ADVENT 4. VASÁRNAPJA, „A”-ÉV, 2004. DECEMBER 19.

1. Ne félj! – mondja az anya a félelmében hozzá bújó kisgyermekének, és a gyermek megnyugszik, mert egyféle „ősbizalommal” van az édesanya iránt. Ennek az ösztönös „ősbizalomnak” alapvető jelentősége van az ember életében, mert ebből az ősbizalomból fejlődik ki a többi ember iránti bizalom, sőt az Isten iránti bizalom is.
A mai emberre különösen jellemző a félelem, és ez nyilván összefügg a bizalomhiánnyal. Általánosságban mondhatjuk, hogy az emberek nem bíznak meg egymásban, félnek egymástól. Nem csodálkozhatunk hát, hogy megcsappant az Isten iránti bizalom is.
A mai olvasmányban Ácház királyról hallottunk, aki nem tudott Istenben bízni; hiába mondta neki Izajás próféta, hogy „ne félj” (Iz 7,4). Az Evangéliumban Szent Józsefről hallottunk, akit az angyal biztatott, hogy „ne félj” (Mt 1,20), s mivel József bízott Istenben, megszűnt a félelme. Most nézzük részletesebben e két embertípust.
2. Ácház elutasítja Istent
A Krisztus előtti 8. században a két zsidó királyságot – az északi Izraelt, a déli Judát –, valamint Szíriát az asszír nagyhatalom fenyegette. Izrael és Szíria katonai szövetségre lépett egymással, és harmadiknak meg akarták nyerni Juda királyát is, Ácházt. Mivel Ácház félt belépni ebbe a koalícióba, a két szomszéd király megtámadta Judát azzal a céllal, hogy megdöntve Ácház hatalmát, egy olyan királyt tud a trónra ültetni, aki majd hajlandó velük egy asszírellenes koalícióra lépni. Jeruzsálem ostroma előtt a városban tartózkodó Izajás próféta megmondta Ácház királynak, hogy ne féljen, bízzon Jahve segítségében. Ígéretének bizonyítására felszólítja Ácházt, hogy kérjen jelet az Úrtól. A király vallásosságot színlelve visszautasítja a prófétát: Nem kísértem az Urat, nem kérek jelet. A király nem volt őszinte, mert közben már segítséget kért követei útján a közös ellenségtől, III. Tiglatpilezertől, az asszír uralkodótól. Sőt, hogy az asszír királyt megnyerje szövetségeséül, még a jeruzsálemi templom kincseit is odaadta a pogányoknak.
Izajás látta Ácház hitetlenségét, babonás magatartását – hiszen babonás rémületében feláldozta saját fiát az asszírok istenének (2Kir 16,3) –, mégis azt hirdette, hogy a kilátástalan helyzetben Isten nem hagyja magára a népet, maga fog jelet adni. Ez a jel pedig egy trónörökös születése, akivel biztosítja a dinasztia fennmaradását. A gyermek szimbolikus neve: „Emmanuel – velünk az Isten” is azt akarja mondani, hogy Jáhve ebben a kényszerű történeti helyzetben is népével marad. A jövendölés közvetlen értelme Ácház király hamarosan megszülető fiának, a későbbi Ezekiás királynak a születésére vonatkozik; távolabbi értelme a messiási országra és Jézusra vonatkozik.
3. Szent József hittel szolgálja Istent
Az Evangéliumban Szent Józsefnek hangzik el a bátorítás: Ne félj! József, amikor meglátta menyasszonya – Mária – áldott állapotát, nehéz helyzetbe került. Nem tételezhetjük fel róla, hogy hűtlenséggel gyanúsította volna Máriát, de mivel nem tudott a Szentlélektől való fogantatásról, nem értette a dolgot. Ezért akarta elbocsátani jegyesét. Menekülni akart a kiválasztástól, akár Illés, Jónás, Izajás vagy Jeremiás, akik mind valami kifogást emeltek az isteni küldetés ellen. És ebben válik az ádvent emberévé Szent József ma is. A ma embere is menekülni próbál a kereszténységtől, az Istentől rárótt feladat elől. De Isten ma is küldi angyalát, mint Józsefhez, és biztat: Ne félj!
4. Két embertípust vázolt fel a két olvasmány. Ácház, az Istenben bízni nem tudó ember, aki lassan megválik mindattól, ami Istenhez köti: megválik a jeruzsálemi templom kincseitől, mert már semmit sem jelentettek számára. Az asszír uralkodó, akitől segítséget kért, megmentette ugyan az országot a két támadójától, de nagy árat fizetett érte: teljesen az asszírok függőségébe került. Nem csak politikailag, de még vallását is elvesztette. Elvesztette önmagát. Az az ember, aki nem hiszi, hogy életének problémáiban Isten a segítségére tud lenni, kapkod fűhöz-fához, behódol sok mindennek és sok mindenkinek. Lehet, hogy átmeneti megoldást talál, de érezni fogja, hogy nagy árat fizetett, elvesztette hitét, elvesztette önmagát.
Aki Szent Józsefhez hasonlóan rábízza életét, kétségeit, problémáit Istenre, az jár el bölcsen, mert végül is Isten az alkotója e világnak, ő tudja, hogy miben hibásodott meg a világ mechanizmusa és mi szolgál megjavulására. Ámen. Verőcei Gábor/MK