Advent 3. vasárnapja, „C” év, 2003. december 14.

1. Foglalkozási ártalmak – egykor és ma
Sokat beszélünk a különböző foglalkozási ártalmakról. Ezek rendszerint fizikai ártalmakat jelentenek: zaj- és porártalom, sugár- és fényártalom stb. Kevesebbet beszélünk a foglalkozások erkölcsi ártalmáról. Pedig ilyen is van, amint a mai evangéliumi történetben is látjuk.
Keresztelő Jánosról hallottunk, akinek prédikációit a legszélesebb néprétegek is szívesen hallgatták. Lukács evangélista csak három réteget említ: a jómódúakat, a vámosokat és a katonákat. A Keresztelővel való párbeszédükből kiderül, hogy milyen erkölcsi ártalom érte őket foglalkozásuk során.
Először a jómódúak adják jelét bűnbánatuknak, és megkérdezik: mit tegyenek? Nem derül ki, hogy milyen foglalkozást folytatva jutottak jómódra, csupán azt tudjuk meg, hogy két ruhájuk volt. A jómód erkölcsi ártalma azonban már ott is jelentkezett, ez pedig a felebarát iránti szociális érzéketlenség volt. Ezért ajánlja nekik a Keresztelő, hogy osszák meg feleslegüket azzal, aki hiányt szenved ruhában vagy élelemben. Manapság a jómód fele nyilván nem egy váltás ruha, hanem jóval nagyobb érték, de a jómódú szociális érzéketlensége – mint erkölcsi ártalom – éppúgy jelen van, mint Keresztelő János korában.
Második csoportként a vámosokat említi Lukács evangélista, akik szeretnék felvenni a bűnbánat keresztségét Keresztelő Jánostól. A vámosokat kapzsiságuk még arra is rávitte, hogy népük idegen elnyomóinak szolgálatába álljanak, és saját honfitársaikat is megrövidítsék, több adót szedve tőlük a törvényben előírtnál. Foglalkozásuk erkölcsi ártalma a hazaárulás bizonyos formája és a korrupció volt. Ilyen erkölcsi ártalmakról manapság is szót ejtenek némelyik foglalkozással kapcsolatban.
Harmadik csoportként katonákat említ az evangélista, akik valószínűleg Heródes Antipász seregéből való zsoldosok voltak – hiszen zsidóknak tilos volt a katonai szolgálat. A zsoldosok erkölcsi ártalmaként a zsarnokoskodást és az ártatlanok bántalmazását említi Keresztelő János. Manapság az erőszak és a zsarnokság nem csak zsoldosok körében fordul elő, de sokkal elterjedtebb a családon belüli erőszak, vagy a munkahelyen előforduló zsarnokoskodás; vagyis a hatalommal való visszaélés.
Amint látjuk, a különböző foglalkozásoknak évezredek óta megvannak az erkölcsi ártalmai. A kérdés:
2. Mit teszünk a foglalkozásból eredő erkölcsi ártalmak leküzdéséért? Ha valakit foglalkozása miatt fizikai ártalom ér, gyógykezelteti magát. De mi történik, ha az előbbiekben felsorolt erkölcsi ártalom éri? Lelki javára válik a jómódúnak a tisztességtelenül felhalmozott vagyon? Lelki javára válik a hatalommal rendelkezőnek a hatalommal való visszaélés? Aligha! Arról nem is szólva, mennyi szenvedést okoznak erkölcsi érzéketlenségükkel a környezetüknek. Hogyan lehet a foglalkozásból eredő erkölcsi ártalmakat – és a nyomukban járó szomorúságot – orvosolni, gyógyítani? A bűnbánattal, amit már Keresztelő János is hirdetett.
Sokan azt gondolják, hogy a bűnbánat valami lehangoló, szomorú dolog. Valójában a bűn a szomorú és lehangoló, mint pl. a társadalmi életben megtapasztalható korrupció, a saját zsebre dolgozás, a hatalommal való visszaélés és erőszak valóban lehangoló, sőt bénító tud lenni.
A bűnbánat viszont ebből a szomorú, bénító helyzetből való szabadulásra nyit utat. A szabadulás pedig mindig örömöt jelent. Szabadulás a betegségtől, a szorult gazdasági helyzetből, vagy a bűn rabságából – ez egyaránt örömöt jelent. Ma, advent 3. vasárnapján – melyet gaudete, azaz öröm vasárnapjának is nevez a liturgia, jele pedig a rózsaszín – érdemes elgondolkodni, hogy mennyire hiányzik az életből az öröm. „A mai társadalom, mely gyakran elzárkózik a természetfeletti valóság elől, belefullad a fogyasztói magatartásba és gyakran válik a bálványimádás régi és új formáinak martalékává” – írja II. János Pál (Ecclesia in Europa, 69). Az ember vágyik az örömre. A vásárlás öröme, a vidám hétvége mégsem tudja azt az örömöt nyújtani, mint amit a bűnbánat nyújt. Ennek oka, hogy a vásárlás vagy a vidám műsorok csak emberi kapcsolatot jelentenek, a bűnbánat azonban Istenhez kapcsol, aki minden öröm forrása és csúcsa. A bűnbánatban megtapasztaljuk azt, amiről a mai olvasmányban Szofoniás próféta írt: „Isten az erős Szabadító, aki örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével” (3,17). Ezt az újjáéledést nem tudja megadni semmiféle kozmetikus, semmiféle vidám vasárnap vagy buli, hanem csak Isten, az erős Szabadító. Ámen. Verőcei Gábor/MK