Aki kitalálta, zseniálisan ráérzett az ember gyengéjére. Mert aki elolvassa, nem az „akár” szót jegyzi meg, hanem az utána jövő adatot, és ehhez igazítja döntését. Sok ember tönkrement már emiatt. Mert nem figyelt az utána jövő sokoldalas apró betűs szövegre, s nem vette észre azt, hogy aki ad, bizony kemény feltételeket diktál. Pl. családokat kizsigerelő feltételeket. Jövőt elszippantó feltételeket. Persze, akár vissza is léphetünk, de annak megint kemény feltételei vannak.
Karácsonykor akár még ajándékozhatunk is. Akár még szerethetjük is egymást, igaz, Szilveszterkor akár ki is dobhatjuk a részeg férjet. De ha hiszünk az akár-nak, semmi nem lesz kötelező.
Jézus nem akár-ral közelített hozzánk, hanem akart közelíteni hozzánk, de azzal a döbbenetes nyitottsággal, hogy „akár” még vissza is utasíthatjuk őt. Éltek is vele akkori kortársaink. De erre a mennyei Atya nem azt mondta, hogy „akár” még el is törölhetném az emberiséget, hanem feltámasztotta Fiát, hogy rá figyelve akár még üdvözülhetünk is.
Sánta János