Stuttgart: A Németországi Protestáns Egyházak Tanácsának tagjai 1945. október 18–19-én tartott ülésükön fogalmazták meg és fogadták el az úgynevezett Stuttgarti Bűnvalló Nyilatkozatot, amely egyfajta közösségi bűnvallás volt. Ebben rámutattak: „Általunk végtelen szenvedés lett sok népnek és országnak osztályrésze”. Õszintén vallomást tettek arról is, hogy „nem voltunk bátrabbak a hitvallásban, hűségesebbek az imádkozásban, nem volt derűsebb a hitünk, s nem volt lángolóbb a szeretetünk”.
Az akkori protestáns világ vezetőit meghívták Stuttgartba, köztük a holland református lelkészt, az Ökumenikus Tanács főtitkárát, Visser’t Hooft-ot is. A Stuttgarti Nyilatkozat a mai napig érvényes üzenete: a bűnt meg kell vallani, nem pedig a feledés homályába rejteni.
Külföldön egyértelműen pozitív volt a nyilatkozat fogadtatása, Németországban azonban heves vitákat váltott ki. A német közvélemény a „kollektív bűnösség” politikai elfogadását látta benne. Az EKD megemlékező közleménye szerint a nyilatkozat fentebb idézett szavai „60 év elmúltával is aktuálisak sok helyütt és sok helyzetben”.
EKD.de/dr.BL/MK