Advent 1. vasárnapja, „C” év, 2003. november 30.

1. „A világ fiai a maguk nemében okosabbak a világosság fiainál” (Lk 16,8). Jézus mondását méltán vonatkoztathatjuk a karácsonyi készület idején a céltudatos és előrelátó kereskedelemre. Az Ikea áruházlánc reklámújságja már október 20-án megtalálható volt a fővárosi lakosság levélszekrényében. Ünnepi programajánlatában szerepelt egy adventi ünnep – november 22-23-ai dátummal –, ami még nem is volt adventi időszak. A világ fiai okosak: egy héttel megtoldották az adventi időszakot. A világ fiai okosak, mert van célkitűzésük és a cél mellé megfelelő eszközöket – reklámot, programokat – rendelnek.
Mit csinálunk mi, a világosság fiai? Hagyjuk magunkat a reklám mézesmadzagja által önállótlan bábfiguraként mozgatni? Vagy az adventi idő valódi tartalmának megfelelő lelki célt és lelki programot tűzünk ki magunknak? Mit tartunk fontosabbnak a karácsonyi készületben: az ajándék beszerzését, vagy a lelki ajándékok elnyerését? Kire hallgatunk: a reklámokra, vagy Jézusra, aki a mai evangéliumban a lelki készületre figyelmeztetve mondja:
2. „El ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban!” (Lk 21,34).
Mindenki tudja, hogy az alkohol hatására mennyire el tud nehezedni a fej, átvitt értelemben a szív is. A szenvedély teljesen meg tudja változtatni a szív érzéseit, ki tudja vetkőztetni az embert emberi méltóságából. De Jézus kijelentése szerint az evilági gondok is okozhatják a szív elnehezedését.
A megélhetési nehézségek, a munkahely elvesztésének fenyegetése, a gyermeknevelésben előforduló kudarcok és tehetetlenségek, a munkahelyi környezetben előforduló rosszindulatú fecsegés és gáncsoskodás – ez mind okozhatja a szív elnehezedését. Az elnehezedett szívű ember lelkileg könnyen elcsügged, elfásul. Istennel való kapcsolata is lazul; ennek jele, amikor egyre ritkábban járul a szentségekhez (gyónás, szentáldozás), elhanyagolja a vasárnapi szentmisét, az imádságot.
Az elnehezült szívű keresztény – Szent Josemaria Escrivá példájával élve (Ut, 991) – hasonlít ahhoz a madárhoz, amelynek szárnya csupa sár: nem tud repülni. Égi napsugárra van szükség ahhoz, hogy lerázhassa a szárnyaira tapadt sarat.
3. „Virrasszatok és imádkozzatok szüntelenül” (Lk 21,36) – ajánlja Jézus. Igen, az imádság az az égi napsugár, mely leszárítja a madár szárnyáról a sarat. Az imádság az, ami meg tudja szabadítani az elnehezült szívű embert a lélek ólomterheitől. Az imádság az, amely fel tudja szítani az Istenbe vetett bizalmat és az iránta való szeretetet.
Virrasztani és imádkozni! Ez a mi adventi lelki programunk. Amikor a szülők virrasztanak beteg gyermekük fölött, amikor virrasztva várják az éjszaka hazatérő fiatalt, amikor virrasztva dolgoznak a családért – ezt szeretetből teszik. De amikor imádkozom, azt is hasonló virrasztó szeretettel tegyem, s akkor majd újra szárnyalni tud a lélek.
Jézus maga adja meg az adventi programunkat és célkitűzésünket: virrasszatok és imádkozzatok! Ha az adventi gyertyagyújtást együtt végezzük a családtagokkal; ha úgy megyek a szentmisére, mintha az utolsó vacsorára mennék; ha úgy megyek gyónni, mintha az eleven Krisztus elé térdelnék; ha a napi imáimat szeretettel végzem –, nos, akkor fog sikerülni adventi programom. Akkor egy lelki harmóniával, szárnyaló lélekkel fogom megünnepelni karácsony ünnepét. Ámen. Verőcei Gábor/MK