáretben Mária is üzenetet kap az angyaltól, majd meglátogatja rokonát Erzsébetet, a magzatok már párbeszédet folytatnak. „Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébetet elöntötte a Szentlélek.”
Az egyéni élet és küldetés nem a születéssel kezdődik, hanem Isten örök tervében időtől függetlenül jelen van.
Figyelemre méltó Keresztelő János magatartásában az is, ahogyan felismeri küldetésének végét. Az alázat, mellyel ezt kifejezi, a legnemesebb lélekre vall. Harangi László sorai jutnak eszembe: „Feszült szárnnyal magasba törni, egy kis métert sem adni fel, de alázattal hullni lejjebb, ha lassan mégis hullni kell.” (A vitorlás repülő)

Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 1,57-66.80)

Van-e jelentősége a névnek? A „János” név jelentése: Jáhve kegyes, az Úr jóindulatú, jóságos, kedves. Magyar nyelven is, más nyelvekben is nagyon elterjedt a János név, de eredeti jelentésének már utána kell nézni, mert például magyarul – ahogy a többi is – jelentés nélküli adat valamely regiszterben. A Zakariás név jelentése: Jáhve megemlékezett róla, gondol reá; az Úr dicsőséges. Nem derül ki, hogy miért éppen a János nevet kell kapnia a gyermeknek. A bibliai kommentárok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, talán azért, mert megoldhatatlan rejtély.
Ha kommentálni akarjuk mégis az evangéliumot, abból a mondatból indulhatunk ki, amit így találunk az evangéliumban: „Mi lesz ebből a gyermekből? Mert az Úr keze volt vele.” Igaz, ez a kérdés már túlmutat a születés ünnepén.
Az angyal Jánossal kapcsolatban ezt mondja az apának, Zakariásnak: „Örömödre és vigaszságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének.” Vajon meddig örülhetett Zakariás és Erzsébet a fiuknak, hiszen már születésekor éltesebb korúak voltak. Erre a kérdésre nem tudjuk a választ. Megjegyezhetjük itt mégis, hogy a szülők – bármilyen életkorúak – ajándékba kapják gyermeküket az Élet Urától, Istentől. A szülőnek nem birtoka a gyermek, és kötődniük sem szabad egy bizonyos mértéken túl. Annyi veszélynek van kitéve egy gyermek! Nem is olyan régen még nagy volt a gyermekhalandóság. Ma a védőoltások és egyéb orvosi segítség megmenti még az életképtelen gyerekek életét is, ami nem minden esetben és nem egyértelműen jó. Kontraszelekció is lehet ez, ami a társadalom számára nagy terhet jelenthet. Különös, hogy amíg nagy volt a gyerekhalandóság, addig sok gyermek nőtt fel egy-egy családban. Most, a kontraszelekció korában a szükségesnél is kevesebb a gyerek egy-egy családban. Mi más ez, mint a társadalom betegségének jele.
„Sokan örülnek majd születésének.” – folytatja az angyal. Kétezer év múltán, az a tény, hogy ma is ünnepeljük a gyermek János születését is, igazolja az angyal kijelentését. Mi, miért örülünk az ő születésének? Röviden és a teológia nyelvén szólva, Keresztelő Jánosnak üdvösségünk történetében nélkülözhetetlen és jelentős szerepe van. Az angyal ezt így fogalmazza meg: „Izrael fiai közül sokat térít meg Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Ez a küldetés örök érvényű. Istenhez téríteni bármely nép fiait folyamatos feladata azoknak, akiknek Isten ezt a küldetést adta. Ahogy Keresztelő János Illés szellemében és erejével járt Isten színe előtt, úgy a mai „próféták” Keresztelő János szellemében és erejével járhatnak Isten színe előtt. Az apák ma is szeretnék, ha utódaiknak a szívüket átadhatnák. Ez nem mindig sikerül, és ezért gyakran megkeseredik a szülők szíve. Bizony, minden korban próféták kellenek, hogy az ifjúságot jó úton tudják vezetni. Kik az engedetlenek az angyal megfogalmazásában? Azok, akik az örök törvényeket nem ismerik fel, vagy nem akarják követni. Velük szemben vannak azok, akik az igazak okosságával szervezik meg életüket. Minden korszakban próféták kellenek, akik az igazak okosságát érthető nyelven és vonzó módon tudják bemutatni.

Buzgán József