A Hegy – Mozaikképek Márton Áron életéből

Kultúra – 2016. május 8., vasárnap | 15:01

A dokumentumfilm szerkesztője és összeállítója, Nagy Zoltán hittanár Márton Áron (1896-1980) egykori gyulafehérvári püspök küzdelmes és hitvalló életútját mutatja be rokonok, tanítványok, munkatársak visszaemlékezései, korabeli újságcikkek és a szentéletű főpásztor beszédei, írásai alapján.

Nagy Zoltán huszonkét évvel ezelőtt, Mihály József egykori székelyudvarhelyi káplánnal, ma jobbágytelki plébánossal határozta el, hogy végigjárja a Márton Áron püspökkel kapcsolatos helyeket. 1989 júniusában Jakubinyi György akkori teológiai tanártól, jelenlegi gyulafehérvári érsektől kapott, A Hegy című három és fél oldalas gépelt szövegből indultak ki, ez képezi a szövegkönyv vázát, amely a film alapjául szolgált.

A film elején hatalmas csíki hegyet látunk, rajta a kereszt. Amikor Márton Áron 1939 februárjában átvette nagy elődjétől, Majláth Gusztáv Károlytól a gyulafehérvári egyházmegye vezetését, így jellemezte önmagát: „A hegy lábánál nőtt domb.” Nagy Zoltán ehhez hozzáfűzi Áron püspök egykori utódjának, Jakab Antalnak a szavait: „Most már szemünkben ő lett a hegy, sőt, szikla.”

A dokukmentumfilm bemutatja a Csíkszentdomonkoson egyszerű, székely földművelő családba született Márton Áron gyermekkorát is. Nem sokban különbözött a többi falusi gyermektől, két dologban azonban igen: kiváló tanuló volt, és már kiskorában pásztorkodás közben nyírfa- és fenyőágból oltárt készített, mellé helyezte Szűz Mária arcképét és imádkozni hívta társait. Részt vett az első világháborúban, s a rengeteg szenvedést látva egyre jobban megerősödött benne, hogy Isten szolgájaként nyújtson lelki vigaszt szenvedő embertársainak. Hazatérve azonban még egy évig otthon maradt, a földeken dolgozott édesapjával, testvéreivel. Elsőként édesapjának vallotta meg, hogy Isten hívja őt a papi szolgálatra. Egy életen át hű maradt a tőle kapott intelmekhez: „Olyan pap legyél, hogy ne hozz ránk szégyent… Segítsd, tanítsd ezt a népet, mert látod, milyen nehéz az élete. Aztán, fiam, olyan lehet az idő, hogy keményen megpróbálják a vallást. Ha már odamentél, légy ott egészen. Álljál keményen, mert a kitartó embert mindig szerették. Ha menekülni kell, ne hagyd el a népet. Minket minden úr elhagyott eddig, még a tanító is elmenekült a háború alatt. Legalább a pap maradjon a néppel, kereszteljen és temessen, gyóntasson, mert van mit gyónni, ne haljanak gyóntalanul.”

A filmben megszólalók visszaemlékezéseiből világosan kirajzolódik Márton Áron személyisége, amelynek legfőbb jellemzője az állhatatosság, a legnehezebb időkben is hűséges ragaszkodása Krisztushoz, egyházához és a rábízott nyájhoz, az erdélyi néphez. Papi szolgálatát Gyergyóditrón kezdte. Első plébánosa, Lukács József évtizedekkel később így emlékezett vissza rá: „Jött a fiatal sas, mert valóban sas volt, hogy kipróbálja szárnyait… Nyugodt volt, mint aki komoly elszántsággal fog neki az előtte álló munkának.” Egyáltalán nem érdekelte, hogy milyen szegényes a lakhelye, „mert nem itt lakott, hanem papi hivatása századik emeletén.”

Nagy Zoltán filmje részletesen mutatja be Márton Áron életének minden szakaszát, így a kommunista idők súlyos megpróbáltatásait, amikor hat évet börtönben, tizet pedig házi őrizetben töltött. A rengeteg szenvedés, az embertelen hatalom folyamatos zaklatása, fenyegetése sem rendítette meg, semmiféle megalkuvásra, elvtelen feltételek elfogadására nem volt hajlandó. Börtönéveire később így emlékezett vissza: „Isten az Ő jóságában elvitt engem szeretetének iskolájába a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, tartozzék bármely nemzethez, felekezethez.” A kommunista hatalom mindvégig, évtizedeken át figyeltette őt, és ebben bizony egyházi személyek is részt vettek, vállalva Júdás szerepét. A vértanú sorsú püspök személyiségét legjobban talán irodaigazgatója, Erőss Lajos fogalmazta meg: „Mint az egyházmegye angyala, neki kellett elsősorban megharcolnia a harcot az Isten ügyéért. És ezt megtette, a legnagyobb hűséggel. Ő a hűség apostola volt. Hűség az Istenhez, miként Mihály hűséges volt, hűség az egyházmegyéjéhez, hűség a népéhez… harcolt minden emberért, aki elnyomott, aki megvetett, akit kisemmiznek az életben, odaállott a kisemmizettek mellé, és harcba szállt, mert tudta, hogy ez a feladata és ez a kötelessége az Isten angyalának, harcolni a jóért, nemesért, mindenért, ami az Isten harca.”

A filmből kiderül az is, hogy Áron püspök rendkívüli nagysága mellett alázatos lélek volt, és nem hiányzott belőle a derű sem, több visszaemlékező idézi fel jókedvét, hangos kacagását egy-egy viccesebb történet hallatán. A református Kányádi Sándor költő – akit Márton Áron adott össze katolikus feleségével, egy evangélikus lelkész tanú jelenlétében – így jellemezte a nagy püspök személyiségét: „Az Úristennek vannak elhívottai és vannak alkalmazottai is. Hát ez a püspök atya, ez úgy pap, ahogy Petőfi Sándor költő volt.” 

Nagy Zoltán filmjében számos idézet elhangzik Márton Áron gondolataiból is. A második világháború szörnyűségei közepette, 1944-ben a bűnök gyökereként az Istentől és törvényeitől való elfordulást nevezi meg, hiszen „amilyen mértékben fordult el az ember Istentől és törvényeitől, olyan mértékben tompult el a lelkiismerete. Az elpogányosodásnak pedig logikus következménye a pogány szenvedés. A megoldás: újból kereszténnyé kell lennünk ízig-vérig, hogy emberekké nemesedjünk, a földön emberként élhessünk, és Isten áldására méltók legyünk.”

1967 áprilisában pedig egy papszentelés alkalmából így fogalmaz: „Az Úristen nem azt nézi, hogy mennyit ájtatoskodunk, hanem hogy mennyire vállaljuk az ő törvényeit. Csak olyan mértékben vagyunk keresztények, amilyen mértékben igazságosak, nagylelkűek, irgalmasak, békességes szívűek vagyunk embertársaink iránt. Ha a szeretet a világban megfogyatkozik, a keresztények felelősek, a keresztények között is azok, akik a szeretet nagy titkának boldog birtokosai. Ezt hirdessétek.”

Az öt- és félórás film végén még egyszer elhangzik a hegy-hasonlat: „évtizedek fognak jönni, és a történelem majd ítél, de ő akkor is az marad, aki volt, a hegy lábánál nőtt domb, amelyből sziklás hegy lett idővel, hogy az is maradjon mindörökre.”

A DVD hátoldalán Virt László, Áron püspök egyik életrajzírója így ajánlja a filmet: „Ez a munka azt kell szolgálja, hogy életünk, gondolkodásunk akár csak egy kicsit is közelebb kerüljön ahhoz az élethez és a világról történő olyan gondolkodáshoz, amit ő állít elénk.” Egészen bizonyos, hogy ezt a célt a Nagy Zoltán által megszerkesztett és rendezett film elérte, sok ember lelkét megérintették Márton püspök gondolatai, hitvalló és tanúságtevő cselekedetei.

(Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, 2016.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria