A világi szolgálatok az Egyházban – Ferenc pápa párbeszédet kezdeményez a püspökökkel

Ötven év telt el VI. Pál Ministeria quaedam kezdetű motu propriójának kiadása óta, amely megreformálta a kisebb rendeket és létrehozta a világi szolgálatokat. Ferenc pápa az augusztus 15-én aláírt üzenettel ünnepli ezt az évfordulót. Ebben bejelenti, hogy párbeszédet kíván kezdeni a világ minden részén található püspöki konferenciákkal, „hogy megoszthassa az egyház utóbbi ötven évben megélt tapasztalatainak gazdagságát a világi szolgálatok – mint például az intézményesített szolgálatok (a lektorok, az akolitusok, a katekéták), valamint a rendkívüli és de facto (vagyis tényszerű, az egyház által is elismert) szolgálatok – terén”. A pápa üzenetében kifejti:

a cél az, hogy „tudjunk hallgatni a Lélek hangjára, és ne állítsuk meg a folyamatot,

ügyelve arra, hogy ne akarjuk erőltetni azt olyan döntésekkel, amelyek ideológiai víziók eredményei”. Ezért Ferenc pápa úgy véli, hogy „hasznos megosztani az elmúlt évek tapasztalatait, különösen a szinódusi út légkörében. Értékes útmutatásokat adhatnak ahhoz, hogy harmonikus elképzelést alkossunk a keresztelési szolgálat kérdése terén, és így tovább haladhassunk utunkon”.

Üzenetében a pápa emlékeztet arra, hogy VI. Pál motu propriója nemcsak a kisebb rendek és az aldiakonátus fegyelmét újította meg, „de fontos perspektívát kínált az egyháznak, amely további fejleményeket ösztönzött”. Így például a szolgálatok továbbfejlesztésének lehetőségét, amiről szó esett az Amazóniáról rendezett szinóduson. Ezt követően Ferenc pápa két apostoli levélben foglalkozott a témával: az első, a 2021. január 10-én kiadott Spiritus Domini kezdetű, amely megnyitotta a nők számára a belépést a lektori és az akolitusi szolgálatba. A második, a 2021. május 10-én közzétett Antiquum ministerium pedig létrehozta a katekéta (világi hitoktató) szolgálatot. A pápa hangsúlyozza: „Ezt a két dokumentumot nem úgy kell értelmezni, mint a korábbi tanítás meghaladását, hanem mint annak továbbfejlesztését, amely azért vált lehetővé, mert ugyanazokon az elveken alapul – összhangban a II. Vatikáni Zsinat gondolkodásával –, amelyek VI. Pál pápát ösztönözték.” Montini pápa, elfogadva „nem kevés” zsinati atya kérését, ötven évvel ezelőtt valójában „megadta a püspöki konferenciáknak azt a lehetőséget, hogy kérjék az Apostoli Szentszéktől azon szolgálatok létrehozását, amelyeket régiójukban szükségesnek vagy nagyon hasznosnak ítéltek. Már a püspökszentelési ima is – a közbenjárások részében –, a fő feladatok között jelöli ki a főpásztor számára a szolgálatok megszervezését.

Ferenc pápa kifejti, hogy a téma alapvető fontosságú az egyház életében: Szent Pál levelei is bemutatják a szolgálatokat, melyek két biztos alapra szerveződnek:

minden szolgálat eredeténél mindig ott van Isten, aki Szentlelke által mindenkiben mindent működtet, és minden szolgálat célja mindig a közjó, a közösség építése. Ezért minden szolgálat Isten hívása a közösség javára.”

Ennek a két alapnak köszönhetően a keresztény közösség meg tudja szervezni „a szolgálatok sokféleségét, amelyekre a Lélek ösztönzi őket az általuk megélt konkrét helyzetekben”.

Ennek megszervezése – írja a pápa – nem pusztán funkcionális tény, hanem inkább egy figyelmes közösségi megkülönböztetés, amely meghallja, hogy mit sugall a Lélek az egyháznak egy konkrét helyen és életének jelen pillanatában. Így minden szolgálati struktúra, amely ebből a megkülönböztetésből fakad, dinamikus, élénk, rugalmas, mint a Lélek cselekvése: ebben a struktúrában kell egyre mélyebben gyökeret eresztenie, hogy elkerülje annak a kockázatát, hogy a dinamizmus zavarrá váljon, az élénkség időtlen rögtönzéssé, a rugalmasság pedig önkényes és ideológiai alkalmazkodássá alakuljon.

Üzenetében Ferenc pápa emlékeztet arra, hogy „a szeretetközösség ekkleziológiája (egyháztana), az egyház szent mivolta, az általános papság és a szolgálati papság egymást kiegészítő volta, minden szolgálat liturgikus láthatósága olyan doktrinális alapelvek, amelyeket a Lélek működése vezérel, és ezek harmonikussá teszik a szolgálatok sokféleségét”. A keresztelési szolgálatok kérdése számos olyan szempontot érint, amelyeket „mindenképpen figyelembe kell venni: a szolgálatok megjelölésére használt terminológiát, azok doktrinális alapjait, jogi vonatkozásait, az egyes szolgálatok közötti különbségeket és kapcsolatokat, hivatásbeli értéküket, a képzési formájukat, a beiktatási eseményt, amely lehetővé teszi a szolgálat gyakorlását, valamint minden szolgálat liturgikus dimenzióját”. Nyilvánvalóan ezek összetett kérdések, amelyeket a pápa szerint „mindenképpen tovább kell vizsgálni”, de anélkül, hogy „úgy teszünk, mintha meghatároznánk és megoldanánk őket, hogy aztán élhessük a szolgálatot”, mert ha így járunk el, „nagy valószínűséggel nem jutunk nagyon messzire”. Ezért üzenetében Ferenc pápa megismétli az Evangelii gaudium apostoli buzdításában már megfogalmazottakat, nevezetesen, hogy

a valóság felülmúlja az eszmét”, és „a kettő között állandó párbeszédet kell kialakítani, elkerülve, hogy az eszme elváljon a valóságtól”. 

Továbbá a pápa emlékeztet arra, hogy „az idő fontosabb, mint a tér”. Ezért „inkább az Úr Lelkének cselekvését kell követnünk ahelyett, hogy az azonnali eredmények megszállottsága vezetne bennünket minden feszültség feloldásában és minden szempont tisztázásában, azt kockáztatva ezzel, hogy megmerevítjük és időnként megállítjuk a folyamatokat.”

Forrás és fotó: vaticannews.va

Magyar Kurír