A család – Istentől akart közösség

Az engedelmes Fiú szabadon és tudatosan vállalta a „nem birtoklás” létmódját, amikor a világban lépett. Így nem tudott rajta fogást találni ennek a világnak a fejedelme (Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok), gyógyítva ezzel a birtoklás világának sebeit. Rábízva magát két Isten titkait ismerő ember szeretetére, és kiszolgáltatva magát a hitben kereső ember döntéseinek.

A család, Istentől akart közösség. Éppen a Gyermek Jézusban ragyog föl az Isten atyai vonása, mutatkozik meg Isten lényege: Isten csak szeretet, Benne tárul föl az ember istengyermeki méltósága, az emberi lét értéke, mely abban áll, hogy egyszeri, megismételhetetlen, de odaadható, föláldozható.

A házastársak, a szülők Istentől akart kapcsolata, viszonya egymással és gyermekükkel is új dimenzióba emelkedik. Az evangéliumi történet engedi ugyan a közvetlen értelmezést is a családi szerepekről, de ezzel együtt szabadon mutatja be Mária és József kereső, érteni-értelmezni akaró, az Úr ígéreteiben feltétel nélkül bízó hívő magatartását is. Kapcsolatuk, szerepük Istentől való megszólítottságukban érthető-értelmezhető, ami a Szövetség méltóságába, hűségébe emeli föl a természetes vágyakat és szándékot. Ez adja meg egymáshoz való viszonyuk alapját és lényegét is.

Jézus szavaiban: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Szűz Mária és Szent József fölismerik gyermekük az emberi természetet felülmúló isteni voltát, mint ahogyan saját személyük és szerepük pusztán emberi értelmezés szerinti meghaladott voltát is. Isten Fia a gyermek. Istené a gyermek. Jézus elhagyja apját, anyját, hogy az Atyánál, az Atyával legyen.

A férfi és a nő elhagyja apját, anyját s ketten egy lesznek. Egymásban találják meg az Atya Szövetségét. Mária és József felismerése, minden szülő tapasztalata: Istené a gyermek. Az Istennél megtalált, az Istentől kapott bölcsességgel élő gyermek a szülőé.

A Szent Család az új ember – az új teremtmény – vízióját és valóságát jeleníti meg: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. … Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.” A tökéletesség köteléke nem az erények összességét jelenti, sokkal inkább az igazi megélt közösséget Istennel és egymással. Az Egyházat, a benne igaz értelmét fölfedező családi közösséget, köteléket. A házastársak kapcsolata Jézus Krisztus és az Egyház viszonyát írja le. Hiszen ez jeleníti meg az Egyházat. Isten a Szent Család által nem viselkedési szabályokat mutat be, állít példának. Nem szerepet, feladatot ír le, nem erre hív. A Krisztus példája szerint a szeretetközösségből fakadó belső magatartást jelenít meg. Az új ember gondolkodására, cselekvésére hív meg.

Ez a Krisztus személyében, tanításában megismert új, a Szövetségből táplálkozó gondolkodás ad alapot azon nehéz terheket viselő családoknak, tagjaiknak vagy éppen gyermekeiket kényszerűen egyedül nevelő szülőknek, a törékenységben is teljes életre törekvésben, a kimondott teremtő szóhoz való prófétai ragaszkodásban. Mint ahogyan az Egyház közösségének tagjainak a szenvedő ember irgalmas hordozásában, a gyógyulásban.

A család létével az új ember lelkületére, cselekvésére tanít. A szövetség, a jelenlét, az osztozás-szolidaritás, a növekedés, az önismeret, az elköteleződésből fakadó engedelmesség, a megbocsátás és a kiengesztelődés, az irgalom, mind-mind a családi kapcsolatban értelmezhető, tanulható, gyakorolható. Mert a bizalmon alapuló visszavonhatatlan szövetség adja meg ezen tapasztalatoknak igaz értelmét. „Mert a család az evangéliumi szentség helye, rendes körülmények között. Itt jut levegőhöz a nemzedékek emlékezete és ereszt gyökeret a továbbhaladáshoz. A család a megkülönböztetés helye, ahol az ember ránevelődik arra, hogy felismerje Isten szándékát a saját életében. De az ingyenesség, a tapintatos testvéri szolidáris jelenlét helye is, mely arra indít, hogy kilépjünk magunkból a másik befogadására.” (Ferenc pápa elmélkedése a családról)

„Szavait Anyja mind megőrizte szívében.” Jézus szavai erővel ható tanítás a családról, közösségről, társadalomról, kultúráról. Erővel ható, mely a szív megváltozásában mutatja meg erejét.

Udvardy György/Magyar Kurír