A 91 éves Pierre abbé újabb felhívása a nyomor ellen

Párizs: Pierre abbé a La Croix c. francia napilap január 3-4-ei, szombati-vasárnapi számában újabb küzdelmet indított a nyomor ellen, felemelve szavát a hárommillió ember nevében, akik nem rendelkeznek emberhez méltó otthonnal.
„Ahhoz, hogy leküzdjük a rosszat, nyissuk ki szemünket, és küzdjünk. A világ talán soha nem volt még ilyen boldogtalan, méghozzá nemzetközi szinten. Ennek egyik oka, hogy az államfők nem határozzák el magukat, hogy fékezzék a környezetszennyeződést, miközben visszavonhatatlan károkat okoznak földünknek. Lépjünk fel a rossz ellen, még nem késő. Lépjünk fel és küzdjünk az ellen a botrányos különbség ellen, amely a szegény és a gazdag országok között van, és amely feltartóztathatatlanul tömeges elvándorlást idéz elő” – hangzik az abbé felszólítása.
A francia viszonyokra utalva Pierre abbé arra a 200 ezer családra hívja fel a figyelmet, amelyek minden évben nincstelenné válnak 200 ezer csődbe ment vállalkozás következtében, amely egymillió embert sújt.
„Több mint 3 millióan vannak azok, akik nem emberhez méltó körülmények között élnek. 50 ezer a hajléktalanok száma, akiket télen a fagyhalál fenyeget, nyáron a kánikula sújtja őket. Ez a valóság a fiatalokat a bűnözésre kényszeríti. Hangosan kiáltsuk tehát: elég a közönyből, elég a vakságból! Cselekedjünk mindnyájan, ott, ahol vagyunk, óvjuk meg a kisemmizetteket! Ne feledkezzünk meg az Örökkévalóról” – figyelmeztet Pierre abbé. Hozzáteszi: a tudomány természetesen csodálatos, de nem ad mindenre választ. A személy legmélyebb bensőjében találkozhat az Örökkévaló jelenlétével. A mikroszkóp, és semmi egyéb sem képes az Örökkévaló bemutatására. De aki nemet mond az igazságtalanságra, aki igaz szeretetből, ellenszolgáltatás nélkül szolgálja a legkisebbeket, az jól tudja, hogy a megfoghatatlan Örökkévaló megfogja őt, a szabadság parányi szikráját, amely azonban elég ahhoz, hogy szerethessen.
„Ne féljünk a halál órájában” – mondja Pierre abbé. „Teljes fényességben jelenünk majd meg Atyánk előtt, életünk bűneivel. De Miasszonyunk, Jézus mellett állva így szól az Atyához: Igen, bűnös volt, de a szegényekért és a szegényekkel élt, hogy kenyeret és méltóságot adhasson nekik. Jézus pedig így válaszol: Atyám, ő a barátaim közül való. Az Atya pedig ezt mondja: Köszönöm, hogy valóban úgy szerettél, mint egy, a gyermekeim közül, hogy elhiggyék: én vagyok a Szeretet, a természet és a történelem látszólagos tagadása ellenére. Lépj be az Élet és Béke teljességébe, az Örök boldogságba.” VR/MK