Áldozattal élni és halni – ima Scheffler János püspökért

Az egyházmegye papságának jelenlétében, a Schönberger Jenő püspök által celebrált szentmisén Hankovszky Ferenc helynök prédikációjában emlékezésre hívta a híveket. Emlékezni Scheffler Jánosra, aki a püspökséget is a szolgálat szellemében vállalta el. Naplójában ezt írta: „Felajánlom életemet, szeretném, ha 20 évig lehetnék püspök, mert így tettekkel is sokat tehetnék. De ha nem adatik meg, az örökkévalóságban is Szatmárért fogok dolgozni.”

Scheffler János életében az elhivatottság, az áldozat és a szenvedés forrt egybe. Példáján Hankovszky Ferenc a szenvedés kérdéskörét tárta a hívek elé, amelyben a fájdalom elfogadása áldozatként és fejlődésként, ezáltal pedig erényként jelenik meg. „János püspök valami nagyon minőségit tett. Szenvedéseit az emberekért hozott áldozatnak tekintette, és hite szellemében ezt engesztelésül felajánlotta Istennek. Úgy érzem, ezzel elérte azt, amit élete során annyira fontosnak tartott: Isten akaratának keresését és teljesítését. (…) Merem hinni, hogy János püspök átélt valamit ebből a titokból, amikor börtönben szenvedett és halálát közeledni érezte. De nemcsak a börtönben, már előtte, amikor a papjait egymás után tartóztatták le: amikor 1949 április 5-én közvetlen munkatársát, a titkárát is letartóztatták, érezte, hogy az Úr számára is ott, a börtönben készít helyet.” 

„Szégyellném magam, hogy itt maradjak egyedül, jólétben” – írta naplójában Scheffler püspök, aki vállalta a szenvedést, és így mindannyiunk számára példa lett „egy olyan világban, amelyben sokszor már sem meghalni, sem élni nem tudunk”. Prédikációja végén Hankovszky Ferenc válaszút elé állította a jelenlevőket. Mint mondta, mindenkinek el kell döntenie, hogy olcsó életet él, vagy áldozatosat. Scheffler János alakja viszont üzenet számunkra: csak úgy érdemes élni és halni is, ahogyan ő tette.