A B oldalhoz érve

2018. december 2., vasárnap | 14:02

Annie (Rose Byrne) negyven felé közeledve azon kapja magát, hogy sehová sem tart az élete. Barátja, Duncan (Chris O’Dowd) még mindig nyafogó kisfiúként viselkedik kapcsolatukban, s érzelmeinek nagyját Tucker Crowe-ra (Ethan Hawke), a visszavonult rockénekesre pazarolja, akiért megszállottan rajong.

Az elhanyagolt nő egyik nap óvatlanul felbont egy levelet, s elsőként hallgatja meg a benne talált titokzatos CD-t. Párja persze kiakad ezen, ő pedig – némi indulattól is fűtve – lehúzó kritikát ír a lemezről az internetre. Erre maga a kiöregedett muzsikus jelentkezik: megismerkedne Annie-vel.

A nagy találkozás aztán nem egészen úgy esik meg, ahogy hőseink és a néző várná. Nick Hornby azonban még mindig pompásan érti a dolgát: ahogyan korábbi, hozzá vagy regényeihez köthető filmekben (Pop, csajok satöbbi, Egy fiúról, Szívem csücskei, Egy lányról), úgy az itthon még októberben bemutatott A meztelen Julietben is mélységesen szeretnivalónak ábrázolja figuráit. A címben szereplő Juliet ugyanis nem egy bájaival csábító nő, hanem egy kultikus nagylemez, mellyel Crowe két évtizede befutott – pontosabban majdnem befutott, ám a siker küszöbén törvényszerűen bekövetkező alkotói válság, valamint némi alkohol (és mindaz, amit még odaképzelhetünk a rock n’ roll-életmódba) hatására nyugdíjazta magát. Az azóta csupán fanatikus gyűjtők polcain helyet foglaló korong demóváltozata bukkan elő hirtelen az ismeretlenből, s lesz okos és ironikus metaforája mindannak, ami a filmben történik. 

Hornby forró életigenléssel megírt, popkulturális utalásoktól hemzsegő regényeinek középpontjában eddig rendre egy felnövéstörténet állt, szoros összefüggésben a fiatalkori illúziók elkerülhetetlen megfakulásával. Írónk most hozzáöregedett hőseihez: immár nem az a kérdés, hogy elmúlt-e már a lázas ifjúkor, és hogy kijózanodtunk-e végre belőle, inkább az, mit tudunk kezdeni a fájdalmasan múló idővel. Elfáradó ambícióinkkal, megkérgesedő szokásainkkal, a mindennapjainkat lassan körbenövő (s embertársainktól elválasztó) falakkal. S mivel átéltünk már pár rázós időszakot az életben, ránk nehezül a múlt: Crowe tragikus mulasztásaival küzd, Annie elpazarolt ifjúságát látva kapuzárási pánikba menekül, Duncan pedig tényleg egy felnőtt testbe bújt gyerek még: képtelen emberi kapcsolatainak érett értékelésére.

Jesse Peretz rendezése üdítően intelligens és humoros a kortárs vígjátéktrendek kaptafájára készült igénytelen komédiák között, s messziről elkerüli azok közhelyeit. Már az is mulatságos, ahogyan kiforgatja a vígjátéki cselekményszövés szokásos fordulatait, és rendre váratlan helyzetekbe dobja nézőjét. Sőt, élénk dialógusaival a korunkban hódító, egyre vészesebb „túlrajongás” jelenségéhez is találó kommentárt fűz. A film főszereplőtriójának mindhárom tagja kiválóan alakít: Rose Byrne remekül adja a nagy kacajokat szúrós riposztokkal váltogató, ugyanakkor érzékeny szívű nőt; Chris O’Dowd elragadó az infantilis, sértődékeny, majd bűnbánó barát szerepében. Hármójuk játéka közül mégis Ethan Hawke alakítása emelkedik ki, aki valószínűleg most érett meg erre a szerepre. Tíz évvel ezelőtt még túlzó hippigesztusokból építkezett volna, most elég tőle egy fanyar grimasz vagy egy keserű pillantás ahhoz, hogy átérezzük karakterének tragikumát.

Merthogy tragédia akad bőven A meztelen Julietben (még ha a film mindezt igyekszik is könnyedén tálalni). Nem enyhít ezen a nosztalgia ködpárája sem: súlyosan kisiklott életek, megbocsáthatatlan bűnök könyörögnek irgalomért a sorshoz, ám az kegyetlenül visszautal bennünket saját egykori ballépéseinkhez. Hornby világában nincs külső segítség: amit életed első felében elvetsz, azt fogod learatni a B oldalhoz érve. Az idolok ledőlnek, az álarcok lehullanak, a lélek lemeztelenedik. A boldogság pedig nem juss – ajándék.

Fotó: Imdb.com

Paksa Balázs/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. november 25-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-az-abortusz-soha-nem-az-valasz-amelyet-nok-es-csaladok-keresnek
Ferenc pápa: Az abortusz soha nem az a válasz, amelyet a nők és a családok keresnek!

Május 25-én a Szentatya a „Yes to Life” konferencia résztvevőit fogadta. „A törékeny élet drága ajándékának gondozása” című konferenciát a Világiak, Család és Élet Kongregációja szervezte. A magyar sajtóban leegyszerűsítve jelent meg a pápa beszéde, amit most teljes terjedelmében olvashatnak.

09:55
-miert-csak-szakallas-embereket-latni-templomi-kepeken-derus-egyuttlet2-gyori-szeretetnapon
„Miért csak szakállas embereket látni a templomi képeken?” – Derűs együttlét a győri Szeretetnapon

Május 25-én ismét szeretetnapot rendeztek Győrben, amelynek minden bevétele Böjte Csaba Szent Ferenc Alapítványát illeti. Nagyszalontai sportközpontra gyűjtenek.

2019. május 26., vasárnap
Útravaló – 2019. május 27.

Útravaló – 2019. május 27.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. május 27.

Mai evangélium – 2019. május 27.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Jn 15,26–16,4a

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle