Állandó diakónussá szentelték Mózsa Csabát Nemesapátiban

A templomot megtöltötték a hívek a különleges alkalomból: a 18. század közepén épült templom történetében nem volt még példa hasonló eseményre, vagyis egyházi szolgálatra való felszentelésre.

Márfi Gyula érsek homíliájában beszélt Mária Erzsébetnél tett látogatásáról: szolgálatkészségével Mária példát mutat. Utalt arra, hogy a diakónus feladata a szeretet és a szolgálat, majd bemutatta a felszentelendő Mózsa Csabának a tennivalókat: az Ige szolgálata, a hitbeli és erkölcsi igazságok tanítása, prófétaság, az emberek figyelmeztetése a hibáikra testvéri szeretettel, buzdítás a jóra, vigasztalás nemcsak szóval, hanem isteni kegyelemmel.

A diakónusnak segítenie kell a papságot, de nemcsak az oltárnál végzett szolgálattal, hanem keresztelés, esketés, temetés, istentisztelet végzésével, saját gondolatainak prédikálásával is – tette hozzá a főpásztor.

A szentmise szónoka ezt követően figyelmeztette a hívőközösséget arra, hogy a hitre napjainkban is nagy szükség van, ezért Szűz Mária hitét próbáljuk meg átültetni a lelkünkbe: adjon a hit örömöt, szakítsunk a pesszimizmussal, a Biblia mondatait helyesen értelmezzük és használjuk. Végül Wolf Péter zeneszerző dalát idézte a főpásztor: „Én mindig bíztam Benned vándorlásomon, és Te oltalom voltál… Ave Maria… Nézd, jöttem megköszönni boldog életem, hálaénekem szálljon…”

Márfi Gyula kérdéseire Mózsa Csaba ígéretet tett, hogy vállalja a szolgálattal járó kötelezettségeket és engedelmességet a mindenkori püspöknek. A Mindenszentek litániája alatt a szentelendő az oltár előtt a teljes önátadás jeleként leborult a földre, míg a papság és a hívek térdelve énekeltek.

A kézrátétel alatti néma ima után a Szentlelket hívó felszentelő ima volt a szentelés fénypontja. Az egyházi rend első fokozatát megkapott szenteltre stólát és dalmatikát adtak, majd átvette az evangéliumoskönyvet. A papság jelen lévő tagjai köszöntötték őt.

Az Eucharisztia liturgiájával folytatódott a szentmise, az újonnan felszentelt diakónus szolgált az oltárnál, majd áldoztatta a híveket. Csaba diakónus végül köszönetet mondott a főpásztornak, szemináriumi tanárainak, elöljáróinak, társainak, Szeghy Csaba atyának, családjának, szeretteinek, akik valamennyien segítették őt hivatása megerősítésében.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír