2012. október 21., évközi 29. vasárnap, missziós vasárnap

Mk 10,35-45

Gyermekkorom emlékezetes élménye volt, amikor először nézhettem bele egy távcsőbe. Nem volt otthon távcsövünk, nem is volt rá szükség, ezért egy iskolai környezetismeret órán láthattam először igazi távcsövet. Tanárunk megengedte, hogy mindenki egy kis időre belenézhessen, kipróbálhassa, és személyesen győződjön meg arról, hogy a távoli dolgokat miként nagyítja fel, hozza közelebb. Kézről kézre járt a különleges eszköz, miközben hangos ujjongással jelezte mindenki, hogy mekkora meglepetést jelent számára, hogy egészen közel kerülnek a távoli tárgyak. Én is türelmetlenül vártam, hogy végre hozzám kerüljön a távcső, s közben azon törtem a fejem, mi lenne, ha fordítva néznék bele. És megtettem, a másik oldalról néztem bele, és hangosan kiáltottam: „Hú, de messze van minden!” Az egész osztály kórusban zengte: „Fordítva, fordítva!” Tudtam én ezt magamtól is, de bolond lettem volna kihagyni a lehetőséget. Aztán megfordítottam és rendeltetésszerűen is kipróbáltam a távcsövet, amely így már valóban közelebb hozta a világot.

Ma missziós vasárnap van, amely napon felidézzük azoknak a férfiaknak és nőknek, papoknak és szerzeteseknek, továbbá világi hívőknek a szolgálatát, akik az elmúlt évszázadok során, illetve napjainkban arra vállalkoznak, hogy családjukat és hazájukat elhagyva egy másik földrészre, országba indulnak, hogy ott olyanoknak hirdessék Krisztust és az ő tanítását, akik nem ismerik sem az Úr személyét, sem az üdvösség evangéliumát. Fontos kiemelnünk, hogy a misszió lényege, hogy Krisztus személyét ismertessük meg az emberekkel, akit követni lehet, és ne csupán az ő tanítását. A misszió, azaz a hit hirdetése és a hitre nevelés az Egyház küldetéséhez tartozik, egyaránt feladata papoknak, szerzeteseknek és világi hívőknek.

Ez a nap a hit évében alkalmat ad egy kis lelkiismeretvizsgálatra. Az Egyház, az egyházi szolgálattevők és a keresztény hívek közelebb segítik a nem hívőket Istenhez? Életpéldánk közelebb viszi az embereket Krisztushoz? Szavaink, beszédünk, igehirdetésünk az Úrhoz vezeti az embereket? Cselekedeteink Istenre irányítják-e a figyelmet? Vagy talán rosszul működünk? Fordítva kézbe vett távcsőként? Mert akkor éppen az ellenkező hatást érjük el. Nemhogy közelebb vinnénk az igazságra vágyakozókat Krisztushoz, aki az Igazság, hanem eltávolítjuk őket. Az Egyház mint közösség és az Egyház tagjai, azaz a megkereszteltek egyénenként is helyesen kézbe vett távcsőhöz hasonlítanak: az a feladatunk, hogy közelebb vigyük Isten világát azokhoz, akik ránk tekintenek és a mi életünkön keresztül pillantják meg először Isten csodálatos világát. Vajon milyen az ő első élményük? Az említett területen szükségünk van a rendszeres önvizsgálatra, hogy a mi Urunkhoz és a tőle kapott küldetéshez hűségesek maradjunk és hiteles legyen a tanúságtételünk.

Az is előfordulhat, hogy nem bennünk van a hiba, hanem valaki egyszerűen csak rossz oldalról nézi az Egyházat vagy bennünket, hívőket. Ilyenkor nagy szeretettel figyelmeztessük őket, hogy „fordítva vették kézbe a távcsövet”! Mert talán nincs is bennük rosszindulat, alattomos szándék, negatív érzés, csak éppen a távcső másik oldalán állnak.

A mai vasárnap evangéliumában Jakab és János apostolok kicsinyes kéréséről olvasunk, akik előkelő helyet szeretnének biztosítani maguknak arra az időre, amikor Krisztus uralma megvalósul. Nem rossz emberek ők, csak nem értik még, hogy mit jelent Krisztus uralma, Isten országa. Ők is rosszul fogják a távcsövet, amit Jézus nagy szeretettel helyesen ad a kezükbe, amikor a szolgálatra, a szolgáló lelkületre tanítja őket. Jézus a saját példáját említi nekik: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Legyen az életünk Istennek végzett szolgálat!

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál, küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod, amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Horváth István Sándor