2013. augusztus 25. – Évközi 21. vasárnap

Belépni a hit kapuján

Az evangéliumban az üdvösségre jutók számáról kérdezi valaki Jézust. Ő így válaszol: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!” (Lk 13,24). Milyen kapura gondol Jézus? A kérdésre maga az evangélium adja meg a választ. A Jézus által említett kapun keresztül az Isten országába, a mennyországba, az üdvösségre juthat az ember.

Törekvésről, de nem törtetésről beszél. És tülekedésről sincs szó, azaz nem másokat félrelökve kell előrejutnunk. Minden igyekezetünkkel legyünk azon, hogy bejussunk a mennybe. Az üdvösségre a mi Urunk szavai szerint nem széles, hanem csak egy „szűk kapu” vezet, ami azt jelenti, hogy feltételei vannak a belépésnek, de ha megtesszük a szükséges erőfeszítéseket és lépéseket, akkor elnyerhetjük az üdvösséget.

A szentévek alkalmával Rómában megnyitják a zarándokok számára a szent kapukat a város négy legnagyobb bazilikájában, a vatikáni Szent Péter-bazilikában, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, a lateráni Szent János-főszékesegyházban és a Szűzanya római szentélyében, a Santa Maria Maggiore-bazilikában. A szent kapuk az egész jubileumi évben nyitva állnak az Örök Városba érkező hívők előtt. Ezeken a kapukon át csak belépni szabad az említett templomokba. A zarándokok ugyanis látogatásuk befejeztével egy másik ajtón keresztül hagyhatják el a templomot, a szent kapun át nem szabad távozniuk.

A hit évében természetesen a hit kapuján kellene belépnünk. Már jócskán túlvagyunk e tematikus év felén, de még mindig vannak olyanok, akik el sem indultak e jelképes kapu felé, egyetlen lépést sem tettek, hogy a hitre jussanak. Mások talán még nem vették észre, hogy a hit kapuja nyitva áll. Lehajtott fejjel matatnak táskájukban, keresik a kulcsot, a belépőkártyát, pedig fel kellene nézniük és azonnal észrevennék, hogy a kapu nyitva áll előttük.

XVI. Benedek pápa A hit kapuja címet adta apostoli levelének, amelyben 2011 októberében meghirdette a hit évét. Ennek kezdő sorai így hangzanak: „A hit kapuja, amely bevezet minket az Istennel való életközösségre és lehetővé teszi a belépést az Egyházba, mindig nyitva áll előttünk” (Porta fidei 1.). E szavak összefoglalják nem csupán a hit évének célját, hanem magának a hitnek is a célját, tudniillik azt, hogy a hit az Istennel való életközösség alapja és a hit vezeti el az embert az Egyház közösségébe.

A kereszténységben az a csodálatos, hogy a tanbeli hit, az elméleti hit és a hit tartalma elválaszthatatlan az élettől. A keresztény ember aszerint él, amiben hisz. Annak engedelmeskedik, akiben hisz, tudniillik Istennek. Életével tesz tanúságot hitéről. A nem hívőket, a kívülállókat valószínűleg nem a tanítás vagy az elmélet szépsége, annak tartalmi gazdagsága fogja lenyűgözni, hanem a keresztények hit szerinti élete. Az elismerésen túl ez fogja bennük felkelteni a vágyat, hogy elfogadják a hitet és maguk is a hit szerint éljenek. Akkor nem csupán azt fogják mondani, hogy „nézzétek, mennyire szeretik egymást” (Tertullianus), hanem felébred bennük a közösséghez való csatlakozás vágya. Akkor nem csupán befogadói lesznek a hitnek, hanem egy idő után annak hirdetőivé válnak.

A hit és az élet egységét a bűn rontja meg. A bűn elszakít Istentől, megmérgezi a vele való szeretetkapcsolatot és elszakít az Egyháztól. A hit szerinti élet szentségi élet. Bűneim megvallásával (szentgyónás) helyreáll az Istennel való szeretetközösség, a szentáldozáshoz járulás, az Oltáriszentség vétele pedig jelzi, hogy teljes közösségbe vagyok az Egyházzal. Segítsen bennünket Isten kegyelme, hogy hitünk és életünk egységben legyen!

Urunk, Jézus Krisztus! Az általad említett kapun keresztül az Isten Országába, a mennyországba, az üdvösségre juthatunk. Segíts, hogy szüntelenül a menny felé törekedjek, ahol megadod a jónak jutalmát, s ahol feltárulnak előttem Isten végtelen titkai: a szeretet titka, az irgalom titka, a jóság titka, az élet titka. Te hívsz, te vársz engem a mennybe, ahol örökre eltölt az isteni szeretet. Segíts nekem, hogy egész életemben keressem azt a szűk ösvényt, amely a menny felé vezet. Segíts, hogy megtaláljam az örök élet kapuját és elnyerjem az üdvösséget! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Horváth István Sándor