40 éve ért véget a II. Vatikáni Zsinat

A Zsinat, amikor most befejeződik, utoljára még az egész emberiséghez fordul, és üzenetet küld mindenkinek. Üdvözletünk egyetemes, mert magában foglalja az egész világot: a zsinati atyákat, az államok képviselőit és Isten egész népét…

Úgy tekintse a világ a Zsinat szavát, mint egyszerű beszélgetést, amellyel mindenkinek szívéhez kívánt szólni. Azt szeretnők, hogy megerősödjék a kapcsolat az Egyház és a világ között. Ezek a mostani üdvözlő szavaink tulajdonképpen nem búcsúszavak az elválás előtt, hanem a szeretet köszöntése. Az Egyház barátilag, szívesen látott vendégként szeretne belépni mindenkihez, hogy megismételhesse Jézus szavát: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. És nem úgy adom nektek, amint a világ adja.” (Jn 14,27)

Azt se felejtsük azonban: az Egyház szava és üdvözlete nem egyszerű evilági szó, az emberekhez való kapcsolata nem egyenlő felek közti kapcsolat. Hiszen az Egyházban jelen van maga az Úr, láthatatlanul bár, de valóságosan és tevékenyen, és belenyúl az emberi történésekbe. Mindenekfelett arra sürget bennünket, hogy tanuljunk meg szeretni! A szeretet üzenete: ez a zsinat üzenete. Bár lobbantaná lángra szívünket e szeretet szikrája; ez a szeretet hassa át minden elgondolásunkat, minden tanításukat, minden szándékunkat. Ez a szeretet valósítsa meg mindazt, amit most a Zsinat útjára indított; újítsa meg a világ gondolkodásmódját, tetteit, szokásait, erkölcseit. Ez a szeretet legyen forrása az emberiség új örömének és reményének.

Forrás: Magyar Kurír, 1965. december 10.

Kép: www.laglobalizzazione.com