2013. szeptember 29. – Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

Emberi válaszra váró isteni üzenet

Egy esztendővel ezelőtt a Szentírás vasárnapját megelőző szombaton avatták boldoggá Gabriele Allegra ferences szerzetest, aki először fordította le a teljes Bibliát kínai nyelvre. Gabriele atya Szicíliában született 1907-ben. Pappá szentelése után 1930-ban Kínába került, itt kezdte tanulni a kínai nyelvet, majd a világháborút követően Hongkongba költözött, ahol élete végéig dolgozott. Élete legnagyobb részét a fordításnak és a tudományos munkának szentelte, de mellett örömmel segítette a szegényeket, a betegeket, a hadirokkantakat. Egyházunk immár hivatalosan boldogként tiszteli őt, de boldognak nevezhetjük őt a szó egyszerű értelmében is. Mert aki Isten üzenetét nap mint nap figyelmes szívvel olvassa és ahhoz igazítja életét, megtalálja a boldogságot.

Minden esztendőben szeptember utolsó vasárnapján a Szentírás kiváló ismerője és fordítója, Szent Jeromos ünnepéhez (szeptember 30.) kapcsolódóan tartjuk meg a Katolikus Egyházban a Szentírás vasárnapját. A Biblia 45 ószövetségi és 27 újszövetségi iratát jogosan tartjuk szentnek, hiszen hitelesen tesz tanúságot az isteni kinyilatkoztatásról. A hit évében talán arra érdemes odafigyelnünk ezen a mai ünnepen, hogy a Szentírás mennyiben lehet számunkra a hit forrása és közvetítője? A hit forrása és közvetítője az ember számára természetesen maga Jézus Krisztus, az Isten Igéje, aki jelen van a Szentírásban, mint Isten igéjében, szavában.

A kérdés csak az, hogy milyen módon? Ezen a ponton kissé elválik egymástól a protestáns és a katolikus teológia. A mai protestáns felfogás szerint a Szentírás tekintélye abban gyökerezik, hogy benne Jézus Krisztussal találkozhatunk. A Szentírás olvasása alkalmat ad az embernek, hogy találkozzon Isten szavával és hittel elfogadja azt. A Szentírás azáltal válik Isten szavává, hogy az ember meghozza ezt a hitbeli döntést. A hitnek, a hitbeli elfogadásnak náluk tehát döntő jelentősége van. A katolikus felfogás másként közelít Isten igéjéhez. Nálunk is jelentősége van a hitnek, de a hitbeli elfogadás nem feltétel, attól függetlenül és azt megelőzően is jelen van hitünk szerint Isten szava a Szentírásban. Ha értő módon hallgatjuk és helyesen értelmezzük a Bibliát, akkor is lehetőségünk van az elutasításra. Azt is tegyük még ehhez hozzá, hogy a Szentírás helyes magyarázata és értelmezése feltételezi a hitet, mint az ember válaszát Isten üzenetére, mert e nélkül minden magyarázat legfeljebb vallással foglalkozó tudománynak nevezhető, de távol maradnánk a hitből fakadó keresztény élettől, amire a magyarázat ösztönöz bennünket.

Ezen tudományosnak tűnő okfejtés után evezzünk könnyedebb vizekre a Szentírással kapcsolatban! Engem mindig megrettent, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, amikor valaki bálványozza a szavakat. Azt értem ezalatt, hogy a szavak fontosabbá válnak, mint az üzenet lelki tartalma. Nem elmélyedni akar az illető a tanítás igazságában, hanem a maga igazához, igaznak vélt gondolataihoz keresi a megalapozást, a bizonyítékot a Szentírásban. A Biblia így valóban holt betűvé válik. Márpedig a betű nem fog hitet ébreszteni senkiben. A betűk képtelenek arra, hogy megújítsák bárkinek is az életét. Jézus ezt mondja: „Hozzátok intézett szavaim lélek és élet” (Jn 6,63). Alázattal és türelemmel érdemes olvasnom a Szentírást, hogy felfedezhessem annak lelki gazdagságát, a benne rejlő lelki kincseket, magát Isten Lelkét, aki „elvezet a teljes igazságra” (Jn 16,13). Alázattal kell olvasnom a Szentírást, lelkem nyitottságával, hogy Isten igazsága tölthesse be lelkemet. Türelemmel kell olvasnom, várva, hogy a sötétségben megszólaljon a világosság és utat mutasson számomra. Azzal a szándékkal érdemes olvasnom a Szentírást, hogy életemet a benne felismert igazsághoz igazítom. Jézus Krisztus az igazság.

Mindenható Isten! Hiszem, hogy a Szentírás szavai által te szólsz az emberekhez, te szólsz hozzám. Nem elégszem meg szavad hallgatásával és olvasásával, hanem arra törekszem, hogy a megismert igazságot mindennapi életemben megvalósítsam. Szeretnék nap mint nap figyelni üzenetedre. Segíts, hogy a tanítás ne maradjon bennem „holt betű”, hanem életté váljon bennem. Segíts, hogy a szavak mögött meglássalak Téged, aki az üdvösség útját mutatod meg számomra. Igéd által alakítsd át gondolkodásomat, ébressz bennem hitet és ösztönözz jócselekedetekre! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Horváth István Sándor