
„Az állandó diakónusok a II. Vatikáni Zsinat spirituális hatásának látható jelei környezetünkben” – hangsúlyozta beszédében a zágrábi érsek. Emlékeztetett: a zsinat idején elődje, Franjo Šeper bíboros különösen is támogatta az állandó diakonátus újjáélesztését az egyházban. „Ezért a mai ünnep nagy örömöt jelent számunkra, hiszen néhány éve emlékeztünk a II. Vatikáni Zsinat 40. évfordulójára, és a második egyházmegyei zsinatra való felkészülés gyümölcseként helyi egyházunkban újra bevezetjük az állandó diakonátus intézményét.”
A bíboros köszönetet mondott püspököknek, segédpüspököknek, professzoroknak, a diakónusok képzése vezetőinek, plébánosoknak, valamint a diakónusok családjának, különösen a feleségeknek, akik mind-mind segítettek elérni ezt a célt – írja a horvát katolikus hírügynökség.
* * *
A papokhoz hasonlóan az állandó diakónusok keresztelhetnek, eskethetnek, temethetnek és szentbeszédet mondhatnak, áldoztathatnak, de nem mutathatnak be szentmisét, nem szolgáltathatják ki a betegek szentségét és nem gyóntathatnak. Az állandó diakonátus hagyományát, amely már a kora kereszténység idéjében létezett, a II. Vatikáni Zsinat élesztette újjá.
A Katolikus Nevelési Kongregáció és a Kléruskongregáció által az állandó diakónusok képzéséről és szolgálatáról 1998-ban kiadott dokumentum ezen a linken olvasható.
Magyar Kurír.