Álló halál és mozgó halál – 2005. október 22.

Hazai – 2005. október 22., szombat | 0:07

Lépten-nyomon híreket kapunk arról, hogy a világ különböző pontjain hány és hány embertársunk lett áldozata természeti katasztrófának, vagy a bűnös emberi korlátoltságnak.

A madárinfluenza ügye, úgy látszik, kivétel. Eddig nem érte el a százat az áldozatok száma, de mégis jobban félünk tőle, mint pl. az iraki konfliktustól, amelybe már sok ezren belehaltak, vagy aligha jut eszünkbe az, hogy pl. Kínában hányan halnak meg évente a bányákban, vagy mennyi áldozata van az afrikai népek belviszályainak.

A mozgó haláltól jobban félünk, mint az álló haláltól. Ha egy halálos helyzet nem terjed, akkor nem izgat bennünket, mert úgy érezzük, hogy jólétünket nem zavarja. Mihelyst azonban egy veszély elkezd terjedni, pánikba esünk. Vége a biztonságérzetünknek, és egymást törve rohanunk a gyógyszertárakba, hogy mesterséges eszközökkel bebiztosítsuk magunkat. Ez nem rossz dolog, kellenek gyógyszerek, és igenis adjanak korrekt tájékoztatást, amely nem az ördögöt festi a falra, de nem is andalítja el az embert. Lássuk azonban mindennek a természetfeletti oldalát is.

Betegségek és természeti katasztrófák mindig lesznek. Ha az egyiket legyőztük, jön a másik, ha a régieket legyőztük jönnek a mutánsok. Hogy ne itt rendezkedjünk be az örök életre.

Sánta János