
A várakozás áldott idején a hívek három napon át elmélyülve az előadások és a lelki program által vehettek részt a lelki megújulásban, amelyet Tóth László esperesplébános, a szlovákiai magyar hitoktatási központ igazgatója tartott.
Tóth László az első napon rámutatott a legfontosabb feladatra: közelednünk kell Istenhez. Mélyíteni kell hitünket. Mindez Krisztus és Mária által történik. Az Oltáriszentség lelki eledel – hangsúlyozta – amelyből az Egyház él. Az Oltáriszentség tehát áldozat. Francois Mauriac gondolatát emelte ki: „A természet nem tud semmit az áldozatról. Csupán pontos törvényeket ismer. Semmit sem tud arról az értékről, amit ezekbe a törvényekbe a szeretet tud ajándékul adni.” Az első lelki nap Szentségimádással ért véget.
Második nap – Szeplőtelen fogantatás ünnepén – a lelki program a rózsafüzér elimádkozásával és a titkok feletti elmélkedésével kezdődött, s folytatódott a szentmise bemutatásával. Az ünnepi szentmise homíliájában a Boldogságos Szűz Mária tisztelete, a helyes Isten-tiszteletünk és az Oltáriszentség őszinte imádása volt a központi gondolat.
A lelki napok harmadik, utolsó napján a homíliában elhangzott: ahogyan a gyermek elvárja, hogy szülei fogják kezét és vezessék, az ember is kívánja megfogni Isten kezét, hogy vezetve legyen. Isten lehajol hozzánk, mondja a XVI. Benedek pápa, a Deus Caritas est című enciklikájában, hogy tanítson, vezessen minket. A lelki megújulás a szentmise után részletes lelkiismeret vizsgálattal ért véget.
Spesnet/ák/Magyar Kurír