Az igazi szőlőtő

A szőlőtőről és szőlővesszőkről szóló jézusi kép megértése biztosan nem okozott különösebb nehézséget a Mestert hallgató tanítványoknak. Minden bizonnyal eszükbe juttatta azt, amit hívő zsidókként Izajás próféta nyomán jól ismertek. Izajás könyvének ötödik fejezete beszél arról, hogy Izrael az Úr szőlője (Iz 5,1–7). Ettől a szőlőskerttől azonban az Úristen hiába várta a jó gyümölcsöket, mert az – meghiúsítva Isten tervét – csak vadszőlőt termett. Vagy emlékezhettek Jeremiás szavaira is az Isten által ültetett nemes szőlőről, amelyből keserű vadszőlő lett (Jer 2,21). Ezen előzmények fényében Jézus, aki hűségével és engedelmességével helyrehozza Izrael hűtlenségét, méltán nevezheti magát az igazi szőlőtőnek.

Ami tehát meglepő, az semmiképpen sem az, hogy Izrael helyett Jézus az igazi szőlőtő. Sokkal inkább az, hogy a szőlővesszők viszont mi magunk vagyunk, és nem ő. Hiszen Jézus megállhatott volna ott, hogy ő az igazi szőlőtő, aki megtermi a jó gyümölcsöket Izrael népe helyett, és így beteljesíti Isten tervét. Ehelyett azonban úgy fogalmaz, hogy a szőlővesszők maguk a tanítványok, mindazok, akik Jézusban hisznek.

Ezzel a képpel – a szőlőtőből kinövő szőlővesszővel – fejezi ki annak a kapcsolatnak az újdonságát, amely a keresztény élet sajátossága: a szőlővessző ugyanis nem kívülről kapcsolódik a szőlőtőhöz, hanem annak szerves része, egy vele.

Azért lehetséges ez, mert aki hisz benne, azzal Jézus közli saját természetfeletti életét: olyannyira eggyé válik vele, hogy a szőlővessző így képes lesz a szőlőtő saját gyümölcsét teremni. A szőlővessző ugyanis nem a saját gyümölcsét termi, hanem a szőlőtőét: nem a saját életét éli, hanem a szőlőtőből származó élet lesz a sajátja.

Az életadó szőlőtőnek és a szőlővesszőknek ez a szerves egysége az, amit Szent Pál a misztikus testnek hív:

a Jézus Krisztusban lévő kegyelem olyannyira a sajátunk lesz, hogy Jézus, a fő, csak velünk, a tagjaival együtt teljes.

Annyira valódi ez az egység, oly mértékben egyetlen valóságot alkot a szőlőtő és a szőlővesszők, hogy ezért magának Jézusnak az életét éljük. A keresztény ember Pállal együtt mondhatja: „már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20), mert „egybenőttünk vele” (Róm 6,5).

Jézus szavai – „Nélkülem semmit sem tehettek” – biztosítanak arról, hogy a gyümölcs, amely teljesen a szőlővesszőé, nem létezhet a szőlőtő nélkül: teljesen az övé is. Szőlővesszőnek lenni az igazi szőlőtőben: ez reményünk alapja, hogy nem a mi teljesítményünknek, hanem az ő kegyelmének van elsőbbsége.

Szerző: Deák Hedvig OP

Magyar Kurír