A szalézi szerzetesekhez intézett beszédében a Szentatya a szalézi rend alapítója, a 200 évvel ezelőtt született Bosco Szent János karizmájának három sajátos aspektusára mutatott rá. Ezek a következők: bizalma az isteni Gondviselésben, hivatástudata, hogy a fiatalok körében végezze papi küldetését, különös tekintettel a szegényekre, valamint az egyház, kiváltképp a pápa hűséges és szorgalmas szolgálata.
Don Bosco rendíthetetlen bizalma Istenben a megszentelt élet lényege – emelte ki a pápa. – A Szalézi Család alapítója papi küldetését ennek a jegyében végezte egészen a végsőkig.
A fiatalok körében végzett szolgálata a „hit pedagógiája” volt, amelyet jól összefoglal a szalézi szerzetesek mottója: „evangelizálva nevelni és nevelve evangelizálni” – emlékeztetett a Szentatya, majd arra buzdította a Szalézi Család tagjait, hogy továbbra is folytassák bizalommal sokrétű tevékenységüket az új nemzedékek érdekében, különös tekintettel a legtörékenyebbekre, a magukra hagyatott fiatalokra.
Bosco Szent János mindig engedelmes és hűséges volt az egyházhoz és a pápához. Példáját követve spirituális gyermekei induljanak el a nagyvárosok perifériáira, a fizikai és erkölcsi veszélyek térségeibe, olyan szociális környezetekbe, ahol az anyagi nélkülözésen túl hiányzik a szeretet, a megértés, a gyöngédség és a remény – kérte Ferenc pápa. – A szalézi szerzetesek és szerzetesnők alapítójukhoz hasonlóan hordozzák szívükben az oratóriumok lelkiségét, vigyék el az evangéliumot a világ peremvidékeire!
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
