Aggasztó adatok világszerte a házassággal kapcsolatban

XVI. Benedek pápa sokat és szívesen beszél a család témájáról, mint egyik szívügyéről. Június 4-én egy veronai zarándokcsoporthoz intézett beszédében kifejezte a válások és az élettársi együttélések számának növekedése miatti aggodalmát.
Ezt követően, június 6-án, a római főegyházmegye által szervezett egyházi konferencia megnyitása alkalmából hosszan beszélt a házasságról, a családról.

A világ különböző országainak statisztikai adatai valóban aggodalomra adnak okot. A Lateráni Egyetem egyik szemináriumán bemutatott összehasonlító statisztikai kutatásból kitűnik, hogy a házasság intézménye 1981 és 2001 között jelentős változásokon ment keresztül.

1981-ben Olaszországban 1000 lakosra 5,6 házasságkötés jutott, összesen 316 953 házasság köttetett az év során. 2001-ben 1000 lakosra már csak 4,5 házasságkötés jutott, összesen 260 904 alkalommal ünnepeltek a párok.
Ugyanakkor növekedett az élettársi együttélések száma. 1993-ban Olaszországban 277 000 pár élt élettársi viszonyban, 2001-ben már 453 000. Dante Lafranconi cremonai püspök elmondta a szemináriumon, hogy a plébániai jegyesoktatáson részt vett és összeházasodott pároknak csak körülbelül a fele él még együtt.

A Corriere della Sera olasz napilap tavaly október 28-án közölte a statisztikai hivatal adatait, amelyek szerint az élettársi együttélések száma 564 000 körül van, és egyre növekszik az egyedül élők száma is.
A Spanyolországból származó adatok is aggodalmat keltenek: az utóbbi 8 évben 60%-kal növekedett a válások és különélések száma.

Házasságkötés nélkül

Anglia és Wales hivatalos adatait a Guardian című napilap közölte tavaly decemberben: a 2003-ban született gyermekek 41%-a nem házastársi kapcsolatban született, míg az előző évtizedben ez az arány 12% körül mozgott. Anglia északkeleti részén még magasabb, 50% feletti a házasságon kívül született gyermekek aránya.
A londoni Telegraph című napilap februárban a statisztikai hivatal újabb adatait közölte: 2003-ban 4,3%-kal növekedett a házasságkötések száma az előző évhez képest. Az adat hátterében az a tény áll, hogy több elvált ember másodszor is házasságot kötött. 2003-ban csak 59% volt az első házasságkötések aránya. Az először házasodók átlagéletkora Angliában és Walesben ebben az évben nők esetében 29, férfiak esetében 31 év.

A Catholicireland.net februári adatai szerint a házasságok Írországban sem olyan tartósak már, mint régebben. Egy 1997-ben tartott népszavazást követően a szigetországi párok csak azután adhatták be a bíróságon a válókeresetet, ha a megelőző öt évből négy évet külön éltek. Az Európai Unió szabályozása azonban megváltoztatta ezt a helyzetet. Amennyiben az egyik házastárs legalább egy éve egy másik uniós országban él, ott is kérheti a válást: ebben az esetben az ír bíróságnak el kell ismernie ezt.
Észak-Amerikában is hasonlóan aggasztó helyzet uralkodik. A Kanadai Statisztikai Hivatal adatai azt jelzik, hogy nagy mértékben nőtt az ismétlődő válások száma. A Globe and Mail napilap tavaly márciusi közlése szerint a 2003-ban elvált férfiak 16,2%-a, a nők 15,7%-a nem először vált el.

Anne-Marie Ambert, a házasság és a válás egyik leginkább elismert kanadai szakértője, a York University professzora így fogalmazott: „Nagyon önző társadalomban élünk, amely nagyra értékeli a választás lehetőségét, a szerelmi kalandot, és sokkal kevésbé vagyunk képesek türelemmel lenni olyan dolgok iránt, amelyek félresiklanak…. Nem fordítunk gondot az emberi kapcsolatokra. Sokkal könnyebb ma megszakítani egy házasságot, mint valaha is volt”.

Mindannyiunk problémája

A Globe and Mail március 11-i vezércikkében arról beszélt, hogy Kanadában a házasság intézménye egyre nagyobb veszélyben van. A politikusok azzal foglalkoznak, hogy bevezessék a homoszexuális párok közötti házasságkötés lehetőségét, és közben egyáltalán nem törődnek azzal, hogy segítsék a házastársakat, férjeket és feleségeket a nehézségek leküzdésében, az összetartozás megerősítésében. A vezércikk megállapította: „A válást úgy tekintik, mint férj és feleség magánügyét: személyes döntést, amely nem érinti a kormányt, a társadalmat… Ez így nem felel meg a valóságnak, a válás mindannyiunk problémája”. Miután kifejtette, hogy a válás nem csak a házaspár, hanem a gyermekek számára is hátrányos, a cikk így zárult: „Egy házasság vége, egy család szétesése olyan, mintha egy ház porig égne. Minden válás tragédia”.

Az Egyesült Államokban a Census Bureau adatai azt bizonyítják, hogy a férfiak és a nők is egyre későbbre halasztják a házasságkötést. A 30 és 34 év közötti férfiak harmada, nők negyede nem volt még házas. A hivatal közlése alapján 2003-ban a házasságon kívül született gyermekek aránya 35%, míg 1970-ben csak 11% volt.
Ausztráliában is veszélyben van a család intézménye. Az Australian című napilap január 22-én közölt adatai szerint egyre csökken azoknak a családoknak a száma, ahol két szülő van jelen. 1991-ben 552 000 volt azoknak a családoknak a száma, ahol csak egy szülő van a gyerekekkel, 2001-ben már 763 000.

Elhívás a szeretetre

XVI. Benedek pápa a június 6-án elhangzott beszédében utalt arra, hogy a házasság sokkal több, mint társadalmi, kulturális képződmény. Egy férfi és egy nő életközössége az emberi lényeg mélyéből érthető csak meg.
A Szentírás kinyilatkoztatja, hogy Isten képére és hasonlóságára lettünk teremtve, és hogy Isten maga a szeretet. A Szentatya megmagyarázta: Isten képmásának lenni azt jelenti, hogy teljességében meg kell élnünk a szeretetre való elhivatottságunkat. Amikor a házasságkötés alkalmával a pár mindkét tagja kölcsönösen szeretetet fogad egymásnak, ennek a szeretetnek teljesnek kell lennie, hogy hiteles legyen.
XVI. Benedek elmondta, hogy a házasságkötés nélkül való együttélés és a homoszexuálisok közötti „álházasság” nem más, mint „egy anarchiába torkolló szabadság kifejeződése, amely eltérít az útról, amely az ember valódi megszabadulása felé vezet”. Ezek a jelenségek azt jelzik, hogy az emberek elutasítják valódi emberi természetük spirituális mélységeinek megismerését.

MK

A Zenit hírügynökség összeállítása alapján készítette Thullner Zsuzsa