Al Gore és a klímaváltozás – 2007. október 29.

A Nobel-díjat azért alapították, hogy kitüntessék azokat, akik valamilyen nagy találmánnyal hozzájárulnak az emberi élet javításához. Al Gore kitüntetése szerintem kilóg a sorból. Kicsit sarkítva: nem csinált semmit, csak nevén nevezett valamit. Nem vonom kétségbe emberi nagyságát, ismeretlenül is tisztelem, de a Nobel-díjak odaítélésébe is úgy tűnik, hogy befurakszik egy egyensúlyát vesztett szemlélet: már nemcsak a megoldást díjazzák, hanem azt is, ha valaki egyáltalán meri megnevezni a problémát.

Másik furcsaság: békedíjat kapni egy olyan dologért, ami éppen nem békét szerez, hanem nyugtalanságot kelt, enyhén szólva is visszásnak tűnik. Ha valaki azt mondja, hogy ne menj a fal mellett, mert fejedre eshet a virágcserép, azt köszönet illeti, de nem kitüntetés. Jutalmat az kap, aki úgy tudja rögzíteni a virágcserepet, hogy ne essen a gyalogos fejére.

Kitüntetni nem azt kell, aki figyelmeztet, hanem azt, aki megoldást is ad. A szakácsot sem azért dicsérik meg, mert felismeri, milyen éhes a vendégsereg, hanem azért, mert jól főz. Egyébként dicséret adassék Al Gore-nak, aki a díjával járó nagy pénzt tényleg a klímaváltozás elleni törekvésekre áldozta.

Az ember problémáinak megnevezésére lett alapítva az Ószövetség, a megoldásra pedig Jézus Krisztusban az Újszövetség.

Sánta János