Ahol az imádság helye egy régi mozi a kommunista időkből

Gjergj Meta plébános az albániai Kamëz városában, melynek százezer lakosából csak 20 százalék katolikus. Minden nap írja a Periféria naplóját. Ez egy város életét mutatja be, amelyben az emberek több évtizedes nehézségek után megpróbálnak újra remélni.

Az albán fővárostól hét kilométerre fekvő Kamëzben vagyunk. A többi településhez hasonlóan ezt is a kommunizmus bukása utáni fáradságos újjászületés jellemzi. Az utóbbi időben a térséget gazdasági fejlődés jellemezte, de akkora nem, hogy ez megoldotta volna a szociális problémákat. Továbbra is magas a bűnözés mértéke, a kiskorúaké is. A munkanélküliség és a szegénység most is a legnagyobb probléma a fiatalok és a családok életében. Éppen ők a főszereplői a Periféria naplójának, amelyet Gjergj Meta, a Vianney Szent János-templom plébánosa három éve ír minden nap. A plébániatemplomot ő nevezte el erről a szentről – mondta el a SIR-nek, és megjegyezte: „Kamëzbe érkezésem újjászületést hozott papi szolgálatomban”.

A templom egy volt mozi épülete a kommunista időkből. Hozzá kapcsolódik a plébánia épülete, amely a régi rendszerben kultúrház volt. A plébániaélet főleg a hétvégékre koncentrálódik, péntektől vasárnapig. A többi napon a hétköznapi szentmiséken kívül hittan órákat tartanak illetve személyes találkozásokra van lehetőség, ha valakinek a plébános segítségére van szüksége. A gyerekeknek és fiataloknak különféle animációs tevékenységeket szerveznek, melyet hetente közel negyven animátor tart. A leghangsúlyosabb rész a plébánia életében a vasárnapi a szentmise és az emberekkel való találkozás a templom bejáratánál. Ez tanúságtétel is a városrész felé, amelynek 80 százaléka nem katolikus.

„Plébánosnak lenni a periférián, mindennapi újjászületést jelent számomra a papi szolgálatomban. Az emberek, a családok élete folytonos kérdéseket állít elém és meghívást is, hogy nap mint nap újra kimondjam, amit a pappá szentelésemkor kimondtam: itt vagyok. Kamëzben nagy hitet és jóakaratot találtam az emberekben. Ebben a három évben sok szép és nehéz dolgot éltünk át együtt. Nekem a periférián való szolgálat mindenekelőtt azt jelenti, hogy az emberek között legyek, osztozzam életükben, meghallgassam, ami történik velük, tanuljak tőlük, és szolgáljam őket Jézus nevében – emelte ki Gjergj Meta, és hozzátette: ezért mondhatom el, hogy a szegények evangelizáltak engem. És itt, sokféle szegénység van, az elsők között az anyagi szegénység. Már nem a 90-es években szélsőséges helyzeteiben vagyunk, de a problémák még mind fennállnak: fiatal munkanélküliek, nők elleni erőszak, kiskorú bűnözés. A sokrétű szegénység nagyon megterheli a periféria életét, kihat a nevelésre, az oktatásra, főleg a serdülőkorúak képzésére.”

Kamëzben is visszhangott váltottak ki Ferenc pápa szavai: „Az Egyháznak ki kell lépnie önmagából, a perifériák felé kell fordulnia nem csak földrajzi, hanem egzisztenciális értelemben is.”

„A pápa arra hívja a térségünkben élő egyházi közösségeket, hogy figyeljenek azokra a helyzetekre, ahol anyagi vagy lelki szegénység van, és segítsenek ezekben. Valóban többet kell tennünk, jobban jelen kell lennünk az emberek életében, mindennapjaiban” – hangsúlyozta a plébános. A perifériákon arra vagyunk hivatva, hogy só és fény legyünk, vagyis ízt adjunk, és segítsük az embereket, hogy a hitünkből fakadó fényen keresztül eligazodjanak, megtalálják a helyes irányt.”

Erre törekszenek az albániai Vianney Szent János Plébánián. „Ahogy a pápa tanítja, prófétikus hang akarunk lenni a szegények védelmében, és kettős figyelemmel szolgálni őket: tudomásul venni a valóságot a maga kegyetlenségében és nyomorúságában, de aztán megtalálni a remény okait és jeleit, főleg a fiatal nemzedékek számára. Emellett tudni azt, hogy a jövő Isten kezében van és az emberek kezében, akik szeretik saját életüket és mások életét, és elkötelezik magukat egy emberibb társadalom építésében. Kamëz városát kulturális és vallási sokszínűség jellemzi. „Az emberekkel való találkozásban nap mint nap igyekszünk előítéletek nélkül párbeszédet folytatni azzal a vággyal, hogy közösen éljünk úgy, hogy az a jövő nemzedékek javát szolgálja. Ebbe az irányba halad az evangelizáció is: van egy csoport ember, akik nem csak szavakkal, hanem az életükkel is tanúságot tesznek az evangéliumról.” Ez az élő tanúságtétele a Periféria naplójának is.

Magyar Kurír

(lt)