Egyre távolabb

2018. április 7., szombat | 16:00

Az Isteni Irgalmasság ünnepe, húsvét 2. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 20,19–31)

A húsvét második vasárnapján felolvasott evangéliumi szakasz nem más, mint seregszemle: olyan embereket sorakoztat fel, akik a középponttal, Jézussal kerülnek kapcsolatba, ki-ki a maga módján. A megjelenő összes, névvel szereplő vagy közelebbről meg nem határozott alak modell, a feltámadott Úrral való találkozás egy-egy mintája. És nemcsak egyidejűleg, hanem sorban, a történelemben is. A hívők egy-egy újabb nemzedékét mutatják, akik a kronológiában egyre távolabb kerülnek Krisztus feltámadásától, ám mindig ugyanazt az egyetlen kérdést fürkészik: hogyan lesz számomra Jézus Isten és Úr?

A történet kezdetén egy nő áll, Mária Magdolna, az apostolok apostola. A felolvasott evangélium látóterén kívül is marad, a neve sem hangzik el. A megelőző szakasz beszélte el Jézussal való találkozásának, néven szólításának egyedi és sajátos módját. Ám neki köszönhetik az apostolok, hogy a felolvasott szakaszunkban egyáltalán ott vannak Jeruzsálemben, egybegyűlve, bár félelemben. Az ő személyes érintettsége, feltámadásélménye és tanúsága volt az, amely – zárt ajtók mögött ugyan – egybegyűjtötte az apostolokat. Mária Magdolna annak a nemzedéknek a tagja, amely még látta Jézust, és aki a Feltámadottat is meglátta benne.  

A második találkozás, amelyről az evangélium beszél, a közösségi-liturgikus helyzet, az apostolok találkozása. Ebben a mi mai liturgiánk szavai köszönnek vissza – az első és az utolsó, a békeköszöntés és az elbocsátó küldés –, és nem véletlen, hogy a Szentírás magyarázói is az ősegyház liturgikus találkozásait fedezik fel benne. Húsvéti öröm tölti el a tanítványokat, s egyúttal küldetést is kapnak, csakúgy, mint Mária Magdolna. Ám nekik már nem az apostolokat kell evangelizálniuk, hanem a világot. Az, hogy Jézus rájuk leheli a Lelket, és küldetést ad a bűnök oldására, a keresztséget jeleníti meg. Az apostolok közösségi termében a második nemzedék áll az olvasó előtt: az, amely még látta az Urat, és a liturgia formájában a nyolcadik napon újra meg újra feleleveníti emlékezetét. 

A harmadik fajta találkozást Tamás jelzi. Ő a kapocs a második és harmadik generáció között. Apostolként ott kellett volna lennie a húsvéti örömhír megtapasztalásánál, mégsem élte át. És most, a következő nyolcadik napon nem akar megelégedni egy puszta elbeszéléssel. Nem akarja, hogy a saját hite pusztán mások hitének gyümölcse legyen. Ott van a liturgikus találkozáson: nem zárkózik el, ámde él benne a kétség. És végül ez a liturgikus-közösségi alkalom lesz az, amelyben megszületik a hite, és felkiált: „Én Uram, én Istenem!” Ezt a mondatot a magyarázók a János-evangélium teológiai csúcsának nevezik. Hitvallás ez egy olyan ember szájból, aki eredetileg nem részesült a húsvéti találkozásban – nem látott, ámde a közösségben megtapasztalta az Urat. Ugyanazt kapta meg, mint az apostolok: Krisztus kezének és oldalának tanúságát. A szentségeket – a keresztséget – és a liturgiát.  

Végezetül az evangélium befogadóit szólítja meg a szakasz. Az elbeszélő kiszól a történet elbeszéléséből, egyenesen hozzánk, az olvasókhoz. Hozzánk, akik nem láthatunk – akiknek nem lehet részünk az első nemzedék személyes előismereteken alapuló feltámadástapasztalatában –, akik osztozunk Tamás feszítő elégedetlenségében, s akik hétről hétre ott vagyunk a zárt ajtók mögött, és olvassuk a könyvben megírt jeleket. Nem tesz mást, mint biztat. Ennyi előttünk járó nemzedék után, időben egyre távolabb, a mi generációnkban mi is küzdjünk meg a közösséggel és az Úrral a saját felismerésünkért.

Dejcsics Konrád OSB

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Címkék: elmélkedés
Vezető híreink – olvasta már?
-lelkem-gyerekkoromtol-igazgatva-volt-isten-az-eg-fele-latogatoban-horvath-gyula-k
„Elégettem az összes könyvemet, a Biblia kivételével” – Látogatóban Horváth Gyula költőnél

Horváth Gyula 1959-ben született a Borsod megyei, kétezer lakosú Alsóvadászon, egy cigánytelepen. Napjaink egyik legnagyobb költője. Tizenhat évesen publikált először, ezután versei rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalomban, a Vigiliában, az Új Írásban, a Tiszatájban.

2019. március 25., hétfő
ferenc-papa-loretoban-ferfi-es-no-hazassagan-alapulo-csalad-nelkulozhetetlen
Ferenc pápa Loretóban: A férfi és a nő házasságán alapuló család nélkülözhetetlen

Március 25-én mintegy tízezer hívőt köszöntött a Szentatya a loretói kegyhely előtti téren, miután misét mutatott be Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, és aláírta az ifjúságnak szentelt szinódus utáni apostoli buzdítását, amelyet április 2-án tesznek majd közzé.

2019. március 25., hétfő
Útravaló – 2019. március 26.

Útravaló – 2019. március 26.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. március 26.

Mai evangélium – 2019. március 26.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 18,21–35

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle