Aktivisták és passzivisták – 2006. november 8.

Hazai – 2006. november 8., szerda | 0:07

Most, novemberben többet gondolunk a halottakra, mint máskor. Ködös, sötét idő van, az idő se ne őszi, se nem téli, a már nem, és még nem hónapja. Már nincs ősz, de még nincs Karácsony. Éppen alkalmas, hogy a halálról, mint átmeneti létformáról gondolkodjunk.

A halottakat passzívnak hisszük, mert mozdulatlanságra vannak ítélve, legalábbis a mi, aktívnak mondott világunkhoz képest. No de, minek mozogjanak, ha már célba értek? Akik a klinikai halálból visszatértek, szinte egytől egyik kimondhatatlanul szép élményekről beszélnek, és még meg se haltak teljesen... Akik Isten színe elé kerültek, azoknak már nem kell tovább fejleszteniük magukat, mert Isten teljessé tette őket.

Mi itt igen sokat mozgunk, örökké menedzseljük magunkat, piár-kurzusokkal eddzük magunkat, de rátelepszik erre az egészre valami pókhálószerű félelem. Félelem attól, hogy ennek egyszer vége szakad. De eluralkodóban van a másik véglet is, a túlzott passzivitás és az önelégült lustaság. Amikor azt mondjuk, minek törjük magunkat, úgyse lesz jobb a világ. Mindkettő téves álláspont.

Halálban átalakult testvéreink már tudják, hogy mi az igazi aktivitás alapja. Krisztushoz kapcsolódva a szenvedés miatt passzív ember is aktív, mert életében Isten aktivitása válhat teljessé.

Sánta János