„Add hozzá Krisztust!” – Ferenc pápa beszéde a Copacabanán

Kitekintő – 2013. július 26., péntek | 14:13

Hatalmas lelkesedéssel köszöntötte a hívők tömege a Szentatyát július 25-én, csütörtökön a fiatalok befogadási ünnepségén, amely délután 6 órakor kezdődött a riói tengerparton.

Miközben autója lassan haladt a pódium felé, a Szentatya köszöntötte a híveket, megcsókolta a felényújtott kisgyermekeket. Egy fiatal fiúval, mint ahogy ezt számtalanszor tette a Szent Péter téren, kicserélte fehér pileólusát; kissé kicsi volt, amit cserébe kapott. Egy másik fiatal a pápa által különösen kedvelt, hagyományos argentin italt, matét nyújtott át a Szentatyának, aki ivott egy kortyot, majd visszaadta az italt a fiúnak.

„Jó estét kívánok nektek, kedves fiatalok!

A fiatal Krisztus arcát látom, mikor rátok nézek, s a szívemet betölti az öröm! Eszembe jut az első nemzetközivé nőtt Ifjúsági Világtalálkozó. 1987-ben zajlott Argentínában, Buenos Aires-ben, az én városomban. Szívemben máig őrzöm boldog II. János Pál fiatalokhoz intézett szavait: „Nagyon bízom bennetek! Elsősorban azt kívánom, hogy sikerüljön megújítanotok Jézus Krisztus és az ő megváltó keresztje iránti hűségeteket” (beszéd a fiatalokhoz (1987. április 11): Tanítások X/1 (1987), 1261).

Mindenekelőtt azonban szeretnék megemlékezni a Francia Guayanában történt tragikus balesetről, amelyben a [mostani világtalálkozóra tartó] Sophie Morinière életét vesztette, és több fiatalok is megsérült.

Kérlek benneteket, hogy tartsunk egy perc szünetet, amelyben Istenhez imádkozunk Sophie-ért, a sebesültekért és a családtagjaikért.

Idén az Ifjúsági Világtalálkozó visszatér Latin-Amerikába. Ti pedig, fiatalok, XVI. Benedek pápa hívására válaszoltatok azzal, hogy ilyen sokan eljöttetek - ő hívott benneteket ide ünnepelni. Köszönjük ezt neki teljes szívünkből! Végignézek ezen a hatalmas tömegen: Sokan vagytok! A föld minden részéről jöttetek! Sokan jöttetek messziről, nem csak földrajzi értelemben, hanem a megélhetés, kultúra, társadalmi helyzetetek szerint, és emberi szempontból is. Ma azonban mind itt vagytok, pontosabban mind itt vagyunk, együtt, egységben, hogy osztozzunk a Krisztussal való találkozás örömében, annak örömében, hogy az ő tanítványai lehetünk. E héten Rio az Egyház központja: élettel teli és fiatal a szíve, mert ti nagylelkűen és bátran válaszoltatok arra a meghívásra, melyet Jézustól kaptatok arra, hogy Vele maradjatok, hogy a barátai legyetek.

A mostani Ifjúsági Világtalálkozó vonatja nagyon messziről jött: átszelte egész Brazíliát, követve a „Bota Fé – Adj bele hitet!” projekt nyomvonalát. Ma megérkezett Rio de Janeiro-ba. A Megváltó Krisztus szobra a Corcovado magasáról mindannyiunkat magához ölel és megáld. Látva a tengert, a partot és benneteket mindnyájan eszembe jut az a pillanat, amikor Tiberiás-tó partján Jézus elhívta első apostolait, hogy kövessék őt. Jézus ma bennünket is megkérdez: Akarsz-e a tanítványom lenni? Akarsz-e a barátom lenni? Akarsz-e az én Evangéliumom tanúságtevője lenni? A hit évének középpontjában állnak ezek a kérdések, amelyek arra hívnak bennünket, hogy újítsuk meg keresztény elköteleződésünket. Családjaitok és otthoni közösségetek átadták nektek a hit nagy ajándékát, s így Krisztus növekedhetett bennetek. Ma azért jöttem, hogy megerősítselek benneteket ebben a hitben, az élő Krisztusban való hitben, aki bennetek lakozik. De azért is jöttem, hogy ti is megerősítsetek engem hitetek lelkesedésével!

Nagy szeretettel köszöntelek benneteket! Benneteket, akik öt kontinensről érkeztetek ide, s rajtatok keresztül mondom a világ minden fiataljának, különösképpen is azoknak, akik nem tudtak eljönni Rio de Janeiro-ba, de a rádión, televízión vagy az interneten át lehetnek most velünk: Isten hozott benneteket a hit e nagy ünnepén! A világ különböző részein, ugyanebben az időben sok-sok fiatal gyűlt össze most: legyünk együtt most az örömben, a barátságban, a hitben! Egy dologban biztosak lehettek: főpásztorként egyetemes szeretettel ölellek szívemre benneteket. A Megváltó Krisztus a Corcovado-hegy csúcsáról szeretettel fogad bennünket ebben a szépséges városban, Rióban!

Üdvözölni kívánom a Világiak Pápai Tanácsának elnökét, Stanisław Ryłko bíborost, s mindazokat, akik vele dolgoznak. Köszönetet mondok São Sebastião do Rio de Janeiro érsekének, Orani João Tempesta atyának a szívélyességért, amivel fogadott, és azért a rengeteg munkáért, amivel ezt az Ifjúsági Világtalálkozót előkészítették sok egyházmegyével összefogásban, szerte a hatalmas Brazíliában. Köszönetemet fejezem ki az összes hatóságnak, államiaknak és helyieknek egyaránt, s mindazoknak, akik közreműködtek abban, hogy az egységnek, a hitnek és a testvériségnek ez az egyedülálló ünnepi alkalma megvalósulhasson. Köszönöm a püspök testvéreknek, a papoknak, szeminaristáknak, szerzeteseknek és laikus híveknek, hogy elkísérték ide a Krisztushoz zarándokló fiatalokat földünk különböző részeiről. Fogadjátok valamennyien és egyenként is szeretettel teli ölelésemet az Úrban!

Testvéreim és barátaim, Isten hozott benneteket a XXVII. Ifjúsági Világtalálkozón, ebben a csodálatos városban, Rio de Janeiro-ban!”

A Szentatya köszöntötte Stanisław Ryłko bíborost, a Világiak Pápai Tanácsának „kedves és fáradhatatlan” elnökét és minden munkatársát. Köszönetét fejezte ki Orani João Tempesta érseknek, São Sebastião do Rio de Janeiro főpásztorának a szívélyes fogadtatásért és a nagy munkáért, amelyet ennek az ifjúsági világtalálkozónak az előkészítése jelentett. A pápa ugyancsak megköszönte a „hatalmas Brazília” különböző egyházmegyéinek fáradozását. Hálával fordult a nemzeti, állami és helyi hatóságokhoz és mindenkihez, aki részt vett abban, hogy valósággá váljon az egység, a hit és a testvériség ünneplésének egyedülálló pillanata. Köszönetét fejezte ki püspöktestvéreinek, a papoknak, a szeminaristáknak, az Istennek szentelt személyeknek, a világi híveknek, akik elkísérik a Föld különböző részeiről érkezett fiatalokat, Jézus felé tartó zarándokutukon. „Mindenkit szeretettel ölelek át Jézusban és Jézussal. Kedves testvérek és barátaim, Isten hozott benneteket a XXVIII. Ifjúsági Világtalálkozóra, Rio de Janeiro csodálatos városában!” – mondta csütörtök esti köszöntésében Ferenc pápa.

150 fiatal művészi koreográfiájú, látványos énekekkel kísért bemutatót tartott, Rio di Fé (Rió hite) címmel, amely a csodálatos város mindennapi életéről szólt. Bemutatójuk után öt fiatal a világ öt földrészének képviseletében köszöntötte a Szentatyát – olvasható a Vatikáni Rádió magyar nyelvű honlapján.

A pápa beszédét, mely Jézus táborhegyi színeváltozásának evangéliumi szakaszából indult ki, Nobilis Márió és Kató Eszter fordításában közöljük:

„Fiatal barátaim!

'Jó nekünk itt lenni!' – kiáltott fel Péter, miután látta a színében elváltozott, dicsőségbe öltözött Jézust. Használhatjuk-e mi is most ezeket a szavakat? Szerintem igen, mert mindnyájunknak jó itt lenni együtt, Jézus körül! Ő az, aki befogad minket, és jelenvalóvá teszi magát köztünk, itt Rióban. De az evangéliumban hallottuk az Atya szavait is: 'Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!' (Lk 9,35) Ha tehát egyik részről Jézus az, aki befogad minket, másrészről nekünk is be kell fogadnunk őt, figyelemmel hallgatni szavait, mert épp Jézus, a megtestesült Ige befogadása által képes átformálni bennünket a Szentlélek, megvilágítani a jövőbe vezető utat, és szárnyakat adni reményünknek, hogy örömmel járjunk utunkon. (vö. Lumen fidei 7.)

De mit tehetünk? 'Bota fé – adj hozzá hitet!' Az Ifjúsági Világtalálkozó keresztje zarándoklata során végigvisszhangozta egész Brazílián ezt a kiáltást. 'Adj hozzá hitet!' – mit jelent ez? Amikor valami finomat főzöl, és azt látod, hogy hiányzik belőle a só, akkor adsz hozzá sót; ha hiányzik az olaj, akkor adsz hozzá olajat. 'Hozzáadni' tehát annyit tesz, mint 'belehelyezni', 'beleönteni'. Így van az életünkkel is, kedves fiatalok: ha azt akarjuk, hogy értelme legyen és teljes legyen, ahogy ti magatok szeretnétek és megérdemlitek, azt mondom mindannyiótoknak: 'adj hozzá hitet', és új íze lesz az életednek, egy új iránytűt kapsz, amely mutatja az irányt, 'adj hozzá reményt', és minden napod megtelik fénnyel, távlataid nem lesznek többé homályosak, hanem ragyogóak; 'adj hozzá szeretetet', és életed olyan lesz mint a sziklára épített ház, utad örömteli lesz, mert rengeteg barátra találsz, akik együtt járnak veled ezen az úton. Adj hozzá hitet, adj hozzá reményt, adj hozzá szeretetet!

De ki az, aki mindezt megadhatja nekünk? Az evangéliumban hallottuk a választ: Krisztus. 'Ez az én választott fiam; őt hallgassátok!' Jézus az, aki Istent hozza el nekünk és elvisz minket Istenhez, vele átalakul és megújul az egész életünk, s így új szemekkel tudunk tekinteni a valóságra, Jézus nézőpontjából, az ő szemeivel (vö. LF 18). Ezért ma erővel mondom nektek: 'add hozzá Krisztust' az életedhez, és egy olyan barátra találsz, akire mindig rábízhatod magad, 'add hozzá Krisztust', és látni fogod, hogyan nőnek szárnyai reményednek, hogy örömmel járhasd a jövő útját; 'add hozzá Krisztust', és az életed megtelik szeretettel, termékeny élet lesz.

Szeretném, ha ma mindannyian őszintén feltennénk magunknak a kérdést: kibe vetjük reményünket? Önmagunkba, a dolgokba, Jézusba? Megvan a kísértés, hogy önmagunkat helyezzük a középpontba, hogy azt higgyük: egyedül mi magunk építjük a saját életünket, vagy hogy az a birtoklástól, a pénztől, a hatalomtól lesz boldog. De nem így van! Biztos, hogy a birtoklás, a vagyon, a hatalom adhat egy pillanatnyi mámort, a boldogság illúzióját, de a végén ezek fognak birtokba venni minket, és arra ösztönöznek, hogy mindig többet birtokoljunk, és soha ne legyünk elégedettek. 'Add hozzá Krisztust' az életedhez, helyezd újra Őbelé a reményedet, és soha nem leszel csalódott! Látjátok, kedves barátaim: a hit forradalmat hoz az életünkbe, melyet kopernikuszi fordulatnak nevezhetünk, mert kivesz a középpontból minket magunkat, és Krisztust helyezi vissza oda; a hit belemerít minket az ő szeretetébe, amely biztonságot, erőt, reményt ajándékoz nekünk. Látszólag nem változik semmi, de lényünk mélyén minden megváltozik. Lakást vesz bennünk a béke, a szelídség, gyengédség, a bátorság, az derű és az öröm, melyek a Szentlélek gyümölcsei (Gal 5,22).

Lényünk átalakul, gondolkodásunk és cselekedeteink megújulnak, Jézusnak, Istennek a gondolataivá és cselekedeteivé válnak. A Hit évében ez az Ifjúsági Világtalálkozó igazi ajándék, amelyet azért kapunk, hogy általa még közelebb kerülhessünk az Úrhoz, hogy tanítványai lehessünk és misszionáriusai, hogy hagyjuk, hogy megújítsa életünket.

Kedves fiatal barátom: 'add hozzá Krisztust' az életedhez! Ezekben a napokban Ő maga vár téged Igéjében; hallgasd figyelmesen és szívedet át fogja melengetni az ő jelenléte; 'add hozzá Krisztust': ő magához fogad a bűnbocsánat szentségében, hogy irgalmasságában begyógyítsa a bűn sebeit. Ne félj attól, hogy Isten bocsánatát kérd! Ő soha nem fárad bele a megbocsátásba, olyan, mint egy apa, aki szeret bennünket. Isten maga a tiszta irgalom! 'Add hozzá Krisztust': Ő vár rád Testével az Eucharisztiában, jelenlétének szentségében, szeretet-áldozatában, és a sok-sok fiatal kedvességében, emberségében, akik barátságukkal gazdagítanak majd, s akik bátorítanak hitük tanúságtételével, megtanítanak majd a szeretet, a jóság, a szolgálat nyelvére. Te is lehetsz, kedves fiatal barátom, az ő szeretetének boldog tanúságtevője, bátor tanúja az ő Evangéliumának, hogy általa kicsit több fény jusson ebbe a mi világunkba.

'Jó nekünk itt lenni', jó Krisztust az életünkben tudni, beleadni a hitet, a reményt, s a szeretetet, amit ő ajándékoz nekünk. Kedves barátaim, a mai ünnepi alkalmon fogadtuk az Aparecidai Szűzanya szobrát. Máriával együtt mi is szeretnénk tanítványok és misszionáriusok lenni. Ahogy ő, mi is szeretnénk kimondani az 'igent' Istennek. Kérjük az ő anyai szívét, hogy járjon közben értünk, hogy a mi szívünk is készen álljon Krisztust szeretni és másokkal megszerettetni. Ő vár ránk és számít ránk!

Ámen.”

Magyar Kurír

A pápa beszédeit fordította: Nobilis Márió és Kató Eszter