ADVENT 2. VASÁRNAPJA, "A" ÉV, 2004. DECEMBER 5.

1. Mixelt világban élünk, ahol a jó és rossz össze van keverve, mint a tiszta magyar pirospaprika a mérgező anyagot tartalmazó, de olcsó külföldi paprikával. Az összekevert, mixelt pirospaprika a mai világ emblematikus terméke lett. Magyarnak ugyan nem magyar, de azért pirosnak piros, tehát úgy néz ki, mintha színtiszta magyar lenne. Lényegét tekintve hamis. És bár „tekintetre szép” (Ter 3,6) – mint ama tudás fája a paradicsomkertben – valójában veszélyes, életveszélyes!
Mixelt világban élünk, ahol sok keresztény összekeveri a színtiszta krisztusi tanítást a bűnös világ tanításával: a test kívánságával, a szem kívánságával és az élet kevélységével. (1 Jn 2,16). Azt hiszi, hogy fennállhat egy mixelt kereszténység is, egy bűnnel kevert kereszténység is. Csakhogy a paprikabotrányból tudhatjuk, hogy a mixelt dolog hamis és életveszélyes. Élvezete tiltott!
A tiszta szerelem és házasság összekeverése a felelőtlen élettársi vagy homoszexuális együttéléssel, vagy a promiszkuitással: ez nem kereszténység.
A tisztes és becsületes megélhetés összekeverése a kapzsi birtoklási vággyal: ez nem kereszténység.
Az embertárs szolgálatának felcserélése és összekeverése a hatalomvággyal, gőggel: ez nem kereszténység.
A mixelt kereszténység nem kereszténység, csak annak látszik; valójában hamis és életveszélyes. Az örök életet kockáztatja az, aki így akar élni. Ezt a mixelt világot nem a jó Isten teremtette – hisz Õ mindent jónak teremtett –, ez a mixelt világ a Sátán műve, aki összekeveri a jót a rosszal. Mit kell tenni ebben a kevert, hamis világban? Vizsgálatot tartani, miként paprikaügyben is történt.
2. „Térjetek meg!” (Mt 3,1) – hallottuk Keresztelő János felszólítását, aki egy hasonló mixelt világban élt. A Jordán partjához – ahol keresztelt – kivonult egész Jeruzsálem, volt ott farizeus is. Meg szadduceus is, a zsidó törvények szigorú, ámbár önelégült megtartói. Elképzelhetjük, amint csodálkozva körülnéztek, amikor Jánostól ezt hallották: térjetek meg! Ugyan kinek szólnak e szavak? Nekünk biztos nem – gondolhatták magukban a törvény őrei –, hisz mi Ábrahám leszármazottai vagyunk, a zsidó hit eminensei, bennünket semmilyen kritika nem érhet.
És a mai keresztények között vajon nincsenek hozzájuk hasonlók, akik körülnéznek: ugyan kinek szólnak e szavak a megtérésről. Nálam minden rendben, nekem gyónásra sincs szükségem. Erre csak annyit lehet kérdezni: miért, te talán márt szent vagy? Mert ha nem vagy szent, ami valószínű, akkor igenis szükséged van a megtérésre, azaz irányváltozásra.
A megtérés nem más, mint irányváltoztatás. Szent Josemaría Escrivá írja: „ha tudod, hogy ezen az úton – ezzel az olvasmánnyal, ezekkel a társakkal… szakadékba kerülhetsz… akkor miért áltatod magad azzal, hogy mindez talán előnyös képzésed vagy személyiséged kifejlődése szempontjából: Változtass irányt – radikálisan.” (Barázda 138).
Persze az irányváltoztatáshoz az kell, hogy elfogadjam Isten akaratát. És ez a legnehezebb. A legtöbb esetben azért nem sikerül az irányváltoztatás, megtérés, mert jól érzed magad abban a helyzetben – abban a bűnös helyzetben –, amiben élsz. Tehát nem akarsz változtatni az életeden, nem akarsz irányváltoztatást. Jól érzed magad ebben a mixelt világban, mely persze rád nézve veszélyes. Ráadásul azt hiszed, hogy ez a mixelt világ nyújt neked örömöt az életben, az Isten akarata szerint élet túl szürke lenne. Szent Josemaría a durcás gyerekhez hasonlítja azt, aki a saját akaratát akarja megvalósítani az Isten akarata helyett. (Barázda 146). Milyen a durcás gyerek? Örömtelen. Nos, ilyen a mixelt keresztény is, aki a maga akaratát egy keresztény öntettel locsolja le: örömtelen.
Nincs más kiút ebből a mixelt világból, mint a megtérés, irányváltoztatás: önimádat helyett Isten imádata. Ámen. Verőcei Gábor/MK