Áldozatra születtünk – 2007. március 12.

Hazai – 2007. március 12., hétfő | 16:34

Jobb, ha valami elkopik, mintha megromlik. Ha valami megromlik, nem tölti be rendeltetését. Ha egy ételt nem eszünk meg időben, megromlik, és fölöslegesen lett elkészítve.

De nemcsak hétköznapi dolgainkra igaz mindez, hanem magára az emberre is. Mi is meg tudunk romlani, ha pl. nem vállalunk kellő áldozatot az élet szolgálatában. Ma nem divatos az áldozatos életforma, mert ha földi mennyországban hiszünk, akkor nincs miért áldozatot hozni.

Az áldozat feltételezi, hogy fáradságunk eredményét nem most látjuk, hanem később. De ha valaki a lustaságra hangolódik rá, akkor se spórolja meg életének feláldozását. Előbb vagy utóbb, lehet hogy fogcsikorgatva, vagy mindig másokat okolva, de fel kell, hogy áldozza életét a halála pillanatában.

Akármennyire berendezkedünk erre a világra, szólítást kapunk, mert van, aki tőlünk jobban tudja, hol van örök otthonunk. Nem maradásra, hanem haladásra születtünk. Amíg ebben a tér-idő-anyag világban élünk, csak egyetlen értelmes felfogásunk lehet; a bennünk lakó Szentlélekkel egyre jobban áthatni a teremtményeket, hogy aztán a Szentlélek bennünket is áthasson.

Sánta János