Adventi vesperás a Szent Péter-bazilikában

Homíliájában arra mutatott rá, hogy az új liturgikus év kezdete a remény időszaka. A léleknek ez az alapvető magatartása minden évben felébred a keresztények szívében, akik, miközben az Üdvözítő Krisztus születésének megünneplésére készülnek, megújítják várakozásukat dicsőséges újraeljövetelére, amely az idők végén következik be.

Advent első része pontosan a parúziára, az Úr utolsó eljövetelére utal. A mostani vesperás liturgiája a reményre szólít fel, a történelem látóhatárán megjelöli az Üdvözítő világosságát. Ez a fény már megnyilvánult az idők teljességében, tehát reménységünk nem alaptalan. Olyan eseményen nyugszik, amely a történelembe illeszkedik, ugyanakkor túlmutat azon: ez az „esemény” a názáreti Jézus.

A pápa utalt rá, hogy második enciklikáját, amelyet pénteken tett közzé, a reménynek szentelte. Örömmel ajánlja körlevelét az egész egyháznak advent első vasárnapjának előestéjén, hogy karácsonyra készülve az egyház közösségei és a hívek egyénileg is elmélkedjenek róla, és rácsodálkozzanak a keresztény remény szépségére és mélységére. Ez ugyanis elválaszthatatlanul kapcsolódik Isten arcának megismeréséhez. Ezt az arcot Jézus, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki nekünk megtestesülésével, életével, halálával és feltámadásával. Az igazi és biztos remény a Szeretet Istenbe vetett hiten alapul. Advent tehát kedvező időszak arra, hogy ismét felfedezzük a reményt, amely nem csalóka, hanem biztos és megbízható, mert Krisztusban, az emberré lett Istenben gyökerezik.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: CPP