2013. március 29. – Nagypéntek

A szeretet végtelen

Nagyböjti lelkigyakorlatot tartottam és a gyóntatásban segédkeztem a minap egy közeli plébánián. A szentmise után beszélgettem egy kicsit a hívekkel. Mivel alig egy éve érkezett hozzájuk fiatal plébánosuk, kérdeztem tőlük, hogy vannak megelégedve az új atyával. Egy kisgyermekes anyuka lelkesen válaszolt: „Örülünk neki. Csak úgy sugárzik belőle a szeretet!” Közben rápillantottam az atyára, aki valamivel arrébb, a templom hatalmas keresztje alatt állt gyerekekkel körülvéve. Elgondolkoztam egy pillanatra a jeleneten: a keresztből, Krisztus keresztjéből sugárzik a szeretet. Ha a kereszt titkát hirdeti szavával, ha cselekedeteiben jelen van a krisztusi szeretet, ha életében helye van a keresztnek, akkor a hívek jogosan érzik, hogy sugárzik papjukból a szeretet. Nagypénteken imádkozzunk papjainkért, hogy hűségesek maradjanak a kereszthez!

Ma, nagypénteken azzal a bizonyossággal emlékezünk Jézus kereszthalálára, hogy a világra boruló sötétség nem fog győzni a világosság felett. Azzal a bizonyossággal idézzük fel az Úr megváltó áldozatát, hogy a végsőkig elmenő emberi gonoszság nem erősebb a végsőkig elmenő isteni szeretetnél. Azzal a bizonyossággal állunk lélekben a kereszt alá, hogy a halál nem győzedelmeskedhet az élet felett. Azzal a bizonyossággal és hittel szemléljük a kereszt titkát, hogy ami emberi szemmel oktalanságnak és érthetetlennek tűnik, az valójában Isten terve szerint a megváltást jelenti számunkra és Isten bölcsességéről tanúskodik.

<br>A nagypénteki szertartás során (nem szentmise, mert ezen a napon szerte a világon nincs szentmise) Szent János evangéliumából olvassuk Jézus szenvedéstörténetét. Az evangélista úgy mutatja be Jézus kereszthalálát, mint az ő megdicsőülését, s amely cselekedet egyúttal a mennyei Atyát is megdicsőíti. A negyedik evangéliumban Jézus tevékenysége során több alkalommal is találkozunk ezzel a megdicsőüléssel, illetve megdicsőítéssel. A kánai menyegzőről szóló elbeszélés, amelyen első csodájaként Jézus a vizet borrá változtatta, így fejeződik be: „Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a Galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét és tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). Lázár feltámasztását megelőzően is találkozunk a megdicsőítés gondolatával. Amikor meghozzák a hírt Jézus számára, hogy barátja Lázár beteg, ő nem indul azonnal, hogy meggyógyítsa őt, hanem így szól: „Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia” (Jn 11,4).

Miért fontos erről a megdicsőülésről beszélnünk? A kánai csoda esetében az evangélista fontosnak tartja megjegyezni, hogy a csodát látva tanítványai hittek Jézusban, mint ahogy ezt az imént említettük. Lázár feltámasztásánál is előkerül a hit. Az esetet követően határozzák el a zsidó főpapok Jézus megölését, mégpedig nem a halottfeltámasztás miatt, hanem azért, mert azt látva sokan hittek Jézusban (vö. Jn 11,45-53). Mindkét esetnél azzal találkozunk tehát, hogy Jézus isteni dicsőségének megtapasztalása hitet vált ki az emberekből.

Itt van a kulcsa annak, hogy miért hangsúlyozza János evangélista Krisztus megdicsőülését a szenvedés és a kereszthalál leírásakor. Egyértelműen az a szándéka, hogy hitet ébresszen az olvasóban, hitet ébresszen bennünk.

A nagypénteki szertartás megható része a szent kereszt előtti hódolat. Milyen gondolatok, érzések vannak fejemben és szívemben, amikor letérdelve feltekintek a keresztre? Csak egy megalázott, megszégyenített, meggyötört embert látok? Vagy látom az Atyát megdicsőítő Istenfiút? Jézus valóságos ember, aki emberként tapasztalta meg a szenvedéseket és élte át a halált, pontosan úgy, ahogy minden ember. Ugyanakkor valóságos Isten is, aki legyőzi a halált.
A nem hívők értetlenül állnak Jézus keresztje előtt. Nem értik szenvedését, áldozatát feleslegesnek tartják, tehetetlen Istent emlegetnek, aki nem tudott ellenállni a gyilkos emberi erőszaknak. A hívő ember nem tartja hiábavalónak az Úr szenvedését, hanem önfeláldozásában és az Atyának való engedelmességében meglátja a megváltás egyetlen módját.

A nagypénteki esemény két titokra világít rá: az emberi bűn nagyságára és az isteni szeretet végtelenségére. Bűnöm nagyságára és az azt eltörlő szeretet, megbocsátás végtelenségére.
Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a világban mindennek értelme van, még akkor is, ha akaratodat, rendelésedet, szándékaidat emberi értelmünk nem képes azonnal megérteni. Krisztus Urunk kereszthalálának is volt értelme, hiszen a megváltást, az üdvösséget szerezte meg minden ember számára. Meghajlunk a kereszt előtt, meghajlunk a kereszt titka, a megváltás titka előtt. Meghajlunk az engedelmesség titka előtt, amelyet Fiad, Jézus Krisztus tanúsított. Meghajlunk a végsőkig elmenő, önfeláldozó szeretet titka előtt. Segíts minket, hogy felfedezzük a kereszt helyét életünkben!

Horváth István Sándor